Aetas, 2001 (16. évfolyam)

1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Kisantal Tamás–Szeberényi Gábor: Hayden White „hasznáról és káráról” (Narratológiai kihívás a történetírásban)

keletű,14 más részük pedig - néha igen alaposan kifejtett formában - már a White-ot megelőző évtizedekben is napirenden volt: a történelem­tudomány­ „objektivitásába" és egyfajta szigorú empirizmussal, tökéletesen alá­támasztható voltába vetett „hitet" (a ran­kei forráskritika és a rajta keresztül meghatározott „tények" »fetisizálására« való hajla­mot) már több neves szerző is megkérdőjelezte, és nem „csupán" a (történet)filozófiával foglalkozók,15 hanem a „szorosabb értelemben vett" történészek 16 részéről is. Nem véletlen, hogy az igazi áttörés White recepciójában azután következett be, hogy az 1980-as évek elején az irodalomkritika hatására megkezdődött a történettudományban az ún. „nyelvi fordulat" (linguistic turn),­­ melynek alapjául az a nehezen vitatható tény szolgál, hogy a történészek (is) végső soron szövegekkel dolgoznak: forrásokat (és történé­szi interpretációkat) olvasnak és történelmet írnak. Ez arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyelvileg megkonstruált szövegekkel „hivatalból" foglalkozó nyelv- és irodalomtudo­mánynak igenis van mondanivalója a történettudomány számára, melyben erős a hajlam arra, hogy semleges közvetítő közegnek tekintve figyelmen kívül hagyja a nyelvnek a tör­ténetírói tevékenységben játszott szerepét. Ezzel párhuzamosan a posztmodern interdisz­ciplinaritása és kételkedése a tudományos megismerés lehetőségeit illetően, valamint a történetírás részéről a „történelem elbeszélhetőségének" megkérdőjelezései8 - miközben például a francia Annales-kör újabb nemzedéke a 80-as években ismét az „alapító atyák" (Marc Bloch, Lucien Febvre) által elutasított „narratív történetírás" új formája felé for­dult. '' - olyan szellemi közeget teremtett, amely mintegy „felfedezte magának" Hayden bekében bizonyos szabályszerűségek szerint alakul, melyek végső soron a retorika által meg­határozottak. Ebből kifolyólag a történészek szignifikánsan más magyarázatokat nyújtanak, mint a (természet)tudományos magyarázatok, amikor a „valóság" megjelenítésére törekednek. Hexter, J. H.: The Rhetoric of History. History and Theory, 6. (February 1967) 3-13. 14 „Újból és újból felmerül a kérdés: a történész művészi vagy tudományos módon végzi-e mun­káját, vagy esetleg egyszerre műveli mindkettőt." - írta Johann Gustav Droysen 1857-ben. Droysen, J. G.: Historika. A Historika alapvonalai. In.: Csejtei Dezső et al. (szerk.): Esz - Élet -Egzisztencia IV. Történetfilozófia I. Szeged, 1994. 49-151., itt: 51. 15 A filozófiai „előzményekre"­­ Nietzschétől Sartre-on át Michel Foucault-ig illetve a narrati­vitás szerepére szintén rámutató angolszász analitikus történetfilozófia hatására (például Arthur C. Danto, William H. Dray, Louis O. Mink) maga White is utal. White 1973. I. Itt olyan tudományelméleti (ön)reflexióra hajló történészekre gondolhatunk, mint Carl L. Becker, Robin G. Collingwood vagy Edward H. Carr. Vö. Gyáni Gábor: Történetírás: A nemzeti emlékezet tudománya? In: Gyáni 2000. 95-127. (különösen: 95-100.). Gurevics, A. J.: Mi a történelmi tény? In: Glatz F. (szerk.): Történelemelméleti és módszertani tanulmányok. Bp. 1977., 186-216. Collingwood, R. G.: A történelem eszméje. Budapest, 1987.; Carr, E. H.: Mi a történelem? Budapest, 1995. (különösen :A történész és a tények" című fejezet: 7-28.) Col­lingwood történetfilozófiájával maga White is több tanulmányban foglalkozott az 1950-60-as években. 17 Wann, Richard T.: Turning Linguistic: History and Theory and History and Theory, 1960-1975. In.: Ankersmit, F.-S Cellner, H. (ed.): A New Philosophy of History. Chicago, 1995. 40-69.; Czoch Gábor-Sonkoly Gábor: Bevezető. In.: Czoch G.-Sonkoly G. (szerk.): Társadalom­történet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években. Debrecen, é. n. [2000. 7-23. (a továbbiakban: Czoch-Sonkoly 2000.) itt: 15-17. Brian Fay ugyanakkor a lin­guistic turn kiteljesedett formáját - a Nietzschétől és Droysentől Dantéig, Roland Barthes-ig és Hexlerig terjedő „előzmények" figyelembe vételével - egyenesen a Metahistory 1973-as meg­jelenéséhez köti. Tay, Brian: Introduction. The Linguistic Turn and Beyond in Contemporary Theory and History. In: Fay, Brian-Pomper, Philip-Vann, Richard T. (ed.): History and The­ory. Contemporary Readings. Oxford, 1998. 1-12. IH Gyáni 2000. 11-30. 19 Bürke, P.: Az eseménytörténet és az elbeszélés újjáéledése. (ford.: Kisantal Tamás) In: Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 4. A történelem poétikája. Bp. 2000., 37-52. (a továbbiakban:

Next