Aetas, 2012 (27. évfolyam)
2012 / 1. szám - MŰHELY - Farkas Zsuzsa: A kultúra tövébe fészkelt ország (A világkiállításokon bemutatott magyar művek kortárs értékelése, 1851-1878)
Műhely Farkas Zsuzsa fontos eszköz volt a társadalmi felemelkedéshez és a magasabb társadalmi presztízs eléréséhez. A világkiállításnak a polgárosulást elősegítő befolyását már saját kora is felismerte. Mindez nagyon távol állt a dualista állam másik felének elvárásától, mely a képek romantikus narratívájában várta a magyar önkép megerősítését. Ezért volt jelentősége annak, hogy a kortársak művei mellett a régiségek újra felvonultak egy önálló pavilonban. Henszlmann Imre szervezésében egy teremben több mint 4000 tárgyat mutattak be oly módon, hogy az az ország hányattatott múltjába engedjen bepillantást. Ez a régiségtárlat a magán- és egyházi gyűjtemények kincseit vonultatta fel. Utóbb a tárgyak kommentálásával csodálatos kötet született, amelynek készítése során Henszlmann szerette volna, ha támogatást kap a tárgyak lerajzoltatására.78 Az összehasonlítás fejlesztésének céljából a rajzokat más országok anyagával cserélhette volna. (Végül a kötethez 10 tábla és 277 fametszet járult.) A megnyitó után megszólalt Mudrony Soma: A magyar ipari osztály műjellege című cikkével.78 79 A jogász az Országos Iparegyesület igazgatója volt, a későbbi magyar ipar- és történelmi kiállítások fő szervezője.80 Tanulmányában szomorúan állapította meg, hogy a magyar ipar nem bírt jellegzetességet felmutatni. A tárgyak nem hordozzák magukon a nemzeti eredetiség bélyegét. Olyanok, mint a német vagy az osztrák tárgyak, és ezt nem dicséretnek szánta. Mudrony kimondta, hogy nem létezik magyar műstílus az iparban, sőt a kvalitásbeli problémák is jól kitűnnek az összehasonlítások során. A magyar műipar „felsegítése” szerinte a népművészet felől mutathatna fel eredményeket, s ezt egy iparmúzeum segíthetne majd megvalósulni. Felmerül a kérdés: megvalósult-e a különállás 1873-ban? Budapest a világkultúra központja lett azáltal, hogy ellátogatott hozzánk a bécsi világkiállítás nemzetközi zsűrije. A Vasárnapi Újság radikális stílusban (bár a szerző nevét elhallgatva), kissé dramatizálva meghatott értékelő vezércikket írt.81 A szerző megítélése szerint az osztrákok mindent elkövettek, hogy Európa a magyarokról csak általuk tudhasson, saját ízlésük szerint megvetés és nevetség tárgyává téve e népet. Ennek az lett a következménye, hogy az európai vezető hatalmak úgy gondoltak Magyarországra, hogy az „egy elenyésző nép, mely már csak múzeumba való, dologtalan, fejlődésre képtelen, kihaló félben lévő”. A legértékesebb mozzanata a világtárlatnak a magyarok számára a zsűri 500 tagjának (köztük 90 nő) látogatása volt Budapesten. Úgy indultak Magyarországra, hogy meglátogatják ezt a barbár, vad országot, mely a kultúra tövébe fészkelte magát. A bizottság megtapasztalhatta az itteni viszonyokat, és megállapíthatta, hogy hazánk népe életerős, nagy és nemes tulajdonokban gazdag, haladásra és művelődésre képes. A nemzetkarakterológia magyarázataként az újság kiemelte az idegen kormány elnyomását, ami főleg a szellemre hatott. Az elfásult magyar nép közönyéből a tudósok és költők rázhatták volna fel az országot, de „... üldözés tárgya lett a szó, betű, a gondolat...”82 * Ebből következett, hogy a világtárlat az a már emlegetett békés terep, ahol mint a népek legfőbb találkozási pontján be lehet mutatni a hazát. A bécsi tőzsdekrach, a kolerajárvány jelentősen megnehezítette a bécsi világkiállítás veszteségeinek a felmérését és a kiállítás kifizetődőségét az osztrákok számára.88 A világki 78 Henszlmann Imre: A bécsi 1873. évi világ tárlatok magyarországi kedvelőinek régészeti osztálya. Budapest, 1875/76. 79 Mudrony Soma: A magyar ipari osztály műjellege. Képes Kiállítási Lapok, 1873.13. sz. június 13. 146. 80 Az 1885-ös országos és az 1896-os milleneumi kiállítás fő szervezője, a katalógusok összeállítója. 81 A világtárlati sury látogatása. Vasárnapi újág, 1873. 31. július 3. sz. 364-365. 87 Uo. 88 Pemsel: Die Wiener Weltaustellung von 1873, 95. 152