Aetas, 2001 (16. évfolyam)

1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Kisantal Tamás–Szeberényi Gábor: Hayden White „hasznáról és káráról” (Narratológiai kihívás a történetírásban)

A történészi szöveg metaforikusságának ilyetén hangsúlyozása ismételten inkább a fikcionális szépirodalomhoz, mint az egzakt tudományossághoz viszi közelebb a törté­netírást. Ez a metaforicitás azonban nem kell, hogy feltétlenül degradáló intonációt hor­dozzon. A kérdés behatóbb vizsgálatához, úgy véljük, érdemes némiképp elrugaszkodni a történetírás és történetfilozófia területéről, és pillantást vetni a narráció és a metafora kapcsolatának filozófiai implikációira. A probléma egyik legjelentősebb 20. századi teo­retikusa Paul Ricoeur, aki életművében kísérletet tett egy elbeszélés- és metaforaköz­pontú fenomenológiai hermeneutika kidolgozására.44 Ricoeur45 elveti a metafora ókori retorikák által kidolgozott, de sokáig élő elméletét, miszerint a metafora csupán szókép, alapvetően díszítő funkciójú és semmiféle szeman­tikai újítást nem tartalmaz. A metaforikus kijelentés során a szó szerinti jelentés értel­metlen (hogy White több cikkében említett példáját alkalmazzuk: a „szerelmem egy ró­zsaszál" metafora literálisan semmiféle relevanciával nem rendelkezik), ám egy olyan többletjelentést kap, mely lényegében túlmutat az egyszerű meggyőző vagy díszítő sze­repen. Hogy mi ennek lényege, annak jobb megértéséhez Ricoeur a tudományos model­lek működését vizsgálja meg Max Black: Models and Metaphors és Mary B. Hesse: Models and Analogies in Science című művei alapján. A két szerző szerint a modellekben az a kö­zös, hogy a tudományos nyelvben a heurisztikus segédeszköz szerepét töltik be, azaz rendeltetésük szerint mintegy megszakítják a korábbi pontatlan értelmezések folyama­tát, és egy radikálisan új, helytállóbb értelmezés terét jelölik ki. A modellek révén a dol­gokat voltaképpen „másként" (és jobban) látjuk, s közben magát az adott diszkurzív nyelvet is megváltoztatjuk. A modell a tudományban - akárcsak a metafora a költészet­ben - a valóság újjáírásának legfontosabb eszköze. „A költői nyelv is a valóságról szól, de más szinten, mint a tudományos beszéd" - állítja Ricoeur. „Nem a jelenvaló világot mu­tatja fel, mint a leíró vagy didaktikus nyelv. (...) a költői nyelv elsődleges stratégiája valójában a nyelv szokásos jelentésének megszüntetésére irányul. Ám az elsődleges jelentés megszüntetésének mértékében a világ elbeszélésének új képessége szabadul fel, jóllehet a valóság más síkján."46 Itt Ricoeur arisztoteliánus alapokból indul ki, ugyanis a költészet mint mimetikus művelet valójában egy újjáalkotott valóságot utánoz, melyben az emberi lét valódi létstruktúrája mutatkozik meg, az az ontológiai szféra, melyet Husserl életvilágnak (Lebenswelt), Heidegger pedig világban-benne-létnek (In-der-Welt­sein) nevezett. Ricoeur a bibliai parabolákat vizsgálva (melyet így definiál: „...a parabola egy narratív forma összekapcsolódása egy metaforikus folyamattal"4') arra a következtetésre jut, hogy az evangéliumi korpuszban a parabolák tulajdonképpen kiterjesztett metaforák, hiszen bennük a metaforikusságot nem a történet egyes mondatai hordozzák (bár természete­sen külön-külön adhatnak önálló metaforikus jelentést), hanem a történet egésze. Az evangélium esetében a metaforikus mag, mely az egyes parabolákat egységbe fűzi, s je- 44 Tudjuk, azzal, hogy a metafora és az elbeszélés nagy filozófiai irodalmából éppen Ricoeurt vá­lasztottuk ki, némiképp önkényesen jártunk el. Azonban véleményünk szerint Ricoeur elmélete nem csupán az említett kérdések egyik legnagyszabásúbb kidolgozása, de azért is megérdemli a bővebb vizsgálatot, mivel teóriái sok tekintetben párhuzamosak White-éival. White maga is többször reflektált Ricoeur filozófiájára: White 1997. 189-199., illetve White, Hayden.: The Metaphysics of Narrativity: Time and Symbol in Ricoeur's Philosophy of History. In.: Wood, David C. (ed.): On Paul Ricoeur. London, 1991. 45 Ricoeur metaforaelméletét Az élő metafora (La métaphore vive) című könyvében fejti ki. Angol fordítása: Ricoeur, Paul: The Rule of Metaphor. London, 1994. (különösen: 216-256.) Magya­rul az elmélet rövid összefoglalása olvasható: Ricoeur, Paul: Bibliai hermeneutika. Budapest, 1995. (a továbbiakban: Ricoeur 1995.) „A metaforikus folyamat" című fejezet: 89-113. 46 Ricoeur 1995. 99. 47 Ricoeur 1995. 54.

Next