Aetas, 2008 (23. évfolyam)
3. szám - TANULMÁNYOK - Lukács Anikó: Átöltözések (A 19. századi magyar nemzeti divat emlékiratok és naplók tükrében)
Szerencsére a potenciális fogyasztók egyúttal gyakran hivatásos vagy alkalmi írók is, akik különböző műfajú szövegekben örökítik meg élményeiket, tapasztalataikat. A naplókat, emlékiratokat a - különösen a 20. század második felében nem túlságosan gazdag -magyar divattörténet-írás leginkább illusztrációként, a más forrásokból - elsősorban a sajtóból, a képi ábrázolások, illetve a múzeumokban őrzött ruhadarabok segítségével - megtudottak alátámasztására és színesítésére használja. A személyes forrásokat a legszisztematikusabban az egyes személyek öltözködését középpontba állító kutatások aknázták ki. A leggyakrabban hivatkozott, megkerülhetetlen szerzők Apor Péter, Kazinczy Ferenc és a 19. századra szinte kizárólag Podmaniczky Frigyes - pedig a meglehetősen bőséges emlékiratirodalom szinte mindegyik darabja tartalmaz divat- és öltözködéstörténeti adatokat. Mindenki öltözködik valahogy, az öltözködés hétköznapi rutin, az egyén mindennapos gyakorlata, de egyben tudatos választás eredménye is. A divat hatósugara természetesen meglehetősen korlátozott, hiszen potenciálisan azokra terjed ki, akiknek módjukban áll a divat követése. Némileg korlátozottabb azok köre, akik meg is örökítik a divathoz, ruhadarabokhoz való viszonyukat, így bármennyi emlékező szöveg kerülne is be a vizsgált szövegek közé, a belőlük kirajzolódó kép mégsem lenne sem egységesnek, sem reprezentatívnak mondható. A naplók, emlékiratok olvasása lehetőséget ad a fogyasztói döntés mechanizmusainak vizsgálatára. Segítségükkel olyan nézőpontból tekinthetünk a mindennapi élet, ezen belül az öltözködés, a divat jelenségeire, amelyre más forrástípusok nemigen adnak lehetőséget: eszközök, amelyek segítségével mikro-perspektívából lehet vizsgálni a divatot - azt a normatív rendszert, amelyhez képest a megfelelő anyagi eszközökkel rendelkező divatot követő vagy az azt éppen elutasító egyén saját öltözékének kiválasztásával meghatározza önmagát. A 19. században élt személyek emlékező szövegeinek egymás mellé helyezésével, összeolvasásával természetesen nem célom a szerzők emlékezetének fölülbírálása, más forrásokból megismerhető történeti valóságokkal való szembesítése, egy hitelesnek tekinthető változat kiválasztása, esetleg a morzsák összegyúrása vagy a tükörcserepek összeragasztása. Néhány oldal erejéig eljátszom a gondolattal: mi lenne, ha a divattörténet kutatójának kizárólag emlékiratok és naplók állnának rendelkezésére; mit tudhatnánk meg ebben az esetben a 19. századi magyarországi öltözködéstörténet általam „nemzeti divatnak" nevezett jelenségéről, az anyagi kultúra e szeletének milyen nyomai idéződnek és találtatnak megőrzésre méltónak az emlékek rögzítése alkalmával. Divat és emlékezet A vizsgált szövegek kiválasztásában nem vezérelt semmiféle szempont, így annál váratlanabb, hogy a mintegy véletlenszerűen kezembe vett emlékiratok és naplók szinte kivétel nélkül tesznek említést arról, hogy szerzőik és a körülöttük élő emberek milyen öltözetet vi- 5 Porzó [Ágai Adolf]: Egyedül. Emlékezések Vajda Jánosról. In: Vajda János Összes Művei. IV. kötet. Szépprózai írások. Budapest, 1972. 599-602., 600. Ágai Adolf (Jankovác 1936 - Budapest 1916) humorista, lapszerkesztő. Hivatkozott írása a Pesti Hírlapban jelent meg 1897-ben. A 19. századi Pestre vonatkozó források nem tesznek lehetővé olyan kutatásokat, mint amilyet például Dániel Roche a 18. századi párizsi vagy Valuch Tibor az 1945 utáni magyarországi öltözködés történetére vonatkozólag végzett. Roche, Dániel: La culture des apparences. Essai sur l'Histoire du vêtement aux XVIIe et XVIIIe siècles. Paris, 1989.; Valuch Tibor: A lódentől a miniszoknyáig: a XX. század második felének magyarországi öltözködéstörténete. Budapest, 2005. Például Ratzky Rita: Petőfi öltözködéséről, ízléséről. In: Beszélő tárgyak. A Petőfi család relikviái. Szerk. Kalla Zsuzsa - Ratzky Rita. Budapest, 2006. 25-39.; F. Dózsa Katalin: Öltözködés és divat. In: Széchenyi és kora. Budapest, 1991. 239-266. [A kiállítást rend. Körmöczi Katalin, Őze Sándor.]