Aetas, 2002 (17. évfolyam)

2-3. szám - FIGYELŐ - A történelem elbeszélése. Történeti szövegek narrativista értelmezése a „nyelvi fordulat” után (Narratívák 4. A történelem poétikája. Szerk. és vál.: Thomka Beáta) Szeberényi Gábor

A történelem elbeszélése Történeti szövegek narrativista értelmezése a „nyelvi fordulat" után Narratívak 4. A történelem poétikája. Szerkesztette és válogatta: Thomka Beáta. Fordította: Asztalos Éva et al. Kijárat Kiadó, Budapest, 2000. 214 old. A történettudományt az utóbbi évtize­dekben érő elméleti kritikák egyik, talán legmeghatározóbb vonulata a nyelvi reflexi ­vitás hiányát rója fel a história művelőinek. Eredetileg filozófusok és az irodalomelmélet különböző irányzatainak képviselői hívták fel a figyelmet arra (az 1960-as évek végé­től), hogy a historikusok meglehetős naivi­tással kezelik az általuk használt szövegeket - legyenek azok források vagy történészi in­terpretációk -, amennyiben nem vetnek számot sem az olvasás, sem a (történet)í'ras nyelvi jellegéből fakadó problémákkal. E „történészfüllel" meglehetősen kihívó mondanivaló tematizálásában a paradig­matikus fordulat az amerikai - eredetileg (eszmetörténészként induló - Hayden White 1973-as Metahistory című művéhez köt­hető. 1 Ennek visszhangja már magát a disz­ciplínát is elérte, és jelentős mértékben hozzájárult a történettudomány ún. „nyelvi fordulatának" (linguistic turn) megindulásá­hoz. A történetírásban rejlő nyelvi dimenzió „felfedezése" kapcsán a 1970-es évektől napjainkig tartó, meglehetősen parázs vi­tákban 2 - melyben immár az irodalmárok és történetfilozófusok mellett, a mindin­kább önálló kutatási iránnyá avanzsáló tör­ténetelmélet (theory of history) képviselői 1 White, Hayden: Metahistory. The Histori­cal Imagination in Nineteenth-Century Eu­rope. Baltimore - London, 1973. 2 Deák Ágnes: A történelem mint veszélyezte­tett faj? Viták a posztmodern történetírás­ról. Aetas, 1994. 3. sz. 155-161. éppúgy részt vesznek, mint gyakorló histo­rikusok - számos ismeretelméleti, etikai és tudománypragmatikai kérdés felmerült. Közülük a történeti elbeszélés (narratívum) működését és szerepét problematizáló irányzat tekinthető az egyik legjelentősebb­nek. A narrativitás kutatását diszciplínák közti metszéspontba helyező - mindazonál­tal alapvetően irodalomelméleti szempon­tokat érvényesítő - Narratívák-sorozat 5 ne­gyedik kötetének szövegei ezen elméleti mozzanatok köré szerveződnek. „A narratívum egyes elképzelésekben maga a história (histoire-récit), más értelme­zésben a történelem kutatásának szakszerű­ségét veszélyeztető alakzat (történettudo­mányi pozitivizmus)." - írja a kötetet és a sorozatot szerkesztőként jegyző Thomka Beáta. (7.) A Narratívák 4.-ben felvonulta­tott - egyébként úgy „szakmáját", mint szövegeik keletkezési „körülményeit" te­kintve (időpont, alkalmazott szemléletmód) igen heterogén összetételű - szerzőgárda egyik közös nevezőjét az adja, hogy az elbe­szélés történetírásban betöltött szerepéről, a történelem poétikai-retorikai aspektusairól gyakran gyökeresen eltérő nézeteik dacára, a narratológiai vizsgálódást semmiképp sem tekintik a szakszerűség rovására menő meg­közelítésmódnak. A kötet korpuszát angol, német és fran­cia nyelven, nagyrészt a 90-es években - te­' A sorozat korábbi kötetei az elbeszélés művészettörténeti, irodalomelméleti, illetve antropológia- és kultúraelméleti vonatkozá­sait járták körül. Ismertetésük: Szolláth Dá­vid: A kultúra narratív szempontú kutatása. BUKSZ, 2001. ősz, 226-234. A Narratívák 3. már tartalmazott történetelméleti tárgyú tanulmányokat Jörn Rüsen, Dávid Carr és Paul Ricoeur tollából.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék