Aetas, 2015 (30. évfolyam)

2015 / 4. szám - KITEKINTÉS - Farkas Zsuzsa: „Mostantól a festészet halott”

Kitekintés Farkas Zsuzsa se után elismerően nyilatkozott Daguerre felfedezéséről. „Még a legtehetségesebb festő számára is hasznos tanulságokat adhat [a daguerrotípia] ahhoz, hogyan lehet a fény és ár­nyékkal nemcsak a tárgyak körvonalát, hanem a helyi színeket is kifejezni” - idézte monda­tait az újságos Bann végül arra a következtetésre jutott, hogy Delaroche nem ellenséget lá­tott az új felfedezésben, hanem szövetségest. E furcsa feltevésnek százhetvenöt évnyi ismétlése, magyarázata mára óriási méretű (szak)irodalmat eredményezett. Ennek csak igen vázlatos összegzésére van mód, kiemelve néhány speciális elemzést. Minden végelmélet kiindulópontja a filozófiai megközelítés, alaptéziseinek az a feladata, hogy megkérdőjelezze bizonyos elméletek érvényességét. Immanuel Kant A filozófiában újabban meghonosodott előkelő hangnem (1796) című, kevéssé ismert írásában ír a filozófia haláláról.1'* Kant a misztagógok's elleni replikája után említi a filozófia végét vagy a halálára való várakozást, a filozófia teste fölötti virrasztást. Számos apokaliptikus írás, ahol a végnek, a végső határának, az utolsó közelgésének ki­mondásáról van szó, Kantra utal vissza. Ő indította útjára ezt a diszkurzust azzal, hogy egy bizonyos típusú metafizika végét mondta ki. A történelem írói a filozófusokhoz hasonlóan közel kétszáz éve emlegetik tudományuk halálát. Augustin Thierry már 1820-ban megállapította, hogy új módon kell történelmet ír­ni.13 14 * 16 A szélesen hömpölygő tudománytörténeti megközelítések közül példaként két modern könyv szolgál alapvetésül. Mindkettő hozzáférhető magyarul, nagy hatást gyakorolnak a szélesebb közönségre is. Talán nem annyira speciálisak, mint a történész folyóiratokban ta­lálható pontosabb taglalások. A vizsgálat tárgyát az idő, az események képezik, amelyek zsákutcába futhatnak, a vége felé közeledhetnek. 17 Nézzünk néhány irodalmi példát. Heinrich Heine 1832-ben, Johann Wolfgang von Goethe halálakor a Goethe nevével fémjelzett régi, „arisztokratikus” művészeti korszak vé­gét jósolta. Szerinte új, demokratikus irodalmi periódus kezdődik - a romantika.18 Azóta több hullámban is felvetődött a halál és a vég képzete, sok nagy író hagyott maga után ilyen nyomokat. Az irodalmi nézőpont értékelésére csak egy mai példát említünk. A princetoni egyetem professzor emeritusa, Alvin Kernan egy egész kötetet szentelt az irodalom halála gondolat taglalására.19 Megállapítja, hogy a tradicionális értékek, az emberiség fontosságá­nak megkérdőjelezése nyomán az irodalom válságon ment keresztül. Azokat a pontokat ke­resi, amelyek az irodalom hanyatlását idézték elő. Azon gondolkodik, hogyan lehetne visz- 13 Le National, 11. janvier 1839. (2. oldal) 14 Derrida, Jacques - Kant, Immánuel: Minden dolgok vége. Ford. Angyalosi Gergely, Mesterházi Miklós, Nyizsánszky Ferenc. Budapest, 1993. 9-34. 13 A misztalóg vagy a beavató pap funkciója az, hogy beléptesse a jelentkezőket a misztériumba. 16 Augustin Thierry: Dix ans d'études historiques. Paris, 1834.11. 17­­6. Simon Zoltán Boldizsár: A történelemelmélet önigazolása. Aetas, 26. évf. (2011) 4. sz. 174- 184.; Erős Vilmos: Az angol történetírás a huszadik században. Aetas, 27. évf. (2012) 3. sz. 139- 154.; Noib­el, Gérard: A történetírás „válsága”. Elméletek, irányzatok és viták a történelemről, tudománnyá válásától napjainkig. Ford. Czoch Gábor. Budapest, 2001.; White, Hayden: A törté­nelem terhe. Ford. Berényi Gábor et al. Budapest, 1997. 18 Henrich Heine: Essays I. Über Deutschland. Erstes Buch. In: Werke und Briefe in zehn Bände. Band 5. Berlin und Weimar, 1972.175-216. „Die meisten glauben, mit dem Tode Goethes beginne in Deutschland eine neue literarische Periode, mit ihm sei auch das alte Deutschland zu Grabe gegangen, die aristokratische Zeit der Literatur sei zu Ende, die demokratische beginne oder, wie sich ein französischer Journalist jüngst ausdrückte, »der Geist der einzelnen habe aufgehört, der Geist aller habe angefangen«.” 19 Kernan, Alvin: The Death of Literature. New Haven, 1992. 146

Next