Aetas, 2003 (18. évfolyam)
3-4. szám - TANULMÁNYOK - William Christian Jr.–Krasznai Zoltán: A limpiasi csodás feszület és Magyarország kálváriája
korábbi életükkel hoztak összefüggésbe. E kevés beszámolóban a magyarok sem említik az ország sorsát, a háborút vagy a tágabb értelmezési lehetőségeket. De ugyanezek a zarándokok, legalábbis némelyikük, szerepelnek az útról beszámoló szerzők között is, akik Krisztus megelevenedését már a trianoni vesztesek iránti szimpátiának tulajdonítják. Az interpretációnak ez a második szintje az, amely érdekel bennünket, és jelentőssé teszi a vizsgálatot a nemzeti identitás alakulása szempontjából is. E második értelmezési szintet a klérus tagjai, katonatisztek, köztisztviselők fogalmazták meg és népszerűsítették, de kétségtelenül sok más zarándok, illetve egyszerű katolikus is osztotta véleményüket. Ahogyan a konzervatív spanyolok körében a limpiasi jelenéseket XIII. Alfonz felajánlásával magyarázták, ugyanúgy a Limpiasba zarándokokat küldő országok katolikusai saját nemzeti viszonyaikhoz adaptálták a csodás eseményeket, értelmezésüket és az ikonográfiai ábrázolásokat. Ugyanaz a kép tehát egyidejűleg más-más jelentéseket hordozhatott a különböző nemzeti (és nemzeten belüli vallási) közösségeknek. Egy új nemzeti patrónus, égi közvetítő beiktatása megköveteli a többi, egyidejűleg „használatos" mennybéli segítővel való harmonizálást. Az egyidejűleg a lourdes-i Máriához (már a háború előtt is tisztelt nemzeti közbenjáró) és a limpiai Krisztushoz szervezett utak ezt a célt szolgálták, ugyanúgy, ahogy a limpiasi Krisztusnak ajánlott címeres, szűzmáriás zászló is azt mutatja, hogy a korábbi pártfogókat nem áldozták fel az újakért cserébe."2 E hatásos Lourdes-Limpias kombináció egészült ki az érzékeny, gyermek trónörökös, Ottó és gyászoló édesanyja, a szenvedő nemzet megtestesült jelképeinek jelenlétével, ami még nagyobb hatékonyságot kölcsönzött a helyszínek, közvetítők és jelentések társításának. A királyi család minden egyszerűsége dacára a royalista beállítottságú zarándokok számára a velük való találkozás ugyanolyan felkavaró és érzelmileg megrendítő volt, mint a limpiasi látogatás. Úgy tűnik, Limpiasban és Lekeitióban a közös, együttesen átélt személyes és nemzeti szenvedés eseteivel találkozunk: a zarándokok együtt szenvednek Krisztussal, Krisztus a zarándokokkal, a zarándokok a száműzött királyi családdal, a királyi család a zarándokokkal, s mindannyian a nemzettel. Ez a fajta mindent mindennel társító szenvedésközösség köszön vissza a Trianon-ikonográfia egyik jelentős vonulatában is. A limpiasi zarándoklatok felhívták a figyelmet a krisztusi szenvedéstörténet és a nemzeti traumák kapcsolódására. Ezen a nyomon elindulva azt láttuk, hogy a passió szimbolikájában találtak egymásra a nemzetet és az országot jelképező régi és új jelképek, alakok. Krisztusként jelent meg az ország, a nép, Hungária és Szent István is. A vallásos érzés öszszekapcsolása a politikai üzenetekkel hatásos eszköznek bizonyult, ami nem kerülte el a korabeli véleményformálók figyelmét. 52 Ezt az összekapcsolást máshol, például Spanyolországban is megtalálhatjuk. Például a hasonló, kapcsolt Limpias-Lourdes utakat, Limpias és Covadonga vagy Limpias és El Pilar zarándokhelyek társítását, vagy' a hivatalos zarándoklatokon alkalmazott szimbolikus megállást, hogy' a távolból köszöntsék a cantabriai egyházmegye új patrónájának választott „Bien-Aparacida" ('valóban megjelent') Szüzet. Vö. Christian 62.; Cueva, Julio de la: „Inventing Catholic Identities in Twentieth Century Spain: The Virgin Bien-Aparecida, 1904-1910". Catholic Historical Review, 87. 4. (2001. okt.) 624-642.