Aetas, 2011 (26. évfolyam)
2011 / 3. szám - MŰHELY - Erdélyi Gabriella: Kalandozások a kora újkorban (Péter Katalin munkássága)
Erdélyi Gabriellah Kalandozások a kora újkorban Péter Katalin munkássága Péter Katalin csaknem ötven éve kutat és ír. Ez idő alatt, kivált az 1970-es évektől számos történeti iskola, többféle „fordulat”, megközelítés és irányzat váltotta egymást. Péter Katalin mindig nagy érdeklődéssel figyelte, illetve reflektálta a történetírás útkereséseit. Ezek rá gyakorolt hatása elsősorban nem témaválasztásai újdonságában ragadható meg, bár az is fontos, ahogyan a nemzet történetéről, a nemzeti politikát irányító államférfiakról - amely a hagyományos történetírás elsődleges vizsgálati kerete - figyelme a kisebb társadalmi csoportok és az egyének, a család, a gyermekek és a nők története felé fordult. Gondolkodásának változásai mélyebben, az általa alkalmazott kultúrafogalom szintjén ragadhatók meg. Vizsgálódásai kezdetben a műveltség szűkebb értelemben vett területén játszódtak: a nyomdatermékek, a könyvtárak vagy a gyülekezeti énekek tartalmi összetételét elemezte, vagyis azt, hogy mit olvashattak az emberek.* Kultúra-koncepciója idővel azonban kiterjedt az emberi tevékenységek sokkal szélesebb körére, a mindennapi élet rutinszerű, apró cselekedeteire. „Azt az embert látjuk-e műveltnek, aki írástudó, esetleg nagy könyvtára van, vagy azt, aki írástudatlansága ellenére eligazodik a világban? Én Robert Redfielddel és az ő iskolájával tartok. Szerintük minden célirányos emberi cselekvés nem egyszerűen műveltségre vall, de egyenesen tudományos gondolkodást feltételez, mert az értelem erejébe vetett szilárd hitre épül” - írja 2004-ben a reformációról szóló könyvében.„ A reformációról szóló elbeszélésbe így kerül bele a Dózsa-felkelés: az egyszerű embereket az egyház tanításain nyugvó érvrendszerrel mozgósították, amiből az következik, hogy értettek a vallás nyelvén. Ez a kitágított kultúra-koncepció tükröződik a kora újkori házasságokról szóló legutóbbi könyvében is. Itt arról ír, hogy a házastárs kiválasztásában az emberek figyelemmel voltak a házasság bonyolult hatósági szabályozására, vagyis helyzetüknek és céljaiknak megfelelően tartották be vagy nem azokat. A parasztok ezen túlmenően eligazodtak a hatalom működésének útvesztőiben is. ,A források olyan emberekről beszélnek, akik az új-paraszt viszonyrendszer valamennyi nüánszát ismerik. Emellett tájékozot t A szerző és a szerkesztők ezzel az írással köszöntik Péter Katalint 75. születésnapja alkalmából. Péter Katalin: A romlás és szellemi műveltség állapotaiban. Történelmi Szemle, 27. évf. (1984) 1-2. sz. 80-102.; Péter Katalin: A reformáció és a művelődés a 16. században. Magyarország története 1526-1686. In: R. Várkonyi Ágnes (szerk.): Magyarország története, 3/1. Budapest, 1985. 475-604. (Magyarország története tíz kötetben). 2 Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás. Budapest, 2004. 44. 3 Péter Katalin: Házasság a régi Magyarországon, 16-17. század. Budapest, 2008. (Múltidéző zsebkönyvtár) 71. Aetas 26. évf. 2011. 3. szám 108