Aetas, 2017 (32. évfolyam)
2017 / 1. szám - MÚLTIDÉZŐ - Varga E. László: Források és iratok a Lengyel Légiókban harcolt magyarok történetéhez 1914-1918. IV. rész
Források és iratok a Lengyel Légiókban harcolt magyarok történetéhez ... Múltidéző végéig ki fognak tartani. Fegyvert és vért bőségesen áldozott a magyar nemzet, hősi ifjaik minden fronton a legnagyobb vitézséggel és halálmegvetéssel harcoltak, a négyes szövetség győztes hadseregével, barátaikkal és testvéreikkel, a lengyelekkel együtt. Ilyen hősies bátorsággal, az egész nemzet ilyen önfeláldozásával szemben senki, maga az ellenség sem tagadhatja meg elismerését és csodálatát. [Magyar nyelven:] Éljenek a magyarok! És ha Isten is úgy akarja, minden igyekezetüknek, ennek a gigászi küzdelemnek, a magyarok eme hősiességének az eredménye úgy, mint az összes, magát az igaz, szent ügyért, a valódi kultúráért feláldozó nemzetnek egy hamarosan elérkező tiszteletteljes béke lesz, amely a jövőben teljes mértékben kezeskedik a központi hatalmak oldalán álló népek nemzeti létéért és kulturális fejlődéséért. Habár az ellenséget még nem győztük le, továbbra is ki kell tartanunk, és a harcot a dicsőséges befejezésig folytatnunk, de a legnagyobb erőkifejtés, a legnagyobb heroizmus, a legszívósabb kitartás és lemondás eme bizonyítékai után - megvigasztalódva tekinthetünk a jövőbe, a világháború eredménye csakis a négyes szövetség teljes és végleges sikere lehet és lesz. Az utolsó március 15-i ünneplést követő időszakban, amikor az a megtiszteltetés ért, hogy itt beszélhettem, lezajlott egy jelentős világtörténelmi esemény: a Lengyel Királyság újra létrejött! Százhúsz évi rabszolgaság és mártíromság után Lengyelország újra szabaddá vált, Isten igazságosságának, a központi hatalmak segítségének és támogatásának és az örök nagylelkű, mély igazságérzetű Monarchiának, valamint a mi aranyszívű magyar barátaink és testvéreink pártfogásának és közreműködésének köszönhetően! Az újjászületett szabad Lengyelország hű szövetségesként csatlakozik a négyes szövetséghez és a nyugati kultúrához, és magyar testvéreivel, a szövetséges hatalmak dicsőséges hadseregével kart karba öltve fogja a harcot halálos ellenségeivel felvenni! A fiatal, győzelemhez szokott lengyel hősök, a légiósok, akik oly sok csatában dicséretesen kitüntették magukat, akik Magyarország határait is védték a moszkvai barbárok támadásai ellen, és Magyarországért vérüket áldozták - kibontják nemzeti lobogóinkat, és a lengyel hadseregnek megmutatják az utat a győzelemhez, bosszút fognak állni Lengyelország hóhérain, és megbosszulják a cári zsarnokság szerencsétlen áldozatait. Legforróbb, soha meg nem tagadható köszönet illeti drága magyar testvérnemzetünket, akik eme nehéz órán hűségesen mellettünk álltak, a magyar megyéket, amelyek számos, a kormányhoz és a Parlamenthez intézett határozatukban kimondták: „Lengyelországnak szabadnak és függetlennek kell lennie!” - a magyar nemzet igen tisztelt vezetőit és képviselőit, akik gyakran oly melegen és nyomatékosan ragadták magukhoz a magyar Parlamentben Lengyelország érdekében a szót és a magyar ifjúságot, akik ezekben a sorsdöntő időkben, amelyben mindannyian élünk, nem felejtették el soha lengyel testvéreiket, és a lengyel ügyet ilyen szimpátiával és hűen, őszintén támogatták. Ezt a lengyelek, drága magyar testvérek, sohasem fogják nektek elfeledni, amit ti értünk tettetek és még tenni szándékoztok, mert a lengyelek soha nem feledik a nekik nyújtott szívességeket. Azt sem fogják elfelejteni, hogy sok ezer magyar hős ifjú, akik nemcsak a közös ügyért, nemcsak Magyarország jövőjéért, hanem Lengyelország szabadságáért is céltudatosan harcoltak, hősi halált haltak és lengyel földben nyugszanak. Új, széttörhetetlen köteléket teremtettek Lengyel- és Magyarország között, örökre megpecsételték vérükkel a magyar-lengyel barátságot, testvériséget. Tisztelet közös hőseink emlékezetének, de Magyarország ama felséges [emelkedetten] alakjainak is [Petőfi emlékművére mutatva], akik példát állítottak a nemzet elé: hogyan kell 181