Aetas, 2012 (27. évfolyam)
2012 / 1. szám - TANULMÁNY - Vér Eszter Virág: Újraértelmezett szerepvállalások (avagy Erzsébet császárné alakváltozásai 1866-ban)
Tanulmányok Vér Eszter Virág következő nehézségek áthidalására,102 s a magyarok felé tett nyitási gesztusként:103 „A daliás urak lekanyarítván vállukról a mentőket, vidám kedvvel kezdtek a tánczhoz. A kezdet ugyan nehéz volt, mert mindenki a Császári Pár közvetlen környezetében óhajtva időzni; utóbb még rést is tört a tánczs Ő Felsége a Császárné is látható gyönyörrel nézte az ügyes tánczpárokat, kivált csárdásuk eredetiségét.”104 Emellett rendkívül jó benyomást gyakorolt a közönségre, hogy Erzsébet a női „mecenatúra” szerepkörébe tartozó intézményekben is sorra látogatást tett, őszinte érdeklődéssel reprezentált, lehetőleg kerülve a sablonos formákat, így empátiája is előtérbe kerülhetett.105 Napokig cikkeztek az újságok azon gesztusáról, hogy a pesti bölcsödében tett látogatása során egy rendkívül idős, beteg asszonynak felmentést adott az udvari etikett szabályai alól, és engedélyezte számára, hogy a jelenlétében leülhessen. Másnap a várakozásoknak megfelelően „a pesti szürke nénék intézetét méltóztatott legkegyesebb látogatásával szerencséltetni”, valamint közszereplésének szintén karitatív részeként fogadta a palotában a pesti jótékony nőegyesület Bohus-Szögyény Antónia vezette 15 tagú küldöttségét.106 A sűrű program ellenére Budán is időt szakított a napi rendszeres testedzésre, amiről az újságok is tájékozatják az olvasóikat,107 bemutatva az uralkodó feleségének mindennapjait, reálisabb - magánemberként való - megjelenítésével közelebb hozva személyét szélesebb társadalmi rétegekhez, s egyúttal jelentősen differenciálva az alattvalók korábbi - végtelenül távoli, ceremoniális - trón magasságában időző császárnéról alkotott képét: „Sokszor meglátogatja a kir. palotával szemközt levő udv. lovardát, melynek porondján villámsebességet száguld át. A császárné számára öt nyerges ló van Budán, s oly szenvedélyesen lovagol,108 109 hogy egymás után két lovat is kifáraszt. ”109 Erről maga is beszámol fiának, Rudolf 102 „Fáma sokat suttogott az első bál sok ily apró részletéről. Többi közt azt beszélik, hogy egy szép grófnőt úgy felmelegített Császárné Ő Felségének szívélyes beszélgetése, hogy elővette ragyogó legyezőjét, s folyvást legyező magát, mígnem a társalgás végeztével valaki figyelmeztető a szép grófnőt, hogy ily szerencsés alkalmaknál a legyezőt egészen mellőzni szokták. Egy bárónőt pedig, ki ékszerek nélkül jelent meg, arra figyelmezettek, hogy az udvari öltözék egy igen lényeges részét feledő otthon. »Bocsánat - viszonzá, családi ékszereinket mind anyám viseli,a ki valóban úgy ragyogott, mint egy eleven ékszer-szekrény. Szerencsésebb volt egy másik grófnő, ki még jó korán tudta meg, hogy öt rőfnyi uszályos fekete bársony ruha, melyet ez alkalomra készíttetett, gyászos színeinél fogva nem udvari bálba való.” Fővárosi hírek. Fővárosi Lapok, 3. évf. 35. sz. 1866. febr. 14-139-103 A kellő rang elérésére, a magyarországi udvari táncmulatságokon avagy nyitótáncként való „felemelésére” egészen 1898-ig kellett várni. Mária Valéria naplóbejegyzését (Budapest, 1898. febr. 19.) idézi: Vér, Udvari reprezentáció, 98. 104 A Pester Lloyd báli beszámolóját idézi: Sürgöny, 6. évf. 29. sz. 1866. febr. 7. 105 Különfélék. (Pest, febr. 3.) Pesti Napló, 17. évf. 27-4737. sz. 1866. febr. 4.; Erzsébet kultuszában ezen aspektust lelkületének „angyali” szükségleteiből vezették le. Vö.: Ponori Thewrewk Árpád: Királynénk. Budapest, 1894. 3. OSzK PAt Kny. C 9.175.; lásd erről még Borovi: Zala György, 294. 106 Különfélék. (Pest, febr. 5.) Pesti Napló, 17. évf. 28-4738. sz. 1866. febr. 6.; Sürgöny, 6. évf. 29., 34. sz. 1866. febr. 7., 13.; Különfélék. (Pest, febr. 13.) Pesti Napló, 17. évf. 35-4745. sz. 1866. febr. 14. 107 Újdonságok. (Pest, febr. 8.) Magyar Világ, 2. évf. 31. sz. 1866. febr. 9.; vö.: „Császárné Ő Fölsége azon időt, midőn elfogadásokkal nincs elfoglalva, vagy nem sétál, olvasással, magyar társalgással és lovaglási gyakorlatokkal szokta tölteni.” Újdonságok. (Pest, február 12.) Magyar Világ, 2. évf. 34. sz. 1866. febr. 13. 108 Annak ellenére, hogy a magyar nemzeti karakterben mindvégig hangsúlyosan jelen volt a ló tisztelete és szeretete, mégis ez nem épült be Erzsébet kultuszába mint „magyar sajátosság”, ami valószínűsíthetően ennek maszkulin vonatkozásaival hozható összefüggésbe. Vö.: Simon: Király és korona, 312. 109 A császári pár fővárosunkban. Családi Kör, 7. évf. 6. sz. 1866. febr. 11.140. 98