Aetas, 2016 (31. évfolyam)
2016 / 2. szám - MŰHELY - Béresi Ákos: A gyűlölet tana (Antiszemita olvasókönyvek a német iskolákban)
Műhely A gyűlölet tana ványához méltó, nyíltan gyűlölködő antiszemita hangnemben íródtak, a zsidóságot különböző állatokhoz hasonlította, például sáskához, kaméleonhoz vagy hiénához. 1940-ben természetesen az antiszemitizmusnak már egészen más akusztikája volt, mint a háború előtti években, ugyanis ekkor a nemzetiszocialista vezetők már legalábbis gondolkodtak azon, hogy mit kezdjenek a jelentős létszámú európai zsidósággal, akik a német győzelmek következtében a Harmadik Birodalom közvetlen fennhatósága alá kerültek. A három műről általánosságban megállapítható, hogy nagyon primitív hangvételűek, és a legalantasabb, zsigeri zsidógyűlöletet igyekeznek közvetíteni egy igen fiatal olvasóközönség felé. Minden primitivitásuk ellenére, sőt talán éppen azért forrásértékük mégis igen jelentős, ugyanis a maga nyers kendőzetlenségében mutatják be a nácik igyekezetét, hogy átültessék a gyakorlatba Hitlernek az ifjúság faji küzdelemre neveléséről szóló elképzeléseit. Antiszemita olvasókönyvek Ernst Hiemer 1900-ban született. A húszas évek óta dolgozott a Stürmer újságírójaként, itt Julius Streicher egyik legmegbízhatóbb munkatársának számított. Streicherhez hasonlóan eredetileg ő is tanító volt, ilyen jellegű tapasztalatait használta fel tankönyveinek megírásához. A harmincas évek végétől 1945-ig a Stürmer vezető szerkesztőjeként tevékenykedett. A háborút túlélte, és 1974-ben halt meg.10 Elvira Bauer életéről még kevesebbet tudunk. Annyi bizonyos, hogy 1915-ben született Nürnberg környékén, és óvónőképzőt végzett. Képeskönyvével sokáig házalt, de még az olyan elkötelezetten nemzetiszocialista kiadók is elutasították, mint a Franz-Eher-Verlag, így került végül a Stürmer látókörébe. A lap felkarolta az ifjú tehetséget. Könyvét 1936-ban kiadták, sőt hosszabb cikkben méltatták, mint olyan művet, amely „nem csupán kicsiknek, de nagyoknak is szól”.11 Bauer nem sokkal később férjhez ment, majd 1943-ban Berlinben egy bombatámadás során eltűnt.12 Elvira Bauer képeskönyve igen egyszerű a maga nemében: egy oldalpáron mindig egy kép (ezeket Bauer valószínűleg saját kezűleg rajzolta), valamint egy hozzá tartozó vers kap helyet. Az olvasókönyv igyekezett valamiféle „logikai ívet” bejárni, amennyiben a kiindulópont szerint a zsidók „apja az ördög”, aki „a Nílus partjáról Németországba juttatta őket”.13 A kötet nagy részében tematikusan ismerteti a zsidók típusait (erről lentebb bővebben írok), a befejezésben pedig - mintegy pozitívnak szánt végkifejletként — arról a náci idillről beszél, amikor a zsidókat elüldözték az országból. A könyv szövegvilága igen kezdetleges, s nem csupán azért, mert öt-hat éves gyerekeknek íródott, hanem mert az óvónőképzőt végzett Elvira Bauernek szemmel láthatóan komoly gondjai voltak a német nyelvhelyességgel. Érdemes megjegyezni, hogy ezzel nem volt egyedül: a Der Stürmer és a Stürmer-Verlag számos publicistája és szerzője hasonló problémákkal küzdött. Az 1938-ban megjelent Mérges gomba összességében csak valamivel volt színvonalasabb Bauer borzalmas művénél. Képeit a Der Stürmer profi grafikusa, Philipp Ruprecht, művésznevén Fips festette, és általánosságban - ha nem is színvonalasak - jobbak, mint Elvira Bauer mázolmányai. A könyv felépítése ez esetben is követ egyfajta logikát: Simon- 8 Hiemer, Ernst: Der Pudelmopsdackelpinscher und andere besinnliche Erzählungen. Nürnberg, 1940. 9 Goebbels, Joseph: Napló. Budapest, 1997.1939-1940. évek bejegyzései. 10 Schmidt, Anke: Kinder- und Jugendliteratur im Dritten Reich. München, 2010. 7. 11 Der Stürmer, 48/1933. 12 Schmidt: Kinder- und Jugendliteratur im Dritten Reich, 62. 13 Bauer, Elvira: Trau keinem Fuchs auf grüner Heid, und keinem Jud bei seinem Eid. Nürnberg, 1936. 3-