Aetas, 2014 (29. évfolyam)
2014 / 2. szám - MŰHELY - Glant Tibor: „Már a kubai rakétaválság sem a régi”. Gondolatok a hidegháború legforróbb pillanatának 50. évfordulója alkalmából
.Már a kubai rakétaválság sem a régi Műhely Ilyen helyzetben természetes, hogy a kutatási témákat az amerikai kollégák személyes érdeklődése határozza meg. Történtek ugyan kísérletek a szovjet tábor forrásainak feltárására és közlésére (például a Cold War International History Project és a National Security Archive* 3), de ezen fórumok forrásokhoz való hozzáférése esetleges és véletlenszerű. Ebbe az amerikai diskurzusba szinte lehetetlen kívülről (a volt vasfüggönyön innentől) bekapcsolódni, főleg ha az ember nem szovjet nagypolitikáról ír, hanem saját országa, régiója történetéről, hiszen a legtöbb kelet-európai ország hidegháborús tapasztalatát az amerikai kollégák mellékszálnak tekintik, és az esetek többségében meg sem említik. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a volt szovjet csatlósállamok kutatói nem vagy alig számíthatnak a diktatúra vezetőinek érdemi és őszinte segítségére. Magyarországon a hidegháború mint kutatási téma politikai vetülete szorosan összekapcsolódik a kádári örökséggel az oktatás és a közbeszéd terén is. 1989-ben elmaradt a diktatúra és az új, demokratikus rendszer közti világos határvonal meghúzása (például a lusztráció), és a pártállami múlt feltárása csak részben (elsősorban 1956 kapcsán) élvezett és élvez ma is prioritást. Mivel a pártállam egykori vezetői 1989 után is szabadon politizálhattak, a múlt szelektív feldolgozása (például D-209-es ügy) a napi politika eszközévé vált. Nem vagy csak elvétve születtek memoárok és készültek szakmailag megalapozott mélyinterjúk (oral history). Ráadásul az 1991 óta tartó permanens oktatási reform során elmaradt az Egyesült Államokra vonatkozó tananyagok kidolgozása és beépítése a középiskolai (esetenként egyetemi) tantervekbe (is), így az Egyesült Államok (és ezzel együtt a hidegháború) történetének oktatását nem elsősorban a történelmi, hanem az angolos-amerikanista képzések vállalták magukra, s teszik ezt angol nyelven. Az oktatás és a politika eltorzította a közbeszédet is: a médiában hátborzongató összeesküvés-elméletek keringenek szinte minden amerikai vonatkozású kérdésben, az újságírók többsége pedig, szakmai ismeretek hiányában, nyugati sajtóban megjelent cikkekből ollózza össze a hidegháborúval kapcsolatos információkat. Ennek egyenes következménye, hogy kiemelkedően fontos hidegháborús események kerek évfordulói kapcsán sem alakul ki érdemi diskurzus magyar nyelven. A fentiek tükrében aligha meglepő, hogy „a hidegháború legforróbb pillanatáról” magyar nyelven szinte semmi újat nem olvashattunk 1989 óta.5 gol nyelven megkerülhetetlen forráskiadvány: Békés, Csaba - Byrne, Malcolm - Rainer, János M. (eds.): The 1956 Hungarian Revolution. A History in Documents. Budapest-New York, 2002. A CEU Press hasonló forráskiadványokat jelentetett meg az 1953. évi német, az 1968. évi csehszlovák, az 1980-1981. évi lengyel válságról valamint az 1989. évről is. Örvendetes fejlemény, hogy magyar történészek elkezdtek komoly amerikai szaklapokban publikálni, de ezek a cikkek is erősen magyar vonatkozásúak. Lásd például: Szőke, Zoltán: Delusion or Reality? Secret Hungarian Diplomacy during the Vietnam War. Journal of Cold War Studies, vol. 12. (2010) No. 4.119-180. 3 Mindkét központ washingtoni székhelyű, az előbbi a Wilson Centerben, az utóbbi a George Washington Egyetemen működik, (a továbbiakban: CWIHP és NSA). Egy személyes élmény: 1997-ben, amikor a Szent Korona hazahozatalát kutattam, éppen azok vizsgálták felül a korabeli külügyi dokumentumok titkosítását, akik annak idején maguk írták azokat. Saját interjúimon kívül nem hallottam egyéb, átfogó oral history programról. Ez alól kivétel az 1956-os forradalom története és feldolgozása. A MATARKA saját, 2000-ben megjelent cikkemen túl (a részleteket lásd lentebb, a 17. jegyzetben) számon tart három HVG cikket 2002-ből, egy Élet és Tudományban megjelent írást 2007-ből és egy forrásközlést 2012-ből. Kecskés D. Gusztáv: A szovjet csatlós államok a NATO perspektívájában az 1962-es kubai rakétaválság idején. Dokumentumok. Világtörténet, 34. évf. (2012) 1-2. sz. 121-145. 127