Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 1. szám - TANULMÁNY - Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja (Társadalomtörténeti megközelítés hosszmetszetben)
A Wohl-nővérek emancipációja Tanulmány remtése érdekében végzett lapszerkesztői teljesítményét és azon törekvését, hogy az olvasóközönség óhaját mindenekelőtt kielégítse.100 Mikszáth Kálmán is méltatta Stephanie Aranyfüst című regényének 1907-es kiadásához írt előszavában a lapnak a finom ízlés terjesztésében és egy egész női generáció érzésvilágának kiművelésében játszott funkcióját. Mikszáth ugyanakkor a nővérek megélhetésében játszott kulcsszerepét is kiemelte: csupán irodalmi dolgozataik nem teremthettek volna megélhetési alapot számukra, életük, mikszáthi kifejezéssel élve, „tápláló tehénkéje” a szerkesztett divatlap volt.101 A kortárs írói világban betöltött szerepük jellemzésére az írónőkkel kapcsolatos általános fogadtatás a jellemző. Maga Mikszáth is meglehetősen ironikus hangnemben nevezi őket kékharisnyáknak: „...kékharisnyák voltak már mint backfishek, aztán mindig kékebbek lettek, elhervadtak, megöregedtek és meghaltak, közbül azonban néha elcsevegtek pedánsan tiszta és kellemes kis szalonjukban, hol csak udvarlók fordulhattak meg, olyanok, akik nem nekik, de a Múzsáknak udvarolnak.”102 Később azonban hozzáteszi, hogy valóban nem volt könnyű olyan környezetben írónőként érvényesülni, amelyben még a varrótű is nagyobb úr volt az írótollnál, és amelyben „az asszony létkörének a tükörtől a főzőkanálig” kellett terjednie.103 Kacziány Géza szerint az idősebb írók is gúnnyal nyilatkoztak a tollforgató kisasszonyokról.104 A kortárs férfiírók közül igazán baráti kapcsolatot Justh Zsigmonddal tartottak fenn, aki szalonjukat is látogatta, és akit levelezéseikben gyakran neveztek a harmadik Wohl-nővérnek. A korabeli lapszerkesztői környezet másik kiemelkedő szereplője, az első magyar szerkesztőnő, Kánya Emília egyáltalán nem említi a Wohl-nővéreket emlékiratában. A már többször említett M. Hrabovszky Júlia saját írói érvényesülése érdekében alakította kapcsolatát velük: írásait megjelentette a Wohl-nővérek lapjában, Janka halála után pedig szerkesztői státusra pályázott, amelyet végül az Athenaeum igazgatósága nem neki ítélt.105 Czóbel Minka pedig, mint korábban már említettem, az irodalom esztétikai önelvűsége jegyében zárkózott el a divatújságírással ötvözött írói tevékenykedéstől. A Wohl-nővérek életpályájának megítélése tehát társaséleti kultúrmissziós tevékenységük szempontjából emelkedett ki a korszakban és az utólagos elemzésekben is. Wohl Jankát közéleti tevékenységének legmagasabb rangú elismeréseként „az irodalom terén szerzett érdemeiért” 1897-ben a Koronás Arany Érdemkereszttel tüntették ki, amelyet először kapott meg magyar írónő.106 100 S. Hentaller Elma: Wohl Janka mint szerkesztő, Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre, 36. évf. (1901) 21. sz. 2. 101 Mikszáth: Wohl Stefánia, VI. 102 Mikszáth: Wohl Stefánia, V-VI. 103 Mikszáth: Wohl Stefánia, VI. 104 „Körülbelül húsz éve, hogy a »Magyar Bazár« először közölt tőlem eredeti költeményeket és fordításokat. A két szerkesztőnővel ekkor még nem voltam ismerős: idősebb írótársaim gúnnyal beszéltek róluk, mint a Vadnay Károly által rajzolt Überall-kisasszonyokról (»Az eladó lányodban) s igy ismeretségüket nem is óhajtottam. Szívesen közölték verseimet és pontosan megküldötték a tiszteletdijat s egy fiatal hirlapirónak egyéb alig kell a szerkesztőktől.” Kacziány Géza: Wohl Janka és Stephanie. Emlékezés két írónőre. Hazánk, 8. évf. (1901) 124. sz. 1. 105 Erről részletesen ír: Hrabovszky: Ami elmúlt, 272-276. 106 Felterjesztése 1896. december 17-én történt a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium részéről. Lásd: MOL Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1944. http://www.digitarchiv.hu/faces/ frameContentGenerator.jsp?ADT_ID=57524&MT= A kitüntetésről természetesen a Magyar Bazár mint a Nők Munkaköre is tudósított: „Wohl Janka, lapunk főszerkesztője, az irodalom és