Aetas, 2005 (20. évfolyam)
3. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Majtényi György: Az „új kultúrtörténet”-ről
kinti, s a divatos „fordulat" kifejezéssel élve hosszan tartó társadalmi-nyelvi fordulatról beszél (sociolinguistic turn).20 Az új kultúrtörténetről A „régi" történetírói iskolák megújítása rendszerint valamely reprezentatív eseményhez kapcsolódik (egy konferenciához vagy egy reprezentatív kötethez), s az új irányzatok megteremtésének emellett fontos momentuma még az új elnevezés megalkotása, létrehozásuk verbális gesztusa. A historikusok ilyenkor rendszerint visszapillantanak a korábbi irányzatok történetére, evolúciójára - így határozva meg a „régi" és az „új" különbségét. (E demonstratív esemény jellemző mozzanata lehet egy emblematikus személyiség felvonultatása. Hayden White például személyes megjelenésével vagy konferenciakötetbe adott tanulmányával számos irányzat megszületését szentesítette már.) 1987-ben a California Egyetemen a Francia Tanulmányok Központja szervezett konferenciát annak tiszteletére, hogy Roger Chartier a Berkeley-n tett egy hónapos látogatást, és ennek a rendezvénynek lett az eredménye az új irányzat (new cultural history) létrejöttét demonstráló kötet.21 (Az új kultúrtörténetnek tulajdonított tartalmak szoros kapcsolatot mutatnak Chartier-nek a Cornwell-i konferencián elmondott előadásával, melyben a társadalmi élet jelenségeire reflektáló kultúrtörténet mellett tört lándzsát.22) A megalkotott elnevezés (új kultúrtörténet) egyfelől utalt az amerikai történetírás hagyományaitól való eltávolodásra, a gyökerekkel, az intellektualista történetírás iskolájával való szakításra, másfelől a „régi" kultúrtörténettől (művelődéstörténettől) való különbözőségre. Lynn Hunt a könyv bevezetőjében elsősorban az Annales körének hatását hangsúlyozta, s a franciaországi történetírásról adott áttekintést követően fogalmazta meg az új kultúrtörténet programját.23 Nyilvánvaló, hogy az irányzat historiográfiai jelenlétét az előzmények bemutatásával, a viszonyítási és kapcsolódási pontok kijelölése révén lehetett tudatosítani. (Mégis, ha elfogadjuk az új történészek ama alapvetését, mely szerint a történetírói narratívum nem egyszerűen a valóság reprezentációja, a különböző irányzatok önreprezentációinak sem feltétlenül kell hitelt adnunk, mivel azok az egyes szerzők elméleti irányultságára adnak utólagos történeti magyarázatot.) A programadó kötet összegzi a történetírást ért, tudományágon kívüli hatásokat, így többek között az elméleti nyelvészet, az irodalomelmélet vagy az antropológia befolyását. Lényegi különbség az „új kultúrtörténet" és az „új" intellektualista történetírás között elsősorban a kutatás tárgyának megválasztásában tételezhető. Clifford Geertz értelmező antropológiája nyomán a történészek a kultúra fogalmát kiterjesztették a populáris kultúra megnyilvánulásaira is. A kultúra e felfogás szerint öröklött jelképrendszer, jelentés-összefüggések sűrű hálózata, mely az egyénnek segít eligazodni a környező világban. A „sűrű leírás" módszere e jelek megfejtését, szövegszerű olvasását jelenti.24 További eligazítást nyújt 20 Jacob, Margaret C.: Science Studies after Social Consti-uction: The Turn toward the Comparative and the Global. In: Bonell, Victoria E.-Hunt, Lynn (eds.): Beyond the Cultural Turn. New Directions in the Study of Society and Culture. Berkeley-Los Angeles-London, 1999. 5-6., 24-26. 21 Hunt: The New Cultural History. Berkeley-Los Angeles-London, 1989-22 Chartier: A szellemi élet története, i. m. (Eredeti megjelenés: Chartier, Roger: Intellectual History or Sociocultural History? The French Trajectories. In: Modern European Intellectual History, i. m. 23 Hunt: Introduction, i. m. 24 Darnton, Robert: Intellectual and Cultural History. In: Kämmen, Michael (ed.): The Past Before Us. Ithaca-London, 1980. 347-348.; Hunt: The New Cultural History, 10-16. Az új kultúrtörté-