Aetas, 2005 (20. évfolyam)
4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Keller Márkus: A megértés lehetősége- az összehasonlító történetírás hasznáról
mely szociológiai módszertanával és a nemzeti mítoszokkal szembeni kritikai attitűdjével teret nyitott az új típusú módszeres összehasonlítások számára. A részben ehhez a körhöz tartozó történészek által kirobbantott Sonderweg-vita (ahol már a kérdésben is benne rejlett az összehasonlítás), a társadalmi figyelmet és így az anyagi forrásokat is az összehasonlító módszerrel dolgozó tanulmányokra összpontosította.12 A fenti okok miatt először Heinz-Gerhardt Haupt és Jürgen Kocka egyik alapvető tanulmányára támaszkodva ismertetjük az összehasonlító történetírás sajátosságait, majd az őket (is) ért kritika kapcsán bemutatjuk a diskurzus jelenlegi állását. Haupt és Kocka szerint összehasonlító történetírásról akkor beszélhetünk, ha két vagy több történelmi esemény, képződmény szisztematikus összehasonlítására kerül sor. A történész a hasonlóságokat és különbségeket vizsgálja, hogy ezen háttér előtt jobban le tudja írni és meg tudja magyarázni a vizsgált történelmi eseményeket.13 Hagyományosan két fő célja van az összehasonlításnak. Az egyik a két összehasonlított egység közötti különbségek kidolgozása, a másik az általánosítás, bizonyos szélesebb körben érvényes összefüggések megragadása. Természetesen a gyakorlatban ez a két cél legtöbbször egyszerre jelenik meg, ezért az effajta különbségtételnek inkább csak elméleti jelentősége van. Ennek megfelelően sokkal inkább érdemes arra koncentrálni, hogy az összehasonlítás milyen funkciókat láthat el egy kutatás során. Az egyik ilyen nagyon fontos funkció az, hogy az összehasonlító módszer megkönnyítheti bizonyos problémák és kérdések jobb megragadását. Azzal, hogy vizsgálatunkat más társadalmakra, régiókra is kiterjesztjük, különbséget tehetünk a tanulmányozott probléma helyi és általános vonatkozásai között, ami lehetővé teszi annak pontosabb definiálását. Analitikus szempontból is sokat nyújthat az összehasonlítás, hiszen egyrészt könnyebb megcáfolni a helyi (látszólagos) ok-okozati összefüggéseken alapuló magyarázatokat, másrészt az, hogy az adott jelenséget két különböző társadalmi keretben vizsgáljuk, segít általánosabb, érvényesebb magyarázatok, érvelések kidolgozásában. Hasonló irányba mutat Kockáék érvelése, amikor arra hívják fel a figyelmet, hogy az összehasonlító módszer alkalmazása segít abban is, hogy kilépjünk a saját, nemzeti történetírásunk horizontjából, és nyitottá váljunk új paradigmák számára is. Nyilvánvaló, hogy a posztmodern óta a nézőpontok megsokszorozódása és a saját horizont nyilvánvalóságának megkérdőjelezése még fontosabb lett. Jól mutatja a bielefeldi iskola társadalomtudományi meghatározottságát, hogy az összehasonlítás egyik fontos erényének a szerzők azt tartják, hogy a tudományos kísérletekhez hasonlóan lehetőséget ad arra, hogy hipotéziseinket teszteljük.14 Módszertani szempontból az összehasonlításnak négy fő fajtáját különböztetik meg a szerzők. Az első az aszimmetrikus összehasonlítás, ami azt jelenti, hogy az összehasonlításba bevont egyik esetet kiegészítésként, kontrasztként alkalmazzuk, míg érdeklődésünk fókusza nagyrészt csak a másik esetre irányul. A második a főleg a szakaszelméleteknél alkalmazott diakron összehasonlítás. Az ilyen típusú összehasonlítások alkotják a szakaszelméleteket támogató érvelések magját, de (mint Haupt és Kocka megemlíti) az ilyen típusú összehasonlításokkal is cáfolták meg azokat. A harmadik változat a tipologizáló öszszehasonlítás: ebben az esetben az összehasonlítás célja különböző típusok felállítása. A szerzők szerint ehhez legalább három esetet kell a vizsgálatba bevonni, de még így is nagy a veszélye (ismerik be kritikák hatására), hogy a munka során elvész a történeti szituáció 12 Ehhez például: Kocka, Jürgen: Deutsche Geschichte vor Hitler. Zur Diskussion über den deutschen Sonderweg. In: uő.: Geschichte und Aufklärung. Göttingen, 1989. 101-114. 13 Haupt-Kocka: Vergleichende Geschichte, 2. 14 Haupt-Kocka: Vergleichende Geschichte, 5-8.