Aetas, 1996 (11. évfolyam)

4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem?

SZÍJÁRTÓ M. ISTVÁN Mi a mikrotörténelem? Bernard Lepetit szerint „manapság a mikrotörténelem divatban van."­ Ezt a megállapítást örömmel nyugtázhatjuk, mindamellett talán nem felesleges felvetni azt a kérdést, hogy egyáltalán mi is a mikrotörténelem. Amikor 1995 szeptemberében egy olvasószemináriumot indítottam az ELTE Bölcsészettudományi Karának Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékén, csak azért választottam a „Mikro­történelem" címet, hogy a történeti antropológiánál valamelyest szélesebb körből válogathassak kitűnő könyveket. Bizony később kellett megtudnom, hogy a mikrotörténelem elnevezés sok helyütt saját jogán is műfajmegjelölésként szerepel. Pedig magam nem gondoltam többre annál, mintsem hogy olyan történelmi tárgyú könyveket ismertessek meg az érdeklődő hallgatókkal, amelyek mintegy mikroszkóp alatt vizsgálják a történelmet a megszokott madártávlat helyett, azaz nem a makro­összefü­ggések körében, hanem a mikroszinten találják meg vizsgálatuk tárgyát. A mikrotörténelmi esettanulmány előnye az, hogy fókuszpontot teremt. A fókusz konkrét esetekre, személyekre és körülményekre való beállítása a tárgy intenzív tanulmányozását teszi lehetővé, melynek révén egészen más képet kapunk a múltról, mint a nemzetek, államok, egyes társadalmi csoportok történetéből évtizedeket, századokat vagy valamely hosszú időtartamot felölelő vizsgálatok eredményeiből. A mikrotörténelmi vizsgálat, miként a klasszikus drámai hármas egység megvalósulása, nagy térerőt teremt egy helyen, s a benne ábrázolt történelmet ez valódi átütő erővel képes felruházni. Ha fogalmát ilyen általánosan értelmezzük, akkor a mikrotörténelemben semmiféle újdonság nincs. Nagy emberek élete, rendkívüli esetek már a történetírás kezdeteitől fogva a történészi vizsgálódás homlokterébe kerülhettek, de az átlag­emberekre, a köznapi eseményekre, a mindennapi életre sem csupán napjainkban irányul a figyelem. Más megközelítésben viszont a mikrotörténelem jelentkezése nagy horderejű változás a történetírásban, és a mikrotörténelmi megközelítés lehet a következő évtizedek (bombasztikus fogalmazásban a következő évezred) vezető történeti áramlata. John High­am, az amerikai történészek egyik doyenje Az amerikai történetírás jövője című cikkében, - melyet a Századok is ismertetett - 1994-ben azt írta, hogy „a történész-szakma az utóbbi időben egyre nagyobb mértékben fragmentálódott: a mikrotörténelem háttérbe szorította a nagyobb összefüggéseket kereső makrotörténelmet." Ha ezt a - különösen Magyarországon elég furcsán csengő - állítást nem is fogadjuk el, el kell ismernünk, hogy a mikrotörténelmi munkákat a történészek egy része már jóval többre értékeli a korábbiaknál, azaz egy réginek is tekinthető forma új helyiértéket kapott. 1 Lepetit, Bernard: Építészet, földrajz, történelem. A lépték használatai. (Fordította Czoch Gábor.) AETAS, 1995. 4. szám 142. (a továbbiakban: Lepetit) 2 The Journal of American History 80. (1994) 1289-1309. Ismertek­ Magyarics Tamás. Századok, 129. (1995)958-959.

Next