Aetas, 2000 (15. évfolyam)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Az 1849–1850. évi kivégzések

nagyot, nyugalmazott cs. kir. főhadnagyot.76 Az uralkodó augusztus 29-i részletes eljáráso­kat előíró rendelete azonban egyelőre megakadályozta az ilyen ítélkezés folytatását.77 A „kisebb" vétkek elkövetői ellen azonban továbbra is a már említett elrettentés szelle­mében folyt a megtorlás. Augusztus 27-én Pesten főbe lőtték Kantsur András szokolyai re­formátus lelkészt, mert egy gerillacsapat tagjai nála helyeztek el egy császári futártól elvett pénzes ládát.78 Ugyanezen a napon hajtották végre a halálos ítéletet Schweitzer József nyomdászon, fegyverrejtegetésért.79 Augusztus 30-án Fülöp György dunavecsei jegyzőt lőt­tek főbe, szintén fegyverrejtegetésért. (Fülöp 1849 tavaszán egyike volt a solti járásban kitört népfelkelés vezetőinek.80) Mint láttuk, 1849. augusztus végéig a megtorlás legszélsőségesebb módja, a halálbünte­tés főleg a polgári lakosságot sújtotta. Elég volt egy „rossz" prédikáció a templomban, egy kormány- vagy kormánybiztosi rendelet kihirdetése a faluban; néhány érdeklődő szó egy cs. kir. katonához, s az illető máris a haditörvényszék vagy a rögtönítélő bíróság előtt találta magát. Különösen „veszélyeztetett" helyzetben voltak a falusi papok, jegyzők, tanítók, akikre a kormányrendeletek kihirdetésének feladata jutott. Közülük került ki a kivégzettek egy­ötöde. A többieket nagyobbrészt népfelkelésben való részvételért, fegyverrej­tegetésért, cs. kir. katonák átállásra csábításáért végeztették ki. Nem tudjuk, hányan voltak azok a mene­külő polgárok és katonák, akiket a déli és az erdélyi hadsereg felbomlása után a cs. kir. kato­nák üldözés közben agyonlőttek, vagy az irreguláris nemzetiségi csapatok agyonvertek. Bi­zonyára nem tévedünk, ha több száz főre becsüljük számukat. Szeptember 7-én Streith Miklós vértesboglári plébánost lőtték agyon. Streithet és káp­lánját, König Mórt néhány helyi lakos jelentette fel. A vád az volt ellenük, hogy felolvasták és nyilvánosan megmagyarázták a templomban a függetlenségi nyilatkozatot, s a népet fegy­veres felkelésre buzdították és fegyverhasználatra oktatták. Noha a vádak nagyobb része Königet érintette, az érdekében közbenjáró Streithet is letartóztatták. Königet 15 év várfog­ságra, Streithot pedig halálra ítélték.81 Szeptember 12-én Gábol Mátyás Selmecbányai bányamestert lőtték főbe. Gábol egy ki­sebb gerillacsapat tagja volt, ennek feloszlása után hazament. A házkutatást végző cs. kir. katonák megtalálták fegyverét, illetve Kossuth-bankókból álló pénzét.82 Az eddigi történeti irodalom egyáltalán nem regisztrálta Szilva János és Vertike Gábor honvédek kivégzését. A haditörvényszéki ítélet és a korabeli források alapján nem egészen egyértelmű, hogy esetükben vértanúkról vagy köztörvényesekről van-e szó. Mindketten megszöktek az eszéki várból, s a Pécs kör­nyélő pincékben bujkáltak. Szeptember 25-én egy 9 szerezsánból álló járőr rajtuk ütött, ők azonban egy pincébe bújva a járőrt vezető tizedest­ ől' Kacziány Géza 74.; Tatay Jenő: Adalékok Murmann Sámuel 1849-es temesvári vértanú életéhez. Sop­roni Szemle, 1985. 264-267.; Bona Gábor 1987. 247. Az ítéletet lásd HHStA Gh­. N. Schw. Karton 13. Fasc. VIII. No. 399.; HM KEM 90.154.1. 77 Közli Katona Tamás II. 79-80. 78 Kacziány Géza 78.; Kempcn 150.; Spira György 660-661. 7'' Rózsa - Spira 457.; Kacziány Géza 78.; Kempén 150.; Spira György 660-661. s­ Kacziány Géza 78-80.; Spira György 661.; Kossuth Lajos összes munkái. XIV. kötet. Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány élén. II. Sajtó alá rendezte Barta István. Budapest, 1953. 418-419.; MOLOHE 1849,1866. Ambrus József 42-48.; Kacziány Géza 82-84.; Koller János 229.; Kempén 152.; Spira György 666. Az ítéletet lásd HHStA Gh­. N. Schw. Karton 13. Fasc. VIII. No. 402.­­ Tóth Sándor: A szabadság­harcot követő megtorlás Szabolcs megyében. Szabolcs - Szatmár - Beregi Szemle, 1999. 3. 342. a Szabolcs megyei Polgár plébánosának teszi meg Streithot. 82 Kacziány Géza 84.; Spira György 666-667. Az ítéletet lásd HHStA Geh. N. Schw. Karton 13. Fasc. VIII. No. 402. A pesti kivégzésekre általában lásd még Friedreich Endre: Gróf Batthyány Lajos utolsó napjai. Századok, 1927. (a továbbiakban: Friedreich Endre) 121.

Next