Aetas, 2007 (22. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe
kérdéskörét boncolgatja, a jövő történelméről beszél,56 vagyis olyan szcenáriókat mesél el, melyek azt vitatják például, hogy mi lett volna, ha a nácik megnyerik a második világháborút, ha az amerikai függetlenségi háború nem történik meg, vagy ha az atombombát nem dobják le Japánra. Az „alternatív történelem" terminus használata - mutatnak rá a szerzők -igen sokszínű, eredete az angol nyelvű allohistory megnevezésből ered, de más elnevezés is használatos: counterfactualism, virtual history vagy uchronia, de a legáltalánosabban elterjedt mégis az alternative history, illetve az Egyesült Államokban az alternate history. Az „alternatív történelem" által használt források sokfélék, így lehetnek regények, novellák, filmek, televíziós műsorok, képregények, történeti monográfiák és esszék vagy éppen internetes honlapok.57 Az „alternatív történelem" a múltat a jelen szemszögéből nézve használja fel olyan alternatív fiktív jövőképek megalkotására, mely a jelen társadalmi és politikai problémáiban gyökereznek.58 Gavriel Rosenfeld divergáló pontoknak (points of divergence) nevezi azokat a sarkalatos világtörténeti jelentőségű eseményeket, melyek minden alternatív történeti munkában megtalálhatók, és ahonnan a múlt elfordul a valós történelemtől a fiktív jövőképekbe. Rosenfeld ezért az alternatív történetek két csoportját különbözteti meg: a fantasztikus és a rémálom szcenáriókat, melyek az Egyesült Államok hidegháború alatti történelméhez igazodva váltakoztak. Rosenfeld alternatív történetírásról szóló tanulmánya hiányt tölt be a jelenkori történetírásban, mivel átfogó módon mutatja be annak formáit, tulajdonságait és funkcióit, ami eddig talán csak az alternatív történelem rajongóinak szűk csoportja előtt volt ismeretes. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a jelenkorban a hagyományos történetírás minduntalan szembekerül a történelmi reprezentáció korlátaival, ami újfajta történelemszemlélet kibontakozását segíti elő, és a metaforikus gondolkodás felé fog elmozdulni.59 Egy olyan használható múlt (usable past) felé tartunk, Vivian Sobbhacket idézve, amely egyaránt szól a jelenhez és a jövőhöz.60 Ennél fogva, a „nem hagyományos történetírás" és ezen belül is az „alternatív történelem" ez ideig kiaknázatlan területek, melyek lehetőséget nyújtanak a múlt többszólamú és alternatív nézőpontból történő megközelítésére, így a „nem hagyományos történetírás" a posztmodern történetírás gyakorlatban megvalósult alapja lehet. S hogy mi a történelem jövője? Talán az önreflexív, több nézőpontú, használható, magán és nem hagyományos történelem, amely feszegeti a reprezentáció korlátait. Mindenesetre a kérdés nyitott marad, Ankersmit hasonlatával élve: „Ha a történelmet mint egy fát képzeljük el, a modernista történész a figyelmét a fa törzsére irányozza, még akkor is, ha történetesen a leveleket vizsgálja, a törzsre vonatkozóan akar következtetéseket levonni. A posztmodern történész figyelme ezzel szemben kizárólag a levelekre irányul, a levelek azonban csak viszonylag lazán kapcsolódnak ehhez a fához, ha jön az őszi szél, szétfújja őket. A nyugati történetírásban pedig már beköszöntött az ősz, egyetlen lehetőség az, ha összegyűjtjük a messzire sodort leveleket, és eredetüktől függetlenül tanulmányozzuk őket [...].61 56 Staley, David, J.: A History of the Future. History and Theory, 41. (December 2002) 72-89. 57 Az alternatív történetek reprezentatív vizsgálatával foglalkozó internetes honlap az Uchronia (elérhetőség: www.uchronia.net, hozzáférés: 2006. május 3.). 58 Rosenfeld, Gavriel: Why Do We Ask „What If?" Refections on the Function of Alternate History. History and Theory, 41. (December 2002) 90-103. 59 Deák: A történelem, mint veszélyeztetett faj?, 159. 60 Sobback: The Persistence of History, 11-12. 61 Idézi Ankersmitet Deák: A történelem, mint veszélyeztetett faj?, 158.