Aetas, 2011 (26. évfolyam)
2011 / 4. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Simon Zoltán Boldizsár: A történetelmélet önigazolása
Elmélet és módszer Simon Zoltán Boldizsár nak kapcsolatba hozhatók a történetírás természetét illető elméleti viták nagyívű koncepcióival. A változás, amire Munslow is vágyik, egy olyan történészi gyakorlat kialakítása, amely a kognitív aspektusokat háttérbe szorítva elsősorban esztétikai értéket teremt. A történelem jövője fő tézise szerint az episztemológia pusztán egy alternatíva, választás kérdése. A történészek előtt egyéb lehetőségek is adódnak, minthogy pusztán arra törekedjenek, hogy episztemológiai terminusokban leírható tudással szolgáljanak. Ha viszont továbbra is ragaszkodnak az episztemológiai választáshoz, sohasem jutnak előre, mivel az kizárólag a konvencionális történészi gyakorlatot teszi lehetővé. (15. old) Ez a gyakorlat azonban képtelen beteljesíteni azt, amire vállalkozik, képtelen „episztemológiailag alátámasztott történeti tudással” szolgálni, mivel képtelen ellenállni a „multi-szkeptikus”, „dekonstrukcionista”, „relativista” kritikáknak, amelyek viszont alapjául szolgálhatnak egy olyan új gyakorlatnak, amely elismeri a múlt és a történeti munkákban kifejezésre juttatott történelem közötti szakadást. (VIII. old.) A jövő ezen új gyakorlatát Munslow expresszionista történelemnek nevezi el, és bemutatásának szenteli a könyv utolsó fejezetét. Eszerint az expresszionista történészt már a legkevésbé sem a múlt megismerésének a szándéka fogja vezérelni, hanem olyan történeti műalkotások létrehozására fog törekedni, amelyek fő funkciója az, hogy eszméket juttassanak kifejezésre. (206. old.) Az expresszionista történésznek nem kell ragaszkodnia az írott formához, bármilyen egyéb formában létrehozhatja a műalkotásait a regénytől kezdve az épületeken, dalokon, installációkon, festményeken keresztül a filmekig, de blogok és Twitter-üzenetek formájában akár kitarthat az írott formában való alkotás mellett is. (204. old.) Műalkotásokról lévén szó, könnyen előfordulhat, hogy ahelyett, hogy könyvként sokszorosíthatók vagy filmként egyszerre több helyen megtekinthetők volnának, egyszeriek lesznek, mint a graffitik (209. old.), de lehetnek akár olyan megismételhetetlen események, performanszok is, amelyeket legfeljebb újabb és újabb performanszok követhetnek. (218. old.) Az azonban, hogy mindez pusztán a jövő, még nem jelenti azt, hogy ne akadnának már most is olyan történészek, akik komolyan veszik az esztétikai értéket. Az egyelőre még nem létező expresszionista történelemmel ellentétben az experimentális történetírás - amellyel Munslow az utolsó előtti fejezetben foglalkozik - olyan (már jó ideje létező) vállalkozás, amelynek képviselői jórészt a Munslow által társszerkesztett Rethinking History folyóirat körül csoportosulnak. Az, hogy egy folyóirat körül tömörülnek, egyben azt is jelenti, hogy az experimentális történetírás jobbára írott formát ölt. A szintén írott konvencionális történetírástól az különbözteti meg, hogy az experimentális történetírás „nem pusztán irodalmi hatások létrehozásában áll, hanem minden esetben az episztemológiai választással való direkt konfrontáció”. (189. old.) Ez persze az expresszionista történelemről is elmondható, amelyet viszont elkülönít az experimentális történelemtől a jövőben várható formai sokszínűség. Ezen túl azonban semmi egyebet nem közöl a szerző az experimentalista és az expresszionista történelem viszonyáról, lévén, hogy Munslow mindkettőt a konvencionális történetírással állítja szembe. Pontosabban szólva nem is a konvencionális történetírással. Az akadémiai történetírást már jó ideje érik kihívások a múlt megjelenítésének egyéb, jóval sikeresebb és izgalmasabb formái felől. Arról, hogy a történészek hogyan reagálnak ezekre a kihívásokra, és hogyan vesznek részt maguk is a történelem nem írott formáinak kialakításában, lásd: Berkhofer, Robert F. Jr.: Fashioning History: Current Pactices and Principles. Houndmills, 2008. 133-213.; Lásd továbbá: Rosenstone, Robert A.: History on Film/Film on History. Harlow, 2006.; de Groot, Jerome: Consuming History: Historians and Heritage in Contemporary Popular Culture, London - New York, 2009.