Aetas, 2009 (24. évfolyam)
4. szám - HATÁRAINKON TÚL - A forma fontosabb a tartalomnál (Beszélgetés Alun Munslow-val) Az interjút készítette: Erős Vilmos
kerül a kreatív történetírás fogalmának vizsgálata. Az amerikai történész James Goodman nemrégiben csatlakozott hozzánk egyesült államokbeli szerkesztőként, és az ő egyik fő törekvése az, hogy ebben az irányban ösztönözzön bennünket további munkálkodásra, így a Rethinking History nem minősíthető egyszerűen a posztmodern történelem folyóiratának, mint ahogy azt több, ismeretelméleti szempontból hagyományos beállítottságú történész állította. Miközben mélységesen tudományos marad, a Rethinking History - legalábbis szeretném ezt gondolni - egy bizonyos öntudat és stílus megtestesítője, amely komolyan hiányzik más elméleti folyóiratokból. Úgy találom, hogy minden arra vezethető vissza, hogyan alkotjuk meg és tropizáljuk a forma/tartalom viszonyt. A Rethinking History ezt oly módon teszi, amely, reményeim szerint, radikálisan megkülönböztet bennünket más történeti folyóiratoktól. Néhány történész (R. Koselleck, F. Hartog, J. Rosen, M. Bentley) neve feltűnően hiányzik a folyóiratból, jóllehet ők (persze alkalmanként jóval empirikusabb megközelítésben) hasonló kérdésekkel foglalkoznak. Mi ennek az oka? Eléggé meglepő, hogy az Ön által említett történészek nem adtak még nekünk kéziratot. Természetesen ebben szerepet játszik a History and Theory című folyóirat vonzereje, valamint a világban található ilyen kérdésekkel foglalkozó számos folyóiraté, amelyek bizonyos fokig teret adnak ilyen jellegű vitáknak. Természetesen a Rethinking History a történetfilozófia témaköréből is közöl cikkeket. A névsor Georg G. Iggerstől, Hayden White-tól, John Zammitotól Chris Lorenz, Dominick La Capra és Frank Ankersmit nevéig terjed. De közöltünk cikkeket sokkal radikálisabb elméleti pozíciót elfoglalókról is, mint például Beverly Southgate vagy Keith Jenkins. Mi azonban egyidejűleg vagyunk elméleti és gyakorlati irányultságú folyóirat, tehát érdeklődésünk meglehetősen széles körre terjed ki. Van-e afelől kétség, hogy bizonyos teoretikusok bizonyos folyóiratokat részesítenek előnyben? De az elmélet gyakorlat nélkül megítélésem szerint túlságosan steril. S ha néha a gyakorlat akár fontosabb (is) az elméletnél? Éppen az ilyen kérdések felvetésének találkahelye a Rethinking History. Korábban említette nézetét, miszerint a történelemben a forma fontosabb a tartalomnál. Nevezhetjük-e ezt az Ön alapvető meggyőződésének, s ha igen, kérem, fejtse ezt ki egy kicsit részletesebben. Milyen etikai konzekvenciákkal jár mindez az Ön számára? Ahogy erről már szó esett, mivel a történelem a reprezentáció egy formája, inkább ebből az ontológiai szituációból kell kiindulnunk, nem pedig abból a különös elgondolásból, hogy valami nem létezőt tételezünk, még ha jó okunk is van azt hinni, hogy valamikor létezett az - a múltra gondolok itt. Persze forma nem létezhet valamiféle tartalom nélkül, különösen, ha történész az ember, aki az elmúlt idővel akar foglalkozni. S ennek valamire vonatkoznia kell. De a történésznek öntudattal is rendelkeznie kell egy felismert érzelmi töltéssel, amit érvényesít a múlttal való foglalkozás során. És emiatt megtévesztő számomra a történelem objektivitása. Miközben megpróbáljuk megállapítani, hogy mi történt a múltban, minden, ami az adatok pontos rögzítésének kötelességén felül van, az a megragadás módja. Mihelyt eztelismerjük, úgy gondolom, meglehetősen homályosan látónak kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel, a történelem ontológiai szempontból formák sorozata, az érzelmi elköteleződés, az elbeszélés,, a reprezentáció, a politika egy formája, és az etikai választás formáját is ma- 2 A kreatív történetírás fogalmáról bővebben lásd: Manslow: Narrative and History, London-New York, 2007. 34-36.; uő: The Future of History. Palgrave, 2010. (előkészületben)