Aetas, 1996 (11. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem?
a legkülönfélébb szituációkban.60 White álláspontja szerint a történelem úgy halad előre, mint az irodalom, klasszikusok alkotása révén.61 Szokásos kritériumok, mint bizonyítás, részletesség és logikusság alapján különbséget lehet tenni jó és rossz történelem közt, de a klasszikusokat nem érvénytelenítik a részcáfolatok vagy a megjelenő új módszerek."A Darnton fent ismertetett művei kapcsán is eszünkbe juthatott ez az igazság: bármennyire helytállóak lehetnek a szimbólum értelmezését ért kritikák, egy klasszikus szöveggé vált narratívát sohasem buktatnak meg a kis tényekkel felszínre kerülő konfliktusai: továbbra is úgy fogunk emlékezni a 18. századi párizsi nyomdák világára, ahogy arról A nagy macskamészárlásban olvastunk, s ugyanezt gondolom Sahlins Cook-tanulmánya és Obeyesekere ezt támadó kritikája viszonylatában. De éppen ezért elsőrendű fontosságú igény az alkotás folyamatával szemben, hogy a „kis tények" teljes tiszteletben tartásával menjen végbe. A kis tényekhez való hűségnek ugyanakkor fontos hozadéka is van. A történelmi szövegre ugyanis szintén vonatkoztatható az, amit Barthes valóság-effektusnak (P effet de réel) nevezett. Szerinte a „valódi"" említést érdemlő lett a modernitásban anélkül, hogy funkciója lenne. (Példájában Flaubert egy barométert is említ egy szobabelső aprólékos leírása alkalmával.) A konkrét részlet (Barthes példájában a „barométer") mint jelölő jelöltje nem a tárgy, hanem maga a realitás, a „valódi" kategóriája.63 Nem nehéz belátni, hogy - miként az érdekesség borgesi követelményének is könnyebben megfelelhetnek a széles értelemben vett mikrotörténelmi munkák - a valóság-effektus elsősorban az ilyen szemléletmóddal írt, a „kis tényekhez" a múlt makro-aspektusainak vizsgálatánál jóval közelebb vivő munkákat hathatja át. A mindennapi élet, az egyes ember, a kisebb közösség dolgai közel állnak minden olvasóhoz, s mint ismerteknek vagy az ismerthez közelebb állóknak nagyobb a vonzerejük. A mikrotörténelmi munkák ezen elemeit az olvasó minden valószínűség szerint jobban beillesztheti saját mentális univerzumának a közvetlen tapasztalatok által határozottabb körvonalakkal kirajzolt részeibe, azaz sokakat jobban megfognak az emberi élet mikroszintjének apró eseményei, mint a makroszint nagy összefüggései. (Úgy is 60 Northrop Frye gondolatát (The Frucated Inagination. Bloomington, Indiana, 1964. 63-64.) Clifford Geertz idézi (Geertz 1994. 166.): „Azért nem mennénk el a Machbethet megtekinteni, hogy Skócia történelméről tanuljunk, ellenben azért akarjuk látni a darabot, hogy megtudjuk, mit érezhet egy ember, ha egy királyságot megszerez, és a lelkét elveszíti. ... Az emberi életről szerzett benyomásokat egyenként szedegetjük össze, s ez a legtöbbünk esetében ömlesztett és rendezetlen marad Az irodalomban azonban állandóan találunk olyan dolgokat, amelyek hirtelen összhangba hozzák, és a figyelmünk középpontjába állítják az efféle benyomások sokaságát. Ez pedig részét képezi annak, amit Arisztotelész tipikusnak, illetve univerzális emberinek nevezett." Arisztotelész itt idézett gondolatában éppen a történésszel szemben fogalmazza meg a költő hivatását. A magam részéről azonban a történelmet nem látom alapvetően másnak, az ugyanazt a mentális univerzumot gazdagíthatja, mint az irodalom. 61 White 1978. 43. 62 White 1978. 59. 63 Barthes, Roland: L' effet de réd. In: Barthes, R. et aL: Littérature et réalité. Paris, 1982. 87-89. (A tanulmány eredetileg a Communications 11. (1968) hasábjain jelent meg.) Barthes-nak magának valószínűleg nem volt kétsége afelől, hogy ez a történelmi szövegekre éppúgy érvényes, mint az irodalmiakra, hiszen írásában a valóság-effektusra Flaubert barométere mellett egy Michelet által említett kiskapu a másik példa.