Aetas, 2009 (24. évfolyam)
4. szám - MÚLTIDÉZŐ - Báró Meszéna Ferenc visszaemlékezése (Sajtó alá rendezte, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Antos Balázs)
Azonban a publikálás előtt úgy véltem, hogy egy az Egyesült Államokban dolgozó szerkesztőtársra is szükségünk van. Ennek nagyon gyakorlatias okai voltak, nem utolsósorban az egyesült államokbeli piac megnyitása és ellátása. A szerencse változatlanul kitartott mellettem, és Robert A. Rosenstone lett a folyóirat szerkesztője az Egyesült Államokban. Úgy vélem, eltekintve a korábban említett tapogatózásoktól, Hayden White-tal és Keith Jenkins-szel együtt (és persze nagy tisztelője vagyok Beverly Southgate, David Harlan, James Goodman és sok más szerző könyveinek) Robert Rosenstone gyakorolta rám a legnagyobb intellektuális hatást. Az ő film és történelem kapcsolatára vonatkozó elmélkedései és Mirror in the Shrine (1988) című könyve, amelyet csak a kilencvenes évek közepén olvastam, kulcsfontosságú volt a történelem természetéről vallott gondolataim formálódásában. Ráadásul az ő közreműködése a folyóirat munkájában személyes és szakmai pályafutásom csúcspontjai közé tartozik. Mindeközben az egyetemi pályafutásom a megszokott vágányokon haladt. Átmentem a szakmai lépcsőfokokon, végül 1999-ben saját tanszékem lett a történelem, illetve a történetelmélet területén. Véletlenül lettem professzor, mert csak abban az esetben egyeztem bele a pályázásba, ha egy jó barátom és kollégám is megteszi ezt - ami a baráti csínytevés egy fajtája volt. Az ő professzori kinevezése nem volt meglepetés, annál inkább az enyém, legalábbis az én számomra. A kilencvenes évek közepétől tehát szinte csak a történelem természetéről való elmélkedés területén mozogtam. Az én munkásságom nyilvánvalóan nem olyan ismert, mint Keith Jenkinsé vagy sokan másoké, de sikerült több könyvet is írnom, miközben tanszékvezető voltam a kilencvenes évek döntő részében, sőt egészen az elbocsátásomig. 2005-től sor került több régi könyvem újrakiadására és néhány új megjelentetésére is. Mivel nem vagyok eredeti gondolkodó, inkább mások gondolataiból építkezem, a folyóirat szerkesztését roppant lényegesnek tartottam, hogy a tudományos világgal kapcsolatban maradjak - és hogy állandó intellektuális tevékenységre ösztönözzem magam. így roppant szerencsés voltam, hogy együtt dolgozhattam Keith Jenkins-szel és Robert A. Rosenstone-nal egy közös szöveggyűjteményen, illetve egy válogatáson, amely a folyóirat kísérleti jellegű cikkeit tartalmazza. Az Ön legismertebb könyve, a Deconstructing History 1997-ben jelent meg. Melyek voltak ennek fő gondolatai, illetve milyen változtatásokat tett a 2005-ös új kiadásban? A Deconstructing History a második könyvem volt, az első után öt évvel született. A következő kérdéseket tettem fel a könyvben, amely az ezekre adott válaszaimat tartalmazza. Először is, az empirizmus megalapozhatja-e a történelem ismeretelméletét? Mi a jellemzője a történeti bizonyítéknak (evidence), és mi ennek a funkciója? Mi a szerepe a történésznek, az általa adott társadalomelméletnek és a magyarázat kereteinek a történeti megértésben? S végül, mennyiben jelentős a történelmi magyarázat során annak narratív formája? Az akkori formában feltett kérdések megválaszolásához - válaszaim természetesen módosultak azóta - azt az egyszerű heurisztikus technikát választottam, hogy minden fejezetben visszatértem valamely feltett kérdésre. A fejezeteket egy másik, szintén egyszerű módszer szerint építettem fel, a történészeket ugyanis kategorizáltam, s megkülönböztettem a rekonstrukcionista, konstrukcionista és dekonstrukcionista történészeket. Meghatároztam minden típust, s annak alapján válaszoltam meg a kérdéseimet, hogy milyen az egyes típusok ismeretelméleti és gyakorlati perspektívája. Beleillesztettem még két fejezetet Hayden White-ról és Michel Foucault-ról, mindkettőnek olyan munkáit tárgyaltam, amelyek az is- 1 Vö. Rosenstone, Robert A.: Mirror in the Shrine. Harvard University Press, 1988.