Aetas, 1996 (11. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem?
elvont, általános törvényszerűségekhez."52 Erre rímel Hayden White álláspontja: „A történelem nem tudomány. ... Még lehetőségünk sincs arra, hogy megállapítsuk a történelem elemzésének egzakt szabályait és módszereit. ... A történészek mindig azt hiszik, hogy az éppen aktuális módszer a történelemkutatás leghelyesebb útja. Ez naivitás. ... Nem lehet egyszer s mindenkorra eldönteni, hogy az emberek hogyan viszonyuljanak a múlthoz, elsősorban azért nem, mert a múlt a fantázia szülötte. A múlt nem létezik."53 De ha létezik is, a múlt önmagában még nem történelem. A történelem a történész keze munkájának eredménye, voltaképp csupán iparosmunka, méghozzá mindig csak egyetlen a sok lehetséges értelmezés közül. Az íróknak megvan az erejük ahhoz, hogy saját világot teremtsenek. A történészeknek, akiknek ez nem jutott osztályrészül, a forrásokból darabonként kell összekaparniuk a „kis tények" tucatjait, hogy ezekre, mint mankókra támaszkodva fejtsék ki elképzeléseiket. De a történész e földhözragadtságában, megpróbálván a szükségből erényt kovácsolni, mestersége próbakövének épp a „kis tényekhez" való maradéktalan hűséget tette meg. A „kis tény" azonban önmagában néma, csak az interpretációba ágyazva, a narratíva részeként szólal meg. A „kis tények" a szakmai konszenzus szintjén igazak vagy hamisak - de nem fontosak.54 Ami fontos, az az értelmezett tény, mely viszont már nem igazolható vagy cáfolható, mert az értelmezés végső soron meggyőződés kérdése.55 Ha pedig azok a történelmi munkák, melyek túlmennek a „kis tények" általában emészthetetlen felsorakoztatásán, értelmezések, akkor talán vonatkoztatható rájuk Borges megállapítása, miszerint a valóság megengedheti magának, hogy szürke legyen, de a hipotézisnek érdekesnek kell lennie.56 82 USA 1992/76. szám 66. A cikk eredetileg a The New York Times Magazine-ben jelent meg 1991-ben. 58 Domanska 43. 54 Mivel az idő irreverzibilis, a természettudományos igazságkritérium, a kísérlet megismétlése által történő igazolás nem alkalmazható a történelemben. Egy köznapi igazságkritérium szerint azt tekintjük igaznak, ami általánosan elfogadott. (Az iskolában azt tanultuk, hogy 2x24, s aki mást írt a dolgozatban, az elégtelent kapott, hiába helyes válasz a 11 - hármas számrendszerben.) Ez az igazságkritérium alkalmazható a történelem „kis tényeire" is. Ha minden kompetens történész egyetért abban, hogy a mohácsi csata nem 1526. augusztus 30-án történt, akkor azt mondhatjuk, hogy ezt tudjuk. Ezt a „kis tényt" magyarok milliói tudják, pedig alig tucatnyi történész nézhetett utána alaposan, az előírt módon (több egybehangzó elsődleges forrást keresve) ennek a ténynek. Mindenki más elfogadja másod-, harmad- vagy ki tudja hányadkézből, csak azért, mert senki nem vitatja. 58 A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én volt. De mi ennek a „kis ténynek" a súlya? És ha 30-án volt? Vagy horritikdicta szeptemberben? Min változtatna ez? De az, hogy Mohács a középkori magyar álam bukása, egy korszak lezárása, az önálló magyar államnak a töröktől elszenvedett végleges veresége - nos, ezen kijelentéseknek már súlyuk van; mindezek azonban már nem „kis tények", ezek már értelmezett tények, s vitatottak is. A „kis tények" körében érvényes a kumulatív tudományfejlődési modell, de azon túl már nem. 86 „Lehetséges, de nem érdekes - válaszolta Lennrot. - Azt felelheti erre, hogy a valóság a legkevésbé sem köteles érdekes lenni. Mire én azt felelem, hogy a valóság mentesülhet ettől a kötelezettségtől, de a hipotézis nem." Borges, Jorge Luis:Ai halál és az iránytű. In: uő.: A titkos csoda. Elbeszélések. Budapest, 1986. 144. Fordította Jánosházy György.