Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 1. szám - TANULMÁNY - Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja (Társadalomtörténeti megközelítés hosszmetszetben)
A Wohl-nővérek emancipációja fületes olvasnivaló. A lapprodukció és -terjesztés növekedését gazdasági, társadalmi és technológiai körülmények egyaránt segítették: a lapok árának csökkenése, az írástudás növekedése és a fejlettebb nyomdák. A kiadók legfontosabb kulturális beavatkozása azonban abból a felismerésből fakadt, amely szerint a női kultúra és divat piacképes áru. Kialakult tehát a fogyasztás ethosza a lapok hasábjain, ezzel párhuzamosan pedig egy sajátosan nőies fogyasztói kultúra. Mivel pedig a megjelenés a középosztály számára volt rendkívül fontos tényező, ők költöttek főként olyan lapokra, amelyek útmutatást tudtak nyújtani számukra ezen a téren.91 így vált lassan a társadalmi státusszimbólumokat és konvenciókat folyamatosan közvetítő divatlap és a divat olyan társadalmi döntőbíróvá, autoritássá, amely tradicionális intézmények (az egyház, az állam, az Akadémia) állásfoglalását is megkérdőjelezte időnként. A divatlap ugyanakkor nemcsak leírója, hanem előírója is volt a női közönség érdeklődési körének. S noha ilyenként a divatipar a létező társadalmi hierarchiát is újratermelte, ugyanakkor létező, valós igényeken alapult, és ezek kiszolgálása tartotta életben és tette sikeressé egy-egy lap, esetünkben a Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre pályafutását. A Monarchia magyarországi területein belül az sem mellékes tényező, hogy mindezt magyar nyelven valósította meg. A Wohl-nővérek társadalmi és irodalmi megítélése A Wohl-nővérek korabeli és utólagos társadalmi megítélésében irodalmi szalonteremtő tevékenységük és társaséleti szervezőképességük kapott mindig hangsúlyt. Kortársaik (Justh Zsigmond, Pekár Gyula, Zichy Géza, Feszty Árpádné Jókai Róza), akik egyben szalonlátogatók is voltak, a Wohhl-szalon hiánypótló és iskolateremtő jellegét emelték ki a századvégi magyar irodalmi szalon megteremtésének folyamatában.92 Justh szerint a Wohl-nővérek a társasági érintkezés mesterei voltak, és ez lehetett a kulcsa az arisztokrata körökben való elfogadásuknak is. Még az időnként maliciózus Feszty Árpádné is külön kiemelte, hogy noha nevelőnőkként kerültek az arisztokrata körökbe, ott megállták helyüket, nevelőnőkből barátnőkké lettek, a volt kenyéradók pedig hódolattal nyitottak nekik utat a nagyvilágba.93 A korabeli szalonélet szükségszerű velejárója volt ugyanakkor az azonos társasághoz tartozók időnkénti kibeszélése, ironikus megjegyzésekkel való illetése.94 A nővérek esetében az ilyen típusú megjegyzések elsődleges forrását családi állapotuk táplálta. Soha nem mentek férjhez, életüket a korabeli megítélés szerint „vénlány”-ként, egymással való elválaszthatatlan közösségben élték. M. Hrabovszky Júlia szerint ezért a társaságban elnevezték őket Wohl Jankerl és Wohl Hoserlnek.95 Stephanie 1889-ben bekövetkezett halála után a rosszmájú viccek egyedüli célpontja Janka maradt. Gyakran tettek sajnálkozó megjegy z1 Nőiesség és fogyasztás kapcsolatáról 19. századi viszonylatban: Breward, Christopher: Femininity and Consumption: The Problem of the Late Nineteenth-Century Fashion Journal. Journal of Design History, vol. 7. (1994) No. 2. 71-89. 92 Justh Zsigmond: A Wohl nővérek szalonjáról. Magyar Szalon, 16. köt. (1892) 405-407.; Pekár Gyula: Wohl Jankas szalonja. Pesti Napló, 52. évf. (1901) 145. sz. 1-3.; Zichy Géza: Wohl Janka. Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre, 36. évf. (1901) 21. sz. 2.; Feszty Árpádné: Bösendorferzongora, párizsi kultúra, teás-csésze. Literatura, 4. évf. (1929) 4. sz. 115-118. 93 Feszty: Bösendorfer-zongora, 115. 94 A társasági élet ezen jellemzőjét M. Hrabovszky Júlia említi: ,A társaságban viccelődtek is fölöttük, de ez már velejárt.” Hrabovszky: Ami elmúlt, 219. 95 Hrabovszky: Ami elmúlt, 219. 111