Aetas, 2011 (26. évfolyam)
2011 / 4. szám - FIGYELŐ - Bagi Dániel: Mitológia és filológia. Új elmélet a lengyel állam keletkezéséről (László Tapolcai: Lengyelország történeti és mitikus kezdetei. A tér alakulása. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest, 2010.)
Mitológia és filológia Új elmélet a lengyel állam keletkezéséről Tapolcai László: Lengyelország történeti és mitikus kezdetei. A tér alakulása. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest, 2010. 408 oldal Tapolcai László könyve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2005-ben sikeresen megvédett doktori disszertációjának minimális változtatásokat tartalmazó változata. A terjedelmes, körülbelül négyszáz oldalt felölelő tanulmányban az ELTE Kelet-Európa Történeti Tanszékének adjunktusa kettős feladatra vállalkozott: egyrészről alapvetően filológiai módszerrel, elsősorban elbeszélő forrásokat elemezve próbált választ találni a polánok mint a lengyelség történeti kezdeteinek legnagyobb nehézséget okozó törzsének történetére, illetve a Polonia elnevezés gyökereire. Míg a könyvnek ez a része úgy hatvan oldalt tesz ki, a fennmaradó (a bevezetést és az összegzést nem számítva) kétszáz oldal fejezetei hermeneutikai módszertanon alapuló elemzést tartalmaznak a lengyel történelem kezdetei kapcsán kialakult mítoszokról. A szövegek modern, sőt posztmodern értelmezési módja mellett Tapolcai a történeti tér szempontjából tekintette át a különböző középkori forrásokban fellelhető történeteket, így külön fejezeteket szentelt az ország leírásának, a határoknak, a központoknak, a hegyeknek, a síkságnak, így tulajdonképpen az olvasó egy könyv áráért kettőt kap, egy történeti munkát a lengyel történelem - tényleg nem könnyen kibogozható - kezdeteiről, illetve egy posztmodern irodalomelméleti, illetve a heideggeri-gadameriánus filozófiai alapokon nyugvó kultúrtörténeti tanulmányt, melynek középpontjában a tér, annak szakralitása, illetve elsősorban a szerző által kiválasztott forrásanyag ilyen szempontból történő értelmezése áll. A történeti kérdésekre válaszokat kereső könyvfejezetekben az olvasó kétségkívül fontos kérdésekkel ismerkedhet meg. A Piastok által 966-1370 között uralt ország keletkezéséről számos elmélet látott napvilágot az elmúlt majd másfél évszázadban, ám többségük igen kevés biztos támpontot adott a középkori Lengyelország keletkezésének megismeréséhez, sokkal inkább saját koruk lenyomatai voltak. Sőt, a történettudomány főbb, 19. és korai 20. századi vonulatainak általános vonásai mellett a lengyel történelem esetében az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 1920-ig egy olyan ország keletkezését kellett tudományosan papírra vetni, amely a nemzetközi jog mércéje szerint nem is létezett. A közismert tény, hogy 1795-ben Kelet- Közép-Európa legnagyobb országát három nagyhatalom osztotta fel egymás között, mindenképpen azzal a következménnyel járt, hogy a 19. század utolsó évtizedeiben írott munkák irányultságát leginkább az határozta meg, hogy porosz, orosz vagy éppen osztrák fennhatóság alatt élő szerző tollából származott-e. E körülmények oly mértékben befolyásolták a lengyel történetszemlélet és a középkor-kutatás fejlődését is, hogy az első világháború után több központban (Krakkó, Varsó, Poznan, Torun, Lwów) meginduló szisztematikus medievisztikai kutatómunka főbb irányaira is hatást gyakoroltak, ami nem egy történeti kérdés megítélésében alapvető nézetkülönbségekhez vezetett az egyes iskolák képviselői között. Mindez persze elválaszthatatlan volt a korszellemtől is, elég elolvasni Ignacy Witkiewicz Az ősz búcsúja című nagyszabású expresszionista regényét, melynek középpontjában azon egyszerűnek tűnő kérdés áll, hogy mi a lengyelség lényege. Visszatérve a középkori történeti Aetas 26. évf. 2011. 4. szám 188