Aetas, 1996 (11. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem?
tartópillérei lettek. Azokat a történészeket képviselve, akik a mikrotörténelem esettanulmányaiban többet szeretnének látni egyedi eseteknél, Bürke, mint láttuk, kettős kiutat vélt felfedezni. Az első utat, az exceptional normál vállalását leginkább Darnton és Sabeau képviselte, míg az egyedinek az átlagoshoz való kötését Levinél láthatjuk erősebbnek, ha nem is az egyszer statisztikai átlag értelmében.40 Egyre többen vallják viszont azt, hogy minden egyedi esemény önmagáért érdemes a tanulmányozásra. Noha a mikrotörténelem születésének hátterében felsejlik a nagy magyarázó elméletekbe vetett hit összeomlása,41 ezekben az olasz mikrotörténelemhez kapcsolódó elméleti írásokban vagy Peter Burke gondolataiban a posztmodern rosszindulat a modernista mentalitás utóvédharcát láthatja, amint a mikrotörténelmet a még mindig kitüntetett társadalmi szinthez próbálják kötni. A mikrotörténelem helyére vonatkozó kérdésre a harmadik alapvető válasz tehát a posztmodern felfogásé, mely szerint minden történet önmagában egyenrangú és ezért egyenlően értékes, s ezek „versenyében" már a hatalmi viszonyok nyilvánulnak meg. Tájkép csata után: a mikrotörténelem és a posztmodern állapot Ar1e Tinus Higher Education Supplement 1994. november 25-i számában rövid vitát olvashattak az érdeklődők. A történelem empirikus művelőinek képviseletében Arthur Marwick azt az álláspontot fejtette ki, miszerint a történészek a múltról a jelen számára nélkülözhetetlen tudást közvetítik. Egyéni fogyatékosságaik tagadhatatlanok ugyan, de a történettudomány kumulatív, és legjobb, ha a szükséges módszertannal felvértezett történészekre bízzuk. A kritikusok meg sem kísérlik ezt a munkát, „csak ülnek a hátsó részükön, és teljesen félrevezetően ábrázolják azt, amit a történészek csinálnak - egyszerűen igazodva politikai céljaikhoz (radikális szocializmus, radikális feminizmus, radikális homoszexuális érdekvédelem)."42 A poszt-strukturalizmus brit követői többnyire volt marxisták, állítja Marwick, „néhányan nyíltan ki is mondják, hogy céljuk a 'burzsoá liberális humanista empirizmus' szétzúzása." Hayden White, a poszt-strukturalizmus kiemelkedő amerikai képviselője „nem foglalkozik a 40 Lepetit elveti a kivételes normális (excetnruy normál) kategóriáját mint a reprezentativitás problémájára adott választ. Szerinte a lépték határozza meg az elemzés érvényességi körét. Lepetit 145., 155. 41 Lásd: Levi 93-94. Reves is úgy véli, hogy a mikrotörténelmi kísérlet annak a jele, hogy megkérdőjeleződtek a társadalomtudományok nagy közös paradigmái, s így a talaj az össztársadalmi megközelítés alatt egyszeriben ingoványossá vált. Reves 18-19. 42 A posztmodern felfogás ellen valóban az egyik leggyakoribb kifogás az, hogy az teoretikusok betolakodása a gyakorló történészek felségterületére. Mi jogon beszélnek bele, ha nem csinálják? Noha jómagam a bebeszélés jogát eleve senkitől nem vonnám meg, a kutatás és az eredmények mindennapi összegzésének folyamatában ébredtem igazán annak tudatára, mennnyire az én saját alkotásom a végeredmény, hogy mennyire nem feltárom, hanem alkotom a történelmet. Hosszú hónapokon át próbálkoztam azzal, hogy Somogy megye nem possesionatus köznemességét az endogámián át megragadjam abban az összetételben, amelyben az önmagát konstituálja. Kvancifikációs kísérletek sorával próbálkoztam, de be kellett látnom, hogy hiába: kívülről meghatározott szempontok vagy kritériumok nélkül ez lehetetlen - magától egy elit sohasem bontakozik ki, végső soron nekem magamnak kell azt meghatároznom.