Aetas, 2010 (25. évfolyam)
2010 / 4. szám - HATÁRAINKON TÚL - "Posztkoloniális értelmiséginek tartom magam" (Beszélgetés Ewa Domanska lengyel történésszel) A beszélgetést készítette: Erős Vilmos
Határainkon túl ,Posztkoloniális értelmiséginek tartom magam, mit olvastak, és meg vannak lepődve, ha rákérdezek arra, mit gondolnak egy bizonyos témakörről, így nem pusztán tudást kell közvetítenünk számukra, hanem először meg kell tanítanunk őket, hogyan formálják meg saját gondolataikat, és bátorítanunk kell őket arra, hogy ezeket kifejezzék. Véleményük esetleges kritikájára is fel kell őket készítenünk. Ha kritika éri véleményüket, hát aztán? Az egyetemeknek értelmiségieket kell nevelniük, kritikus gondolkodókat, nem pedig passzív állampolgárokat. Ezen a ponton teljesen egyetértek Hayden White-tal, aki mindig azt mondja, hogy a tanításnak fel kell szabadítania a hallgatókat és meg kell erősítenie az autonómiájukat, nem pedig valakinek a visszhangjává kell tennie őket. A Stanford természetesen világhírű egyetem - miközben például Poznan nem az. Azt szoktam mondani, hogy nem vagyok képes a poznani egyetemet Stanforddá változtatni, de képes vagyok a hallgatókat úgy oktatni, hogy potenciális stanfordi, harvardi, cambridge-i hallgatók legyenek. Tehát megkísérlem ráébreszteni őket arra, hogy milyen hiányosságaik vannak szakmai hozzáállás, komolyság, kritikai gondolkodás, a professzor és a hallgató közötti partneri kapcsolat, a kölcsönös bizalom és tisztelet terén. Mint egyetemi oktatónak ez a célom — előkészíteni a hallgatókat a nemzetközi tudományos pályára (ha van ilyen kívánságuk). Nemcsak magasan képzetteknek kell lenniük, hanem a lengyel/közép-európai kultúra és tudomány jó követeinek is. Tehát a ’Bildung’, a kultúra és erkölcs nagyon fontos. A Stanfordon olyan kelet- és közép-európai tudósoktól ajánlok olvasmányokat, akik angolul hozzáférhetők. Emlékeztetném Önt, hogy elméleti kérdésekről tartok kurzusokat, így nem említhetem híres írók és költők neveit (sőt történészekét sem - de nem tudom megállni, hogy ne utaljak Krzysztof Pomianra, akit nagyon csodálok). Valóban több olyan, különböző generációkból származó gondolkodó van, akik munkássága fontos a jelenlegi diskurzusok szempontjából, és akik részt is vesznek ezekben a diskurzusokban, mint például Zygmunt Bauman, Julia Kristeva, Leszek Kolakowski, Renata Salec, Tzvetan Todorov, Maria Todorova, Slavoy Zizek vagy Rév István. Más területekről bizonyára még többen említhetők. Miért nem ismertek a kelet-európai tudósok Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban? Úgy gondolom, azért, mert nem tanítottak meg bennünket arra, hogyan alakítsuk ki és műveljük az elméletet, a mi kutatásainkat gyakran esettanulmányok forrásának tekintik, amelyekhez a nyugat-európai és amerikai tudományosság szállítja az elméletet. Ezen változtatni kell. Dekolonizálni kell magunkat, és nem kell úgy kezelnünk például a francia teóriát, mint olyan szerszámosládát, amelyet fenntartás nélkül alkalmaznunk kell kutatásainkban. „Felejtsük el Foucault-t”! (El tudjuk?) Meg kell próbálnunk kialakítani saját elméleteinket, még ha ez a nyugati tudás megkérdőjelezése is lehet. Segítene, ha posztkoloniális módon gondolkodnánk tudományunkról, és kialakítanánk a mi saját szubaltern-tanulmányainkat. Másrészt: az itteni tudósok munkáinak nagyon magas színvonalú angol nyelvű fordításaira van szükség, olyan szakmai folyóiratokban, mint az American Historical Review, History Workshop, Gender and History, History and Theory és így tovább. A tudásunknak bele kell kerülni az információáramba és idézettséget kell szereznie. Nekünk, kelet- és közép-európai tudósoknak, nemzetközi vitákban kell részt vennünk, láthatónak kell lennünk és szerepet vállalnunk globális színtéren a tudományos produkcióban. Meg tudna nevezni négy könyvet az elmúlt két-három évből, amelyek a legközelebb állnak a történelemről alkotott koncepciójához? Miért éppen ezeket választja? Ez nehéz kérdés, mert nem tudom bizonyosan, mit ért olyan könyveken, amelyek a történelemről alkotott koncepciómhoz közel állnak. Úgy gondolom, hogy az Annales különböző generációi nagy történeti munkákat produkáltak. Különösen a harmadik generációt csodá 1ó.