Aetas, 2005 (20. évfolyam)
3. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Lynn Hunt: Pornográfia és a francia forradalom
demokratizálódással - nyomtatványok és társadalmi rendbontások útján -, tömeges politikai mobilizációval fenyegető szelleme a pornográfia mint önálló műfaj jogi szabályozását indította el. A pornográfiának a felforgató filozófiával és politikával való társítása Nyugat-Európában, úgy tűnik, legkésőbb az 1830-as évekre megszűnt, s ezzel egy időben önálló műfajjá nőtte ki magát. Franciaországban a forradalom hatását nyomon követhetjük a 'pornográfia' szó történetében, mely mai jelentését az 1789-es forradalom alatt vagy közvetlenül utána nyerte el. Apornográf szóval Restif de la Bretonne a prostitúcióról szóló írásokat jellemezte 1769-ben, míg 1806-ban a kifejezés már a társadalmi rendet felforgató és a jó erkölccsel ellentétes írásokra vonatkozott. Ebben az évben a tiltott művek bibliográfiájának francia összeállítója a pornográfiát úgy definiálta, mint a könyvek azon kategóriája, melyeket nem vallási vagy politikai, hanem erkölcsi okokból tiltottak be. A 'pornográfia' szót Angliában csak a 19. század vége felé kezdték el használni, annak ellenére, hogy az obszcén könyvek erkölcsi indíttatású betiltása jóval gyakoribb volt, mint a 18. századi Franciaországban. 1728-ban a King's Bench obszcén rágalmazás miatt elítélte Edmund Curti könyvkiadót, ezáltal precedenst teremtve az angol jogban, mely egészen az obszcén kiadványokra vonatkozó 1959-es törvény meghozataláig alapját képezte az ilyen jellegű ügyekben született ítéleteknek. A Curti ügy előtt azonban a világi bíróságok nem folytattak eljárást erkölcstelen szövegek nyomtatásban való megjelentetése miatt, mondván, a rágalom bűncselekménye akkor valósul meg, ha az egy bizonyos személy vagy személyek, illetve a kormány ellen irányul. Az erkölcsi rontás nem büntethető tett - vélték a bíróságok. Az erkölcstelen irodalom elleni hadjárat Angliában 1787-ben a Proclamation Society (Kinyilatkoztatás Társasága) megalapításával indult, mely „a Bűn, a Profán és az Erkölcstelenség megakadályozását és megbüntetését tűzte ki célul maga elé". Mint minden olyan társaság, mely Angliában az 1690-es évektől kezdve a jó erkölcsök propagálására jött létre, a Proclamation Society is a részegeskedést, a káromkodást és a vasárnapi ünnep megszegését ostorozta, de elődeivel ellentétben szükségesnek találta az „olyan könnyelmű, feslett könyvek és kiadványok" betiltását is, melyek „megmételyezik a fiatalok és óvatlanok elméjét". A francia forradalom azonban még az obszcén, becsületsértő írások tiltásának hagyományával rendelkező Anglia számára is vízválasztó volt, hiszen az 1800-as évek elején a pornográfia művelőit lázas igyekezettel kezdték rács mögé dugni. Ebben a buzgó tevékenységben központi szerepet töltött be Angliában az 1801-ben létrehozott, Vice Society (Társaság a Bűn ellen) néven ismert szervezet (teljes nevén: Társaság a Bűn leküzdéséért és az Erény és Vallás bátorításáért), mely megalapítása után rögtön megindította hadjáratát „az obszcén könyvek, nyomtatványok, rajzok és csecsebecsék kiterjedt kereskedelme ellen". A korábbi eljárások, mint például 1797-ben a Thomas Paine Az értelem kora című műve elleni, vagy ugyanabban az évben Matthew Lewis A barát című regénye ellen kilátásba helyezett eljárás, eltörpülnek annak tükrében, hogy 1802 után a perek száma hirtelen megszaporodott.5 Az 1798-as évkönyv a francia forradalmat okolta . Lásd e kötet bevezetőjét, 9-45. A legfontosabb forrás: Peignot, Etienne-Gabriel: Dictionnaire critique, littéraire, et bibliographique des principaux livres condamnés au feu, supprimés ou censurés. 2 vols. Paris, 1806. 3 Thomas, Donald: A Long Time Burning: The History of Literary Censorship in England. New York, 1969. 78. A Queen's Bench-ből idéz egy bírót 1707-ből. 4 Thomas: A Long Time Burning, 113. és 189. 5 Thomas: A Long Time Burning, 189.