Aetas, 2009 (24. évfolyam)
2. szám - MÚLTIDÉZŐ - Varga E. László: Szovjet–lengyel epizód 1939 szeptemberében. Stefan Brzeszczyński dandártábornok, volt moszkvai lengyel katonai attasé visszaemlékezése
VARGA E. LÁSZLÓ Szovjet-lengyel epizód 1939 szeptemberében Stefan Brzeszczynski dandártábornok, volt moszkvai lengyel katonai attasé visszaemlékezése A visszaemlékezés szerzője 1893-ban született Orosz-Lengyelországban Stójka községben, a lublini vajdaságban. Hivatásos tüzértiszt volt a cári orosz hadseregben. Részt vett az első világháborúban. Az 1917-es polgári demokratikus forradalom után az Oroszországban megalakult Lengyel Katonák Szövetségének szervezője az orosz-török fronton. 1918 novemberében már a lengyel hadseregben találjuk, a 4. lövész hadosztályban ütegparancsnok (1918. november-1919. június). Részt vett a szovjet-lengyel háborúban, az 1. litván-fehérorosz gyaloghadosztályban ütegparancsnok (1919. június-1921. szeptember). A háború befejeztével négyhónapos vezérkari tanfolyamot végzett Toruóban (1921), Wilno erődítési parancsnokságán szolgált (1921-1922), majd a hadügyminisztérium tizenegy hónapos továbbképző tanfolyamának hallgatója (1923-1924). Kiváló képességeinek köszönhetően a Szűkebb Katonai Védelmi Tanács tagja és a Vezérkari Főnökség V. osztályán beosztott tiszt (1924-1928). A soron következő években szállásmester és az 1. könnyű tüzérosztály parancsnoka (1928-1932), illetve a 24. könnyű tüzérezred parancsnokaként szolgált (1937-1939). 1939 januárjában kapta meg kinevezését Moszkvába a katonai attasé feladatainak ellátására. Szolgálatát szeptember 17-ig, az országát ért szovjet agresszió napjáig látta el, mert ettől a pillanattól kezdve a Szovjetunió nem ismerte el a lengyel diplomaták diplomáciai előjogait. 1939. október 10-én a többi lengyel diplomatával együtt hagyta el a Szovjetuniót. Helsinkin át Franciaországba érkezett, rögtön belépett az ott szerveződő lengyel hadseregbe, amelyben az 1. wilnói könnyű tüzérezred parancsnoka lett. Franciaország kapitulációjakor német hadifogságba esett, amit szerencsésen túlélt. Szabadulása után az USA hadserege melletti összekötő misszió vezetője Franciaországban (1945. június-1948. március). A lengyel hadsereg feloszlatása után Londonban telepedett le, ott hunyt el 1982-ben. Dandártábornoki kinevezését az emigráns katonai vezetéstől kapta 1964-ben. Visszaemlékezése nem nagy terjedelmű. Egy lengyel emigrációs katonai lapban jelent meg Nagy-Britanniában 1978-ban. Mégis úgy érezzük, hogy érdemes közrebocsátani magyar nyelven. Ezt a szándékunkat megerősítheti, hogy úgy a magyar nyelvű had-, mint a politikatörténeti szakirodalom számára ismeretlen, ám fontos visszaemlékezést teszünk közzé. (A Lengyelország elleni 1939. szeptember 17-i szovjet katonai agresszió természetesen már korábbról, részleteiben azonban csak német-szovjet vonatkozásban ismert.) A szovjet katonai lépés volt az első a Jaltához, illetve Potsdamhoz vezető úton. Befolyásolta a ma- 1 Kryska-Karski, Tadeusz-Zurakowski, Stanislaw: Generalowie Polski Niepodleglej. Warszawa, 1991. 80. 2 Brzeszczynski, Stefan: 17 wrzesnia w Moszkwie. Przeglqd kawalerii i broni pancernej, t. XII. (Styczen-Marzec, 1978.) nr. 89.