Aetas, 2001 (16. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Kisantal Tamás–Szeberényi Gábor: Hayden White „hasznáról és káráról” (Narratológiai kihívás a történetírásban)
mintsem válaszokat ad.25 Mégis Hayden White (illetve részben a posztmodern történetelmélet) valódi kihívása abban rejlik, hogy a történetírói gyakorlattal szemben szólít fel elméleti önreflexióra. E kihívás azzal a történettudománnyal szemben jelentkezik, melynek egyrészt megszületése óta egyik identitásképző aspektusát az elméletekkel szembeni bizalmatlanság alkotja (a „jó" történész azt írja meg, ami volt, a rankei maxima szerint: me es eigentlich gewesen),( másrészt pedig e tudományfelfogás a történészi mesterség kutatói oldalának tökéletesen alárendeli a történészi tevékenység történetírói aspektusát. Márpedig a White-féle történeti narratológia - melynek elemzésére alább részletesen kitérünk - és a linguistic turts kifejezetten ez utóbbira kérdez rá, rámutatva a történettudomány ismeretelméleti státuszában rejlő azon belső feszültségre, ami a fenti - alapvetően rankeánus - tudományelméleti önképből fakad. Nem véletlen ugyanakkor, hogy a történészek körében e kihívás elsősorban ott indukált pozitív - azaz nem eleve elutasító - reakciót, válaszadásra való igényt, ahol egyébként is a historikus kutatói gyakorlat szükséges velejárójának tekintik az alkalmazott elméletekkel és modellekkel szembeni szakmai önreflexiót. Ez a történettudomány azon ága, amit egy tágan értelmezett „társadalomtörténet"-fogalommal illethetünk. Olyan olvasztótégely ez, amely magába öleli azokat az „új" - gyakran régi előképekre visszatekintő -irányzatokat, amelyek eleinte (és azóta is) a mainstream történetírással,27 majd pedig a fenti narratológiai kihívással szembeni módszertani viták kereszttüzében formálódtak ki. Úgy tűnik, e „társadalomtörténetnek" a - Magyarországon is mind elfogadottabb, ugyanakkor nemzetközi szinten is többféleképpen értelmezett - mikrotörténeti/történeti antropológiai irányzat (módszer/megközelítés/horribile dictu: iskola?28) alkotja legfőbb kikristályosodási pontját. Erre mutat az a tény, hogy a narratológiai kihívásra adott gyakorlati válaszadás igénye a történettudomány részéről mind külföldön, mind idehaza elsősorban az e körből kikerülő szerzőknél merült fel.29 Hayden White magyarországi tér- 25 Vö. Pethő Bertalan (bev., vál.): A posztmodern. Budapest, 1992. A „posztmodern állapot" léte körüli ambivalens érzésekről kiváló képet kaphat az olvasó Babarczy Eszter és Braun Róbert vitájából. Vö. Babarczy Eszter: Siralmas posztmodern. Replika, 30. (1998. június) 51-61.; Braun Róbert: A nagy leszámolás. Replika, 33-34. (1998. december) 261-267. (a továbbiakban: Braun 1998.) Lásd még: Farkas Zoltán: Cui prodest... A posztmodern történetírásról. Aetas, 1996. 4. szám, 80-88.; Magyarics Tamás: Illió és/vagy Kalliopé? A posztmodern amerikai történetírás néhány kérdése. Aetas, 1996. 1. szám, 87-97.; Jenkins, Keith: Ne zárkózzunk be teljesen! Posztmodernitásról, posztmodernizmusról és történelemről. Korall, 1. (2000. nyár) 155-169. (a továbbiakban: Jenkins 2000.) 26ö. Hartog, Francois: A történeti elbeszélés művészete. In.: Czoch G.-Sonkoly G. (szerk.): Társadalomtörténet másképp. A francia társadalomtörténet új útjai a kilencvenes években. Debrecen, é. n. [2000] (a továbbiakban: Hartog 2000.) 25-32. 27 Vö. Gyáni Gábor: Az „új történetírás" jelensége. Világtörténet, 1986. 3-4. szám. 3-6.; Fogel, Ilobert W.: „Tudományos" és tradicionális történetírás. Világtörténet, 1986. 3-4. szám. 7-39.; Zeldin, Theodore: Társadalomtörténet és totális történet. Világtörténet, 1986. 3—4. szám. 40— 52.; Bódy Zsombor-Czoch Gábor-Sonkoly Gábor: Paradigmaváltás a francia társadalomtörténet-írásban. Aetas, 1995. 4. szám. 131-141. 28 Kövér György: Hajnalhasadás? Megjegyzések egy konferenciabeszámolóhoz. Aetas, 2000. 1-2. sz. 290-291. 29 A jelen tanulmánynak nem feladata a mikrotörténeti/történeti antropológiai, illetve az azzal érdemi párbeszédet folytató, egyéb irányból érkező szerzőktől származó kiterjedt metodológiai irodalom ismertetése. Erről kiváló áttekintést nyújtanak az alábbiak: Szíjártó M. István: Mi a mikrotörténelem? Aetas, 1996. 4. szám. (a továbbiakban: Szíjártó 1996) 157-185.; Szíjártó M. István: Történeti antropológia és mikrotörténelem. Az új társadalomtörténet. BUKSZ, 2000. nyár. 151-159.; Gyáni Gábor: A mindennapi élet mint kutatási probléma. Aetas, 1997. 1. szám. 151-161.; Sebők Marcell (szerk.): Történeti antropológia. Módszertani írások és eset-