Aetas, 2007 (22. évfolyam)
1. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: A történelem jövője: bevezetés egy nem hagyományos történetírás (unconventional history) elméletébe
rendszerint valamely reprezentatív eseményhez kapcsolódik: jelen esetben egy konferenciához és a History and Theory tematikus számához. Felvetődik a kérdés, hogyan is tudnánk meghatározni ennek a „nem hagyományos történetírásnak" (unconventional history) a fogalmát. Ewa Domanska a fent nevezett előadásában az akadémikus és hagyományos történetírással szembenálló, ellen-történetírásként (counter-history) határozza meg azt a fajta történetírást, amely az áldozatok, kisebbségek, a másság és az elnyomottak történeteinek ad hangot, s amely szerinte Michel Foucault diskurzuselméletén alapul. Domanska a „nem hagyományos történetírás" kutatási területéhez sorolja a képregényeket, a fényképeket, a filmeket, az internetes honlapokat, művészeti alkotásokat mint történelmi forrásokat; műfaját tekintve pedig megemlíti, hogy a különböző stílusokkal való kísérletezés, ha tetszik, interdiszciplinaritás jellemzi, s ebbe a kategóriába sorolja a szemtanú irodalmat (witness literature), az oral historyt, illetve az alternatív történetírást is. Ebből a szempontból nézve nagyon is pragmatista módon határozza meg a nem hagyományos történetírás fogalmát; egy használható, de véleményem szerint egyben nagyon is kihasználható múltat definiál. Domanska előadása és fogalommeghatározása a History and Theory 2002-es „Unconventional History" című tematikus számára épül. Ennek a számnak a bevezetőjében Brian Fay fejtegeti a fogalom definiálásának problémáját, annak relatív voltát, és nem tud mást tenni, mint körülírni és szembeállítani azt „valami hagyományossal," melyet más, pontosabb terminus hiányában „akadémikus történelemként" (academic history) határoz meg. Az akadémikus történelem definíció alatt olyan leíró történetírást ért, melyet hivatásos akadémikus történészek írnak, s amelyet ironikusan ahhoz az elhíresült amerikai legfelsőbb bírósági döntéshez hasonlít, amely a pornográfiát úgy definiálta, mint amelyet az ember valószínűleg akkor ismer fel, amikor nézi. A jelen tanulmánynak nem célja a történetírás „válságáról" elmélkedni, mégis Fay eme kijelentése elgondolkozatja az olvasót: akkor mégis miért is érdemes ezt a nem hagyományos történetírást vizsgálni és kutatni? Fáy véleménye szerint azért, mert új utakat nyit számunkra a múlt megértése felé, kibővíti a történettudomány kutatási területét, és feszegeti a történeti reprezentáció korlátait, valamint rávilágít a hagyományos történetírás gyengeségeire, de egyben erősségeire is. Mindez azt feltételezi, hogy a múlt nem valami rajtunk kívül álló abszolút jelentéssel bíró valami, melyhez csak empirikus kutatási módszerekkel juthatunk el, hanem történetek sokasága, melyek személyes tapasztalatokon alapulnak a nyilvános történelem (public history) keretein belül. Ennek alapján úgy tűnhet, hogy az unconventional history terminus egyfajta újrafogalmazása az „objektivitásról," a „történelmi hitelességről," a „valóságról," a „fikcióról" vagy a „tudomány" és „történeti narratíva" viszonyáról folyó, történészeket megosztó vitának, melyet az ún. „nyelvi fordulat" (linguistic turn) idézett elő, s amely először az amerikai 4 Majtényi György: Az „új kultúrtörténet"-ről. Nyelvi fordulat - kritikai fordulat - kulturális fordulat. Aetas, 20. évf. (2005) 3. sz. 165. „Az új irányzatok megteremtésének emellett fontos momentuma még az új elnevezés megalkotása, létrehozásuk verbális gesztusa" érvel Majtényi, valamint a demonstratív esemény (konferencia) jellemző mozzanata lehet egy emblematikus személyiség felvonultatása, így Hayden White személyes megjelenése az említett konferencián mintegy „szentesítette" az új irányzat megszületését. 5 Domanska, Ewa: Sincerity and Discourse about the Past című előadása a CEU által szervezett fent említett konferencián. 6 Fay, Brian: Unconventional History. History and Theory, 41. (December 2002) 1. 7 Fay: Unconventional History, 6.