Aetas, 2010 (25. évfolyam)
2010 / 3. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Szélpál Lívia: Sommersby, avagy Martin Guerre visszatérése a történelem és film kapcsolatának tükrében
Szélpál Lívia Elmélet és módszer a film készítése közben részletes leírást adott a szereplők karakteréről a színészek számára, és tájékoztatta a rendezőt a történelmi festményekről és fametszetekről, amelyek segítették a helyszín korhű reprodukcióját.35 A Le Retour de Martin Guerre nemcsak egy jól sikerült film Depardieu remek színészi játékéval, hanem valóban minden szempontból törekszik a múlt hiteles ábrázolására, elhitetve a nézővel a hitelesség illúzióját. Sommersby, avagy Martin Guerre visszatérésének „visszatérése” A francia film sikerét követve mintegy várható volt, hogy Hollywood is elkészíti a maga verzióját a Martin Guerre történetről Sommersby címmel, amely 1997-ben kasszasikert hozó történelmi film lett Richard Gere és Jody Foster főszereplésével. A hollywoodi verzió jelentős mértékben eltér mind a történeti tényektől, mind pedig a francia filmtől, és inkább egy történelmi filmnek álcázott love story-ra emlékeztet. A történelmi kor ebben az esetben a polgárháború utáni Egyesült Államok, és Martin Arnaud immár Jack Sommersby/Horace Townsend néven szerepel. A helyszín pedig egy egykori déli rabszolga ültetvény, a rekonstrukciós kor minden faji, társadalmi és gazdasági feszültségével és ellentétével. Az alaptörténet sémája ugyanaz maradt: egy Jack Sommersby nevű férfi a polgárháborúba megy, majd onnan nem tér vissza, de semmilyen nyom nem marad utána, így a hátra maradt felesége és fia nem tudják, hogy a férfi él-e vagy meghalt. Majd váratlanul megjelenik egy férfi, aki Sommersbynek vallja magát. Az Egyesült Államokban az 1980-as évek végén és az 1990-es években az amerikai identitás korábbi narratíváit megkérdőjelezte a különbözőség megjelenő politikája. Robert Burgoyne-t idézve, Hollywood tudatosan részt vett ebben a váltásban, és a nemzet hagyományos narratíváit felváltotta az amerikai nemzet „gyógyult emlékeinek,” vagyis kulturális emlékezetének autentikus reprezentációja, mint például a rabszolgaság, a rasszizmus, a politikai gyilkosságok vagy a vietnámi háború traumájának ábrázolása, ezáltal újraformálva az Egyesült Államok önképét.36 Hollywood stratégiai szerepet vállalt a kulturális emlékezet alakításában az amerikai történelem filmes ábrázolásával, és az 1980-as és 1990-es években sorra születtek olyan történelmi filmek, mint például a Glory (Az 54. hadtest, 1989), Born on the Fourth of July (Született július 4-én, 1989), Dances with Wolves (Farkasokkal táncoló, 1990), JFK (1991), Malcolm X (1992), Forrest Gump (1994), Nixon (1995), Amistad (1997), Titanic (1997) vagy Saving Private Ryan (Ryan közlegény megmentése, 1998), hogy csak néhányat említsünk.37 Természetesen Hollywood abban is élen jár, hogy más kultúrák történetét kisajátítsa magának, mint egy amerikanizálja, a saját nyelvére lefordítsa, mint például esetünkben a Martin Guerre történetét. Steven Spielberg Schindler listája (1993) című filmje is jó példája annak, hogy a populáris film képes-e egyáltalán a holocaust traumáját hitelesen és a téma mélységében ábrázolni. A heves viták a történész szakma berkeiben, melyeket a Schindler listája kiváltott, olyan lényeges kérdéseket vetettek fel, mint például az autentikus emlékezet (authentic memory) problémája, s e kérdések leginkább újabb kérdéseket gerjesztettek, de összességében inkább megerősítették - pártolói élén Hayden White - mint cáfolták a populáris film azon képességét, hogy méltón és tisztelettel ábrázolja a traumát. Bár az autentikus emlékezet fogalma maga is elég problematikus, Pierre Nora az emlékezet helye 35 Brent Toplin, Robert: The Filmmaker as Historian. The American Historical Review, vol. 93. (Dec. 1988), no. 5.1224. 36 Grainge, Paul: Introduction: memory and popular film. In: Grainge, Paul (ed.): Memory and Popular Film. Manchester-New York, 2003. 3. 37 Grainge: Introduction: memory and popular film, 4. 18O