Aetas, 2001 (16. évfolyam)

1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Hayden White: A történelem poétikája

HAYDEN WHITE A történelem poétikája* Ez a könyv a 19. századi Európa történeti tudatának történetét szándékozik bemutatni, ugyanakkor hozzá kíván járulni a történelmi tudásról jelenleg folyó vitához is. Ennél fogva a történelem által inspirált gondolkodás egyik sajátos fejlődési szakaszáról, és a „történe­tinek" mondott gondolkodásmód szerkezetének általános elméletéről is szól. De mit jelent egyáltalán történeti módon gondolkodni, és miféle egyedi jellegzetességek­kel bír a vizsgálódás sajátosan történeti módszere? E kérdések a 19. században mindvégig a történészek, filozófusok és a társadalomról elmélkedők vitáinak kereszttüzében álltak, ám többnyire az a meggyőződés lengte körül őket, hogy egyértelmű válasz adható rájuk. A „történelmet" a létezés sajátos módjának, a „történeti tudatot" különleges gondolko­dásmódnak, míg a „történelmi tudást" a bölcselet- és természettudományok közé illesz­kedő autonóm tudásformának tekintették. A 20. században azonban mintha elveszett volna ez a fajta magabiztosság, sőt annak a gyanúja is felmerült, hogy e kérdésekre nem is lehet végleges válaszokat adni. Az euró­pai gondolkodók - Valérytől és Heideggertől kezdve Sartre-on át Lévi-Straussig és Mi­chel Foucault-ig -, komoly kétségeiket fejezték ki egy sajátosan „történeti tudat" értékét illetően, hangsúlyozva a történeti rekonstrukció fiktív karakterét, és megkérdőjelezve a történelem azon igényét, hogy a tudományok (sciences) közé sorolja magát.­ Ezzel pár­huzamosan angolszász filozófusok sokat írtak a történeti gondolkodás ismeretelméleti státuszáról és kulturális funkciójáról, amely súlyos kétségeket vet fel a történelem szi­gorú tudomány vagy valódi művészet voltát illetően.­ E kétirányú vizsgálódások eredmé­nyeként az a benyomás keletkezett, hogy a 19. század kezdete óta a nyugati ember ön­érzetét biztosító történeti tudat alig több, mint elméleti alap azon ideológia számára, ahonnan a nyugati civilizáció nem csupán az őt időben megelőző, de a jelenlegi, szomszé­dos kultúrákk­al és civilizációkkal való kapcsolatát is szemléli.­ Röviden: a történeti tudat olyan sajátosan nyugati előítéletként is felfogható, melynek segítségével a felsőbbren­dűnek tekintett modern indusztriális társadalom visszaható jelleggel is megalapozható. A fordítás alapjául szolgáló kiadás: White, Hayden: Metahistory: The Historical Imagination in Nineteeth-Century Europe. Baltimore-London: The Johns Hopkins University Press, 1973. 1-42.­­ A történeti (ön)tudat ellen kirobbant lázadást övező vitákkal kapcsolatban lásd cikkemet: Hay­den White: The Burden of History. History and Theory, 1966. 2. sz. 111-134. (magyarul: White, Hayden: A történelem terhe. In.: White, Hayden: A történelem terhe. Budapest, 1997. 25-67.) A témával kapcsolatban lásd még: Lévi-Strauss, Claude: The Savage Mind. London, 1966. (a továbbiakban: Lévi-Strauss) 257-262.; Lévi-Strauss, Claude: Overture to le Cru et le cuit. In.: Jacques Ehrmann (Ed.): Stricturalism. New York, 1966. 47-48.; Foucault, Michel: The Order of Things: An Archeology of Human Sciences. New York, 1971. 259. kk. [magyarul: Foucault, M.: A szavak és a dolgok. A társadalomtudományok archeológiája. Budapest, 2000. (a továbbiakban: Foucault) 245. kk.J. Foucault, M.: L'Archéologie du Savoir. Párizs, 1969. 264. kk. 2 E vita kitűnő összefoglalását nyújtja: Mink, Louis O.: Philosophical Analysis and Historical Understanding. Review of Metaphysics, 1968. 4. sz. 667-698. A legfontosabb résztvevők állás­foglalásáról lásd: Dray, William H. (Ed.): Philosophical Analysis and History. New York, 1966. (a továbbiakban: Drag) , Foucault 368-375.

Next