Aetas, 2015 (30. évfolyam)

2015 / 2. szám - ELMÉLET ÉS MÓDSZER - Simon Zoltán Boldizsár: Interpretáció és történetiség

Elmélet és módszer Simon Zoltán Boldizsár köszön vissza, amely szerint a dolgok természete a történetükben rejlik.20 Igaz, legalább annyi elválasztja a historizmus és az elmúlt évtizedek konstruktivizmusának a történeti­ségkoncepcióját, mint amennyi összeköti, amiért is a hazatérés nem pusztán egy rég látott ismerős visszatérése, és még csak nem is olyasmi, mint amikor irodalom- és zenekritikusok arról beszélnek, hogy egy író vagy egy zenekar visszatér a gyökereihez. Az ilyesfajta vissza­térés leginkább megtérés, amiről a két koncepció különbségeit tekintve szó sem lehet. A leginkább szembeötlő különbséget az képezi, hogy míg a historizmus a dolgok természeté­nek a feltárására irányította, addig az utóbbi magára a dolgok „természetének” a képzetére vonatkoztatja a történetiséget. Míg a historizmus fent említett premisszája szerint a dolgok természete a történetükben rejlik, a konstruktivizmus premisszája szerint a dolgoknak nincs természetük, csak a történetük van. A két elképzelés azonban így is egy tőről látszik fakadni, amennyiben az utóbbi a historista történetiségkoncepció radikális historizálása­­ként is értelmezhető, ami történeti tudás egy minőségileg új koncepcióját maga után vonva nem mellesleg komoly következményekkel is járt. A felfordulást az eredményezte, hogy a historista történetiségfogalom historizálása, a történetiség új formában való hazatérése a nyelv jegyében zajlott. Mindaz, ami korábban a történeti mezőben foglalt helyet, a nyelvbe költözött, ahogy a történetfilozófia a múlt he­lyett a múltról való beszédben vélte felfedezni magának a történeti mezőnek a felépítését. És ennek megfelelően, ami a történészekben ellenállást keltett az utóbbi évtizedek történet­filozófiájával szemben, az nem egyszerűen a történetírás történetiségének a felmutatása volt, hanem az, hogy ez a történetiség a történetírás nyelvi meghatározottságának a gondo­latával fonódott össze, azzal a gondolattal, amely White trópuselméletében nyerte a legis­mertebb kifejtését. A történetfilozófiai mezőt gyökeresen átrendező Metahistoryban White a 19. századi történeti tudat változásainak a vonatkozásában vázolja fel trópuselméletét, amelynek egyes építőelemeit a történeti interpretáció módjaiként mutatja be az Interpreta­tion in History címet viselő írásában, amely a Metahistory megjelenését kísérve szintén 1973-ban látott napvilágot, majd az 1978-ban kiadott Tropics of Discourse kötetben jelent meg újra.21 A tanulmányban White számára a történetírást illetően mindaz, ami mellett Fish az irodalmi alkotások kapcsán érvel, mintegy magától értetődőnek tűnik „a történetírás kriti­kusai” (egyébként meglehetősen szerencsétlen és nehezen értelmezhető) megnevezéssel il­letett olyan elődök nyomán, akik Lévi­ Strausshoz és Collingwoodhoz hasonlóan már ko­rábban felhívták a figyelmet a történetírás konstruktivista mozzanataira (amelyek persze itt nem a szerzői szándékot, hanem a történeti tényt illetik). White ezért minden további nél­kül alá is írja „a történetírás kritikusainak” tulajdonított álláspontot, amely szerint „a tör­téneti beszámolók nem egyebek, mint interpretációk, úgy a narratíva krónikáját alkotó események létrehozását tekintve, mint annak a megítélését illetően, hogy ezek az esemé­nyek milyen jelentéssel és jelentőséggel bírnak a történeti folyamat megértése számára ál­talában véve”.22 A korábban mondottak értelmében azonban hiba volna tökéletesen össze­mosni White megközelítését a történetírás korábbi konstruktivista megközelítéseivel. Az interpretáció mindent átható voltát eredményező white-i érvelés alapját ugyanis egy olyan 20 Lásd: Frank Ankersmit és Georg Iggers historizmus-vitáját. Ankersmit, Frank R.: A historizmus. Szintézis-kísérlet. Aetas, 18. évf. (2003) 3-4. sz. 189-204.; Iggers, Georg G.: Megjegyzések F. R. Ankersmit „Historizmus. Szintézis-kísérlet” című írásához. Aetas, 18. évf. (2003) 3-4. sz. 205- 209. 21 White, Hayden: Tropics of Discourse. Essays in Cultural Criticism. Baltimore, 1978. 51-80. 22 White: Tropics of Discourse, 55. 178

Next