Aetas, 2007 (22. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe
saira (la langue durée) és struktúraanalízisére koncentrál. Míg a hagyományos történetírás felülről nézi a múltat, és a „nagy emberek nagy tetteire" koncentrál, addig az Új Történelem, vizsgálódási tárgyát tekintve a hétköznapi emberek magán történeteit (personal history) vagy éppen a populáris kultúrát helyezi a középpontba. Az Új Történelem forrásait tekintve is különbözik a hagyományos történetírástól. Míg az utóbbi leginkább az írott történeti emlékek és dokumentumok vizsgálatán alapul, addig az új történelem beemeli kutatásának tárgyai közé az „emberi tevékenységek dokumentumait," a vizuális és szóbeli kultúrát is. A hagyományos analitikus történeti magyarázatokkal szemben az Új Történelem a részletekre és újabb kérdésfelvetésekre koncentrál. Végezetül az Új Történelem szembehelyezkedik azzal a hagyományos paradigmával, hogy a nagy betűs Történelem objektív lenne.42 Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy az Új Történelem áthágja a hagyományos történelemszemlélet alaptételét, hogy létezik egy valóságos, objektív empirikus módon megismerhető történelem, illetve nem hisz abban, hogy a történelem szerepe a prófécia, az örökkévaló értékek és kulturális tradíciók átörökítése lenne. Az Új Történelem kutatási témáiban, módszereiben, elbeszélésformáiban és interpretációs technikáiban különbözik a hagyományos történelemszemlélettől. Az Új Történelemben gyökerező „nem hagyományos történetírás" (unconventional history) a populáris kultúra módszerei felé fordulva vizsgálja a korábban perifériára szorult régi/új tendenciákat, a történelmi reprezentáció problematikáját, mint például az „alternatív történetírást" vagy a „filmes történetírást." A nem hagyományos történetírás, szemben a pozitivista történetírás igazságigényével, inkább a hitelesség (authenticity) elvére kíván hagyatkozni, ezért szándékosan megszegi és felrúgja a történetírás konvencióit és hagyományos bizonyítási eljárásait (filológiai ellenőrizhetőség, tudományos stílus stb.). Gavriel Rosenfeld tanulmányában egy kitűnő példáját hozza a nem hagyományos történetírásnak Robert Sobel For Want of a Nail: If Burgoyne Had Won at Saratoga című alternatív történeti monográfiájának említésével.43 Sobel munkája abban különbözik a többi alternatív történeti elbeszéléstől, hogy szerzője történeti monográfiaként alkotta meg, amely bővelkedik kitalált lábjegyzetekben és bibliográfiai adatokban. Ahogy Robert A. Rosenstone találóan megjegyzi: míg a posztmodern történetírás elméletéről szóló tanulmányok burjánzanak, addig a gyakorlatban igen kevés történeti munkát nevezhetünk posztmodernnek.44 A „nem hagyományos történetírást" a posztmodern történetírás gyakorlati megvalósulásának tekinthetjük, amely elmossa a határokat a tényszerűség és a fikció között, és az irodalmi műveket, illetve a filmeket már nemcsak történeti kontextusuk kedvéért vizsgálja, mint például az újhistorizmus, hanem történelmi dokumentumokként tekint rájuk. Ezért, habár az Új Történelem segítette elő a „nem hagyományos történetírás" megszületését, mégsem tekinthetjük annak alágazatának, inkább egy újabb paradigmaváltásnak, amely áthágja még az Új Történelem határait is. Az unconventional history abban a tekintetben hasonló az újhistorizmushoz, hogy forrásainak tárgya gyakran nem történeti dokumentum, hanem irodalmi műalkotás, mint például a vizsgált irodalmi művek Madhumalati Adhikari és Marjorie Becker tanulmányaiban, melyek a History and Theory tárgyalt tematikus száma- 42 Burke, Peter (ed.): New Perspectives on Historical Writing. Cambridge, 1991. 2-6. 43 Rosenfeld, Gavriel: Why Do We Ask „What If?" Reflections on the Function of Alternate History. History and Theory, 41. (December 2002) 90-102. Lásd: Sobel, Robert: For Want of a Nail: If Burgoyne Had Won at Saratoga. London, 1997. 44 Rosenstone, Robert A.: The Future of the Past. Film and the Beginnings of Postmodern Historiography. In: Sobchack, Vivien (ed.): The Persistence of History. Cinema, Television and the Modern Event. New York, 1996. 201-202.