Aetas, 2001 (16. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Kisantal Tamás–Szeberényi Gábor: Hayden White „hasznáról és káráról” (Narratológiai kihívás a történetírásban)
A történészi szöveg metaforikusságának ilyetén hangsúlyozása ismételten inkább a fikcionális szépirodalomhoz, mint az egzakt tudományossághoz viszi közelebb a történetírást. Ez a metaforicitás azonban nem kell, hogy feltétlenül degradáló intonációt hordozzon. A kérdés behatóbb vizsgálatához, úgy véljük, érdemes némiképp elrugaszkodni a történetírás és történetfilozófia területéről, és pillantást vetni a narráció és a metafora kapcsolatának filozófiai implikációira. A probléma egyik legjelentősebb 20. századi teoretikusa Paul Ricoeur, aki életművében kísérletet tett egy elbeszélés- és metaforaközpontú fenomenológiai hermeneutika kidolgozására.44 Ricoeur45 elveti a metafora ókori retorikák által kidolgozott, de sokáig élő elméletét, miszerint a metafora csupán szókép, alapvetően díszítő funkciójú és semmiféle szemantikai újítást nem tartalmaz. A metaforikus kijelentés során a szó szerinti jelentés értelmetlen (hogy White több cikkében említett példáját alkalmazzuk: a „szerelmem egy rózsaszál" metafora literálisan semmiféle relevanciával nem rendelkezik), ám egy olyan többletjelentést kap, mely lényegében túlmutat az egyszerű meggyőző vagy díszítő szerepen. Hogy mi ennek lényege, annak jobb megértéséhez Ricoeur a tudományos modellek működését vizsgálja meg Max Black: Models and Metaphors és Mary B. Hesse: Models and Analogies in Science című művei alapján. A két szerző szerint a modellekben az a közös, hogy a tudományos nyelvben a heurisztikus segédeszköz szerepét töltik be, azaz rendeltetésük szerint mintegy megszakítják a korábbi pontatlan értelmezések folyamatát, és egy radikálisan új, helytállóbb értelmezés terét jelölik ki. A modellek révén a dolgokat voltaképpen „másként" (és jobban) látjuk, s közben magát az adott diszkurzív nyelvet is megváltoztatjuk. A modell a tudományban - akárcsak a metafora a költészetben - a valóság újjáírásának legfontosabb eszköze. „A költői nyelv is a valóságról szól, de más szinten, mint a tudományos beszéd" - állítja Ricoeur. „Nem a jelenvaló világot mutatja fel, mint a leíró vagy didaktikus nyelv. (...) a költői nyelv elsődleges stratégiája valójában a nyelv szokásos jelentésének megszüntetésére irányul. Ám az elsődleges jelentés megszüntetésének mértékében a világ elbeszélésének új képessége szabadul fel, jóllehet a valóság más síkján."46 Itt Ricoeur arisztoteliánus alapokból indul ki, ugyanis a költészet mint mimetikus művelet valójában egy újjáalkotott valóságot utánoz, melyben az emberi lét valódi létstruktúrája mutatkozik meg, az az ontológiai szféra, melyet Husserl életvilágnak (Lebenswelt), Heidegger pedig világban-benne-létnek (In-der-Weltsein) nevezett. Ricoeur a bibliai parabolákat vizsgálva (melyet így definiál: „...a parabola egy narratív forma összekapcsolódása egy metaforikus folyamattal"4') arra a következtetésre jut, hogy az evangéliumi korpuszban a parabolák tulajdonképpen kiterjesztett metaforák, hiszen bennük a metaforikusságot nem a történet egyes mondatai hordozzák (bár természetesen külön-külön adhatnak önálló metaforikus jelentést), hanem a történet egésze. Az evangélium esetében a metaforikus mag, mely az egyes parabolákat egységbe fűzi, s je- 44 Tudjuk, azzal, hogy a metafora és az elbeszélés nagy filozófiai irodalmából éppen Ricoeurt választottuk ki, némiképp önkényesen jártunk el. Azonban véleményünk szerint Ricoeur elmélete nem csupán az említett kérdések egyik legnagyszabásúbb kidolgozása, de azért is megérdemli a bővebb vizsgálatot, mivel teóriái sok tekintetben párhuzamosak White-éival. White maga is többször reflektált Ricoeur filozófiájára: White 1997. 189-199., illetve White, Hayden.: The Metaphysics of Narrativity: Time and Symbol in Ricoeur's Philosophy of History. In.: Wood, David C. (ed.): On Paul Ricoeur. London, 1991. 45 Ricoeur metaforaelméletét Az élő metafora (La métaphore vive) című könyvében fejti ki. Angol fordítása: Ricoeur, Paul: The Rule of Metaphor. London, 1994. (különösen: 216-256.) Magyarul az elmélet rövid összefoglalása olvasható: Ricoeur, Paul: Bibliai hermeneutika. Budapest, 1995. (a továbbiakban: Ricoeur 1995.) „A metaforikus folyamat" című fejezet: 89-113. 46 Ricoeur 1995. 99. 47 Ricoeur 1995. 54.