Aetas, 2010 (25. évfolyam)
2010 / 3. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: Sommersby, avagy Martin Guerre visszatérése a történelem és film kapcsolatának tükrében
Sommersby, avagy Martin Guerre visszatérése ...Elmélet és módszer Le Retour de Martin Guerre, a film és a történelem viszonya a gyakorlatban A Daniel Vigne által 1982-ben rendezett történelmi film a Barthes-i kép/zene/szöveg egységén keresztül mutatja be Martin Guerre történetét. A film zenéje és a mis-en-scéne, vagyis a díszletek, a hagyományok, a kosztümök és a helyszín, valamint a mindennapi élet rituáléinak és kellékeinek korhű rekonstrukciója hitelesen adja vissza egy középkori falusi közösség életét oly meghatározóan felforgató történet környezetét. Ahhoz, hogy autentikusan rekonstruálják a tizenhatodik századi francia paraszti életet, Davis és Vigne korabeli festményekre támaszkodott a történeti és esztétikai hitelesség érdekében. Peter Brueghel festményeit például, melyek a nyugat-európai paraszti életet ábrázolják, Davis különösen jelentős segítségnek találta a kor szellemének visszatükrözésére. Brueghel festményei közül legfőképpen a Paraszt tánc és a Paraszt esküvő című képeket használták fel a történelmi helyszín és a valóság-hatás illúziójának megteremtésére. Ezek a képek leginkább a falusiak negatív színezetű tulajdonságait ábrázolják, mint például a mohóság vagy a fékevesztett szexualitás, amelyek a legfigyelemreméltóbban a falusi esküvői lakoma bőséges ünnepének hagyományában tükröződnek. Ahogyan ezt egy már korábbi esszémben az új történetírásról és gyakorlatáról kifejtettem, Frank R. Ankersmit történelmi tapasztalatként határozta meg azt a fajta közvetlen érzékszervi tapasztalatot, melyet a vizuális reprezentáció tesz lehetővé azzal, hogy közvetlen és autentikus kapcsolatba lép a néző a múlttal, azáltal, hogy a szemünkkel mintegy letapogatjuk a múltat megjelenítő tárgyat, és az önmegtapasztalás mozzanatában a múlt egy vonatkozása tükröződhet.31 Hayden White ezt történeti képiségként, historio-photy-ként definiálta,32 amely által bizonyos szubjektív kvázi tényként kezelt érzetek, fogalmak megjeleníthetők a vizuális reprezentáció által, mint például a történelmi események tájképe, a színek, illetve a filmes ábrázolásban a tér-időtömörítés a bahtyini kronotóp által.33 Eképp a történelmi tapasztalatban közelről érint bennünket a múlt, azt az illúziót keltve, hogy mintegy szemtanúi lehetünk a múltnak (eyewitnessing the past) a vizuális médiumon keresztül.34 A film egy utazó képével indul, majd a néző tanúja lesz Bertrande és Martin házasságkötési ceremóniájának egy korabeli paraszti esküvő minden babonás hagyományával és rituáléjával. A film tudatosan használja a kosztümök színeit, például Bertrande piros ruhát visel az esküvőjén, amely szín nagy jelentőséggel bír a languedoc-i nők viseletében. A film azt is hatásosan bemutatja, ahogy az esküvő után Martin a falusi közösség gúnyának és nevetségének tárgya lesz vélhetőleges impotenciája miatt. A film egyik jelenete szemléletesen mutatja be a charivari hagyományát, amikor is a helyi fiatal legények maskarába öltözve, dobokkal és csörgőkkel zajongva és rímbe szedett gúnyverseket kiabálva, a charivari hagyományát követve, nevetségessé teszik Martint a saját háza előtt, feltehetőleg ez a megaláztatás volt az oka annak, hogy elhagyta a családját és a falut. (Vigne 1982, 0:07) A film a francia társadalom néhány igen fontos elemét mutatja be a narratíva műfaján keresztül, amire csak a vizuális kultúra reprezentációja képes minden műfaji korlátja ellenére. Robert Brent Toplin filmtörténész szerint minden egyes jelenet új információt nyújt a tizenhatodik századi Franciaország szokásairól és gazdasági helyzetéről, a helyi közösség hagyományairól, rituáléiról, valamint a toulouse-i parlament rendjéről és menetéről. Davis 31 Szélpál: A történelem jövője. Ankersmit, Frank R.: A történelmi tapasztalat. (Ford. Balogh Tamás.) Budapest, 2004. 67. 32 White, Hayden: Historiography and Historiophoty. The American Historical Review, vol. 93. (1988) no. 5.1193. 33 Szélpál: A történelem jövője, 144-145. 34 Burke, Peter: Eyewitnessing. The Uses of Images as Historical Evidences. London, 2001.159. I79