Aetas, 2015 (30. évfolyam)
2015 / 1. szám - TANULMÁNY - Török Zsuzsa: A Wohl-nővérek emancipációja (Társadalomtörténeti megközelítés hosszmetszetben)
A Wohl-nővérek emancipációja Tanulmány épp lányai neveltetésébe fektette. A lányok tehát nem anyagi javakat, hanem olyan jól megalapozott szimbolikus tőkét (az alapos műveltség mellett praktikus gondolkodásmódot, társasági életet szervező kivételes kommunikációs készségeket, tehát egyfajta életrevalóságot i7) kaptak útravalóul, amely későbbi önálló megélhetésüket biztosította. Az önállóságra, a saját erejükből teremtett megélhetésre és az így kivívott függetlenségre való törekvés hangsúlyozása Wohl Stephanie már többször idézett, Illésy Györgynek írt levelének egyik központi gondolata is: „Egyszóval annak daczára hogy férjhez nem mentünk, sikerült - mi Magyarországon még nehéz - szüleinktől anyagilag egészen független állást biztosítani számunkra.” A levél a lányok húszas éveiben íródott, a független életmóddal kapcsolatos törekvés azonban későbbi pályafutásukat is jellemezte. Nem erősítették a társadalmi, kulturális, irodalmi életben betöltött pozícióikat házasság révén. Természetesen e tény lehet véletlen, a körülmények, egyéb beláthatatlan tényezők következménye is, és nem feltétlenül tudatos törekvésé. Közös életstratégiájukat viszont a testvéri kötelék által meghatározott, közösen végzett munka jellemezte. Életvitelüknek erre a meghatározó jellegére a visszaemlékezők is kivétel nélkül kitértek. Zichy Géza, a kor jól ismert félkezű zongoraművésze, a Wohl-szalon rendszeres látogatója is kiemelte emlékirataiban a testvérek elválaszthatatlan összetartozását: „Liszt környezetéhez tartozott abban az időben két nevezetes kis személyiség: a Wohl testvérek. Ezek az idős leányok a városban mindig egyforma öltözetben tipegtek, mint a kis papagályok, melyeket »inseparables« -nek neveznek. Kis szalonjukban látni lehetett Liszt Ferencet, Haynald érseket, több arisztokratát s a művészet és szellem számtalan lovagját. Mindkét leány hivatásos író volt. Értettek ahhoz, hogyan nyerjék meg a szíveket, többek közt az enyémet is.”38 A világirodalom kortárs jelenségeiben is jól tájékozott nővérek nyilvánvalóan tisztában voltak életvitelük és munkamódszerük külföldi mintáival, nem véletlen az az összehasonlítás, amelyet Wohl Janka egyik, Justh Zsigmondnak írt levelében említett 1889-ben, Stephanie halálának évében: „Egy új könyv megírásába fogtunk, á la Goncourt, ketten megcsináljuk-é még?”39 Az irodalomtörténet-írás szempontjából a közös munkálkodás módszertani következménye az, hogy lehetetlen az egyik vagy a másik Wohl-lányról egyéni életpályarajzot írni, az egyik életében elválaszthatatlanul mindig jelen van a másik is. A lányok elengedhetetlen összetartozására 40 és ennek módszertani következményeire már Mikszáth is felhívta a figyelmet: ,A hetvenes és nyolcvanas években két leány élt Budapesten, két finom lelkű, törékeny teremtés, Wohl Stefánia és Janka. Együtt éltek, mint a sziámi ikrek, szerették egymást és szerettek mindent ami szép, együtt ábrándoztak, együtt éreztek és majdnem egyszerre haltak meg. Lehetetlen lenne életrajzot írni az egyikről, hogy benne ne volna a másiknak is az életrajza.”41 37 Szintén M. Hrabovszky Júlia említi, hogy „...eszes, szellemes, alaposan művelt nők voltak. Kapaszkodók, az bizonyos, de enélkül nem mentek volna semmire.” Hrabovszky: Ami elmúlt, 218-219. 38 Gróf Zichy Géza: Emlékeim. 2. köt. Budapest, 1913. 54-55. 39 Wohl Janka - Justh Zsigmondnak, 1889. júl. 21. OSZK Rt., Levelestár. A francia Goncourt testvérek, Edmond (1822-1896) és Jules (1830-1870) utóbbi haláláig minden művüket együtt írták. 40 A nők közötti érzelmi kötődések 19. századi kulturális, pszichoszociális kontextusainak elemzéséről, az intim női barátságok történeti jelenségként való értelmezéséről. Taylor, William R. Lasch, Christopher: Two “Kindred Spirits”: Sorority and Family in New England, 1839-1846. The New England Quarterly, vol. 36. (1963) No. 1. 23-41. Smith-Rosenberg, Carroll: The Female World of Love and Ritual: Relations between Women in Nineteenth-Century America. Signs, vol. 1. (1975) No.1. 1-29. 41 Mikszáth, Wohl Stefánia, V.