Aetas, 2001 (16. évfolyam)

3-4. szám - TANULMÁNYOK - Lipták Dorottya: Polgári kulturális gyakorlat és nemzeti jelleg a közép-európai sajtóban

A Hét lírájában már nincs helye üresen kongó hazafias ódáknak, biedermeieres szerelmi daloknak, annál inkább Heltai Jenő aszfaltverseinek, Ábrányi Emilnek, Kozma Andornak, Endrődy Sándornak, Ignotusnak. Igaz, oly nagy géniuszokkal sem találkozunk, mint a 30 évvel korábban megjelent lapokban, legtöbbször a „zsúrköltő" Makai Emil jelentkezik. Ugyanakkor a századelőtől kezdve rendszeresen teret kapnak az új generáció tagjai, Kosz­tolányi, majd Tóth Árpád és társai. Egyaránt erőssége a lapnak a próza, a regény és a no­vella, mely utóbbi fénykorát éli, és ebből a legjobbat nyújtja az olvasónak. A Héthez indu­lásakor kötődő írók: Kóbor Tamás, Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Thury Zoltán, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Justh Zsigmond mellett felbukkannak a nagy öregek is, mint Jókai és Mikszáth. De Kiss József teret enged a nemesi­ úri ízlést propagáló tehetséges fiatalok­nak is, mint Herczeg Ferenc, Bársony István, Pekár Gyula. A repedés jelei az új század be­köszöntésével mutatkoznak, amikor ezek az írók már az Új Idők felvirágoztatásán munkál­kodnak. Ugyanakkor Ignotus és Ambrus Zoltán is megválnak a laptól, hogy életre segítsék a Nyugatot. Jelen van a lektűr is, amelyet a szolnoki főispán felesége, Beniczkyné Bajza Lenke, Szabóné Nogáll Janka, Pekár Gyula és Erdős Renée neve fémjelez. A lap érzékeny a világirodalom újdonságaira is: a francia társasági drámák és novellák szerzői - Maupassant, ifj. Dumas, Daudet, Prévost, Anatol Francé mellett a realizmust az oroszok képviselik, de megtalálhatjuk Stendhalt és Strindberget is. Irodalmi­, művészeti, színházi és zenei rovataiban is többet nyújt, mint egyszerű szám­adást a bemutatókról. Művészeti vitacikkeket is közöl, egyértelműen támogatja az új irányzatokat képviselő művészeteket, a nagybányai festőket, Dohnányit, Lechner Ödönt és társait. Erre garancia Lyka Károly, Osváth Ernő, Ignotus, Fülep Lajos biztos ízlése. A Hét stílusát, nyelvezetét egy világ választja el a 70-es, 80-as évek újságjától. Hiányzik belőle a frázisos szónokiasság, az erőltetettség, a körmondatok bonyolultsága, a túlzott nyájaskodás és affektálás. Ellenben eleven, szókimondó, öntudatos, néha fölényes, eseten­ként pimasz. Olykor egy kicsit elérzékenyül saját nagyszerűségétől, de egyaránt hajlamos az iróniára és az öniróniára. Szkepticizmus csak Kóbor Tamás, Justh Zsigmond egyes írá­sait lengi be. Egyre jobban közelít az élőbeszédhez, fordulataival, olykor szabálytalannak tűnő, meglepő szófűzéseivel természetesnek tűnik, mintha egy virtuális kávéházban cse­vegnének. A Hét tetszeni akar olvasóinak, egy kicsit imponálni is, ezért szüntelenül újabb és újabb szellemi petárdákat repít fel és hagy levegőben, mintegy arra várva, hogy olvasói holnap folytassák gondolatait a márványlapos kávéházi asztaloknál. Az új, szokatlan hangnem, a csevegő stílus már az induláskor felkeltette a közönség ér­deklődését. Mindennapos jelenet volt, hogy „az Erzsébet körút uzsonnázó kövér asszony­ságai a kis gyermekük részére a The Illustrated London News-t, míg maguk szórakoztatá­sára A Hét-et reklamálták a pincértől". Krúdy felidézi azokat az időket, mikor is szombat délutánonként Kiss József megjelent a New York-ban és „élénk figyelemmel kísérte, hogy mely vendégek kérik a frissen megjelent A Hét-et az újságos gyerektől." A lap olvasótábora elsősorban az akkulturáció-asszimiláció útját járó bankár és kereskedő családok hölgytag­jaiból kerül ki, a nagyvárosi hivatalnokok, polgári értelmiségiek köréből. Az újdonságokra fogékony, modern nőknek íródik, „akik már nem leveleznek a Képes Családi Lapok zöld borítékain, hanem nemsokára már gimnáziumba járnak." Előfizetői közé tartoznak a vi­déki kaszinók, előkelő leánynevelő intézetek, úri családok tagjai, akik „bár nem mindig ér­tették meg Ignotus krónikáit, ellentmondani szégyelltek."40 40 I­iss József estéje. Mese a varrógépről. In: Krúdy Gyula: írói arcképek. Budapest, 1957. I. köt. 479-495.

Next