Aetas, 2002 (17. évfolyam)

2-3. szám - TANULMÁNYOK - Majtényi György: Emlékezés és személyiség – Az életút rekonstrukciójáról

Az a felismerés, hogy a történeti források szövegként is elemezhetőek, átformálta a tör­ténetírói szerepről vallott hagyományos elképzeléseket. 5 Az „új" történészek szerint a tör­ténettudósok, amikor azt hirdették, hogy mentesek az ideológiai kötöttségektől, és ké­pesek arra, hogy a társadalmi valóságról „érdektelen" módon, „objektíven" írjanak, nem néztek szembe az elbeszélés alapvető relativizmusával. 6 A forrás megformálásának módja olyan jelentéseket hordoz, amelyeken keresztül nemcsak egy adott kultúra, hanem az al­kotó maga is megnyilatkozik. E jelentések és az ezeknek megfelelő/megfeleltethető értel­mezési lehetőségek számtalan, többek között kortól és befogadótól is függő, változó ér­telmű olvasatot tesznek lehetővé. A történész nem törekedhet egységes és egyedül érvényes strukturalista elmélet, csak hipotetikus elemzési modell megalkotására. 7 A történetírói stílusnak ezzel a felismeréssel kapcsolatos átalakulását jelzi, hogy a többes szám első sze­mélyű elbeszélési mód helyébe az egyes szám első személyű narráció, a korábban gyakorta egyes számban használt főnevek, valóság, igazság, stb. helyébe ezek többes számú válto­zata lépett. Az interpretáció során a történész a politika- és a társadalomtudományok fogalmai he­lyett olyan kategóriákat kénytelen kölcsönözni - elsősorban az irodalomelmélettől és a nyelvészettől -, amelyek a történetinek tekintett narratíva poétikai értelmezését is lehetővé teszik. Igv nyelvi jelekről beszél, s többek között a metafora és a szimbólum trópusainak leírására törekszik. Hayden White szerint a historikus alapvetően négyféle formában mondhatja el tárgyát. A magyarázó stratégiának megfelelően: a románc, a komédia, a tra­gédia vagy a szatíra műfajában. 8 A történész elsődleges feladata a forrás jelentés-szerkezetének „megbontása", elemzése. A dekonstrukció során az írónak nemcsak a szöveg szemantikailag értelmezhető síkjával kell állandó kapcsolatot tartania, hanem a szöveggel, mint nyelvi valósággal is. Az a felismerés, hogy minden narráció már önmagában is szubjektív értelmezés, segítheti a történetírót egy forráskritikus cs önreflcktív írásmód megtalálásában." És éppen ez az új kultúrtörténészek 5 Hayden White 1973-ban megjelent műve kapcsán érlelődött meg a történészekben az a fel­ismerés, hogy a történeti művek is poétikai cselekedet eredményeképpen születnek; és a törté­nészek munkáit is jellemzi az elbeszélés szubjektivitása. White, Hayden: Introduction: The Poetics of History. In: White, Hayden: Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth­Century Europe. 8. Kiadás. The John Hopkins University Press, Baltimore, London. 1993. 1-42. (a továbbiakban: White) magyarul: A történelem poétikája. Fordította: Kisantal Tamás és Szeberényi Gábor. Aetas, 2001. 1. sz. 134-164. White művének hatásához lásd Appleby, Joyce - Hunt, Lynn - Jacob, Margaret: Teliing the Truth about History. WW Norton and Company, New York - London. 1994. 228-234. 0 Hunt 10-20.; Nilsson, Lars: Úrban History and New Trends in Social History. In: Úrban His­tory. The Norvégián Tradition in a European Context. Szerkesztette: Suphellen, S. Trondheim Studies in Plistory 25. Trondheim, 1998. 62-63. ' Biernacki, Richárd: Method and Metaphor after the New Cultural History. In: Beyond the Cul­tural Turn. New Directions in the Study of Society and Culture. Szerkesztette: Bonnel, Victo­ria O. - Hunt, Lynn. Berkely - Los Angeles - London, ,1 999. 73., 83. (a továbbiakban: Beyond the Cultural Turn); Halttunen, Karén: Cultural History and the Challenge of Narrativity. In: Beyond the Cultural Turn. (a továbbiakban: Halttunen) 166-167. H Nemcsak a magyarázó stratégia lehet szerinte négyféle, hanem az érvelés, illetőleg az ideológiai vonatkoztatás módja is. Ezek a formalista, organicista, a mechanikus és a kontextualista, illető­leg: az anarchista, a radikális, a konzervatív és a liberális. White 7-31. Történeti-poétikai elem­zésre alkalmasnak tartja az elméleti nyelvészet által meghatározott négy alapvető trópust, is: a metaforát, a metonímiát, a szinekdochét és az iróniát. White 31. Gyáni Gábor: Történelem: tény vagy fikció. In: Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, 2000. 48-70. (a továbbiakban: Gyáni 2000.) Hayden, White: A történelem terhe. Budapest, 1977. 9 Halttunen 1 77.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék