Aetas, 2003 (18. évfolyam)

3-4. szám - TANULMÁNYOK - William Christian Jr.–Krasznai Zoltán: A limpiasi csodás feszület és Magyarország kálváriája

az ország térképére feszül fel (10. kép). Az Eu­charisztikus konferencia idején, 1938-ban a Krisztus testét jelképező oltáriszentség kerül Nagy-Magyarország térképére, amely a kereszt­ről lekerülve égi fényben fürdik (II. kép), hogy aztán nem sokkal később, az első bécsi döntés után egyes publicisták az oltáriszentség meg­felelő imádatával magyarázzák az ország bizo­nyos részeinek visszatértét. A nemzeti történe­lem és a krisztusi történet összeolvasztásának egyik legjobb példájaként a Megváltó Szent Ist­vánként jelenik meg, töviskoszorúja alatt a Szent Koronával, a koronázási paláston átragyogó szent szívvel (12. kép). A limpiasi zarándoklatok elemzése segítsé­günkre van az ikonográfiai ábrázolásokból le­szűrhető tanulságok rendszerezésében. Itt is megfigyelhető az elmozdulás a korábbi Má­ria/Hungária kultusztól a szenvedő Krisztus köré 8. kép KRISZTUS A SZENT KORONÁVAL ÉS A PALÁSTTAL, PALLAS, BP. É.NI. épülő reprezentációk irányába. A képek is tükrözik a folyamatot, melynek során a krisztusi szenvedéstörténet összekapcsoló­dott a terület sorsával, fuzionált a nemzeti történelemmel. Ez azonban nem tekinthető sajátosan magyar reprezentációs sémának. A felosztott Lengyelországban az 1830-as évektől szintén elterjedt kép, illetve mítosz volt a Chrystus narodów, a 'nemzetek Krisz­tusa' metafora, amely Lengyelországot és a lengyel nemzetet azonosította Krisztussal. Norman Davies a lengyel variáns életre hí­vását kimondottan Adam Mickiewicznek tulajdonítja.46 Magyarországon a jelentés­átviteleknek olyan rendszere jött létre, amelyben egyrészt új jelképek új jelentéssel kaptak helyet (térkép, passió), másrészt jó­formán minden mindennek átvehette a he­lyét: a térkép jelentette az országot és Krisz­tust, Hungária azonosult a megfeszített 11. kép KÉPESLAP, EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS, 1938. 46 Norman, Davies: „Polish National Mythologies". In: Myths and Nationhood. Hosking, Geoffrey-Schöpflin, George (ed.). London, 141-157. (a továbbiakban: Davies)

Next