Aetas, 2011 (26. évfolyam)

2011 / 4. szám - FIGYELŐ - Bagi Dániel: Mitológia és filológia. Új elmélet a lengyel állam keletkezéséről (László Tapolcai: Lengyelország történeti és mitikus kezdetei. A tér alakulása. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest, 2010.)

Figyelő Bagi Dániel annyi, hogy I. Boleszláv uralma alatt, tehát 992 után változások állnak be az általa uralt területek elnevezésében, s feltehető, hogy ő maga és az országáról az ezredfordulón meg­emlékező kútfők számára ez volt a realitás. Ami a monográfia második és egyben ter­jedelmesebb részét illeti, rögtön egy önval­lomással kell kezdenem. Mindig is ámulatba ejtett a heideggeri filozófia Gadamer általi továbbgondolása és a történeti, illetve medie­­visztikai kutatásokra is hatást kifejtő ereje, mely elsősorban Hayden White-nak, vala­mint Gabrielle M. Spiegelnek köszönhető. Hiszen ahogy Gadamer maga írta, a Darstel­lung, azaz a szemlélődés tárgyával kapcsola­tos megtapasztalások (Erfahrungen) és el­képzelések (Vorstellungen) száma végtelen, a képzet megváltoztatását legfeljebb újabb megtapasztalások válthatják ki. Ez olyannyi­ra korlátlanul individuális értelmezési sza­badságot enged meg a befogadó számára, aki - Gadamert idézve - magát pillantja meg szemlélődése tárgyában, hogy egészen távoli horizontokig lehet jutni egy-egy műalkotás, szöveg stb. értelmezésében, így a hermeneu­­tikai módszereken alapuló forráselemzések esetében a kutató nagyon könnyű, sőt kivéte­lezett helyzetbe kerül, mert megkerülhető, sőt megkerülendő a Darstellungok, azaz a források szisztematikus kritikai vizsgálata, történeti-kulturális közegének elemzése, szerzőjének, megrendelőjének, a keletkezés helyének, de elsősorban a szerző irodalmi műveltségének górcső alá vétele. A jelen esetben is ez történt, bár természetesen e he­lyen le kell szögezni, hogy a választott mód­szertani eljárás értelmében nem lehet kifo­gással élni Tapolcai megállapításaival szem­ben. A történeti-földrajzi megközelítés pedig bizonyos feltételek érvényesülése esetében akár pozitivista értelemben vett pontos ered­ményekhez is vezethet, mely feltételek alatt elsősorban a források kritikai szemléletű fel­dolgozása és jól végiggondolt analógiák men­tén történő komparatív vizsgálata értendő. Tapolcai könyvét olvasva csak e tekintetben van hiányérzete az olvasónak, aki néha úgy érzi, hogy nem a középkori lengyel vonatko­zású forrásanyag hatott például a kiváló Mircea Eliade vallásfilozófiájára vagy Pierre Nórának az emlékezet helyeiről írott - sze­rintem - nagyszerű tanulmányára, hanem fordítva. Ez a megközelítés azonban adott esetben félrevezető lehet, s ráadásul éppen a gadameri filozófiának mond ellent, hiszen így valakinek a Vorstellungja válik szemlélő­désünk kiindulópontjává és nem maga a Darstellung keltette individuális képzet, s a végeredmény adott esetben akár vélemény­terror is lehet. Csak néhány példát említve, esetünkben ez a helyzet például az ország­leírások elemzésével. A problémák máris - kis képzavarral - a térnek a térben való elhe­lyezésével kezdődnek. A Gallus-geszta leírása Lengyelországról és P. Mester Gesta Hunga­­rorumának Szkítia-képe ugyanis eleve két különböző teret örökít meg. (170. old.) Az el­ső esetben a tér ugyanaz, ahol a történet le­játszódik, azonban a tejjel-mézzel folyó Ká­naán leírása, az ország természeti termé­kenységének bemutatása egy széles körben ismert, a Karoling-korban divatba jött iro­dalmi toposzt takar, nevezetesen a bonitas régisét. Ennek középpontjában nem az or­szág tényleges képe, hanem uralkodója uralmának minősége áll, melyet a jó levegő, a bőséges termés, a jó időjárás és a jól tejelő ál­latok határoznak meg. Nehéz ezt összhangba hozni P. Mester gesztájával, hisz Szkítia tere nem ugyanaz, mint a magyar történelemé, ráadásul Szkítiának a műbe való bekerülése, kapcsolata a magyar krónikaírás korábbi vagy éppen későbbi szakaszaival további megfontolásokra tenne érdemessé egy ilyen analógiát. Kérdéses továbbá, hogy mérhető-e az előző művekhez egyáltalán valamennyi mértékben Wincenty Kadlubek 13. század elején keletkezett Chronica Polonoruma.15 * Ez utóbbi ugyanis egy Bolognában vagy Párizs­ban tanult, római jogi műveltséggel rendel­kező, kezdetben püspökként, majd visszavo­nulván ciszterci szerzetesként élő írónak a 15 Magistri Vincentii dicti Kadlubek Chronica Polonorum. Ed. Marian Plezia. MPH n. s., t. XI, Krakow, 1994. 192

Next