Aetas, 2019 (34. évfolyam)
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Vér Eszter Virág: „... egy új köteléket fog fűzni magas családja s a nemzet között...” Az uralkodócsalád tagjai Magyarországon (1867-1868)
egy új köteléket fog fűzni magas családja s a nemzet között...” Tanulmány Máriát kérték fel a keresztanyai teendőkre, aki ez alkalomból Erzsébet irányításával néhány magyar mondatot is elsajátított.171 A névadás (Mária Valéria Matild Amália) is részben erre utal a hagyományoknak megfelelően.172 míg a családi körben leggyakrabban használt második utónév kiválasztását az uralkodópár személyes szempontjai is befolyásolták, ahogyan erre Ferenc József kitért Rudolfnak írt április 28-ai levelében: „Azért nevezzük a testvéredet Valériának, mert ez szép név.”173 A következő keresztnév szintén Erzsébet egyik húgához, a trani grófnéhoz köthető, míg utolsó tagja feltehetően a királyné második utónevéhez. „Ő Felsége a Császárnő s Királynő szerencsés szülésének megtörténte után, az újszülött cs. kir. főherczegnő Ő Fenségének keresztelése 1868. évi április hó 25-én fog a budai királyi váriakban megtartatni, minek befejeztével Ő császári s apostoli királyi Felsége a szerencse kivánatokat fogadandja.” - tájékoztatott az Udvari értesítés a hivatalos programok mentéről.174 A viseletét illetően az alábbi előírásokra irányították az udvari életben többségükben gyakorlatlanabb magyarországi meghívottak figyelmét: ,Az öltözék mind az ünnepélyes keresztelési szertartás, mind az erre következő három nap alatti kérdezősködés alkalmával: teljes díszruha; e szerint a hölgyek fényes öltözékben, az urak pedig díszöltönyben, a rendszalagot kívül viselve, jelennek meg. A kocsik mindenkor a felső várlaknégyszög főkapujánál (a várkápolna mellett) állanak meg.”175 A palota egyik ez alkalomra kápolnává alakított dísztermében a Simor János hercegprímás által (magyar nyelven) celebrált keresztelőhöz 176 fűződő ünnepségek részeként a budai Lövészegylet lövészversenyt rendezett április 27-én, melyen az uralkodó is részt vett.177 A magyarországi szüléshez kapcsolódó ünnepségsorozat, illetve az ez alkalomból Pest-Budára érkező vendégek révén a főváros reprezentatív szerepkörét tekintve időlegesen birodalmi központként jelenhetett meg;178 amit a monarchia egyes részeiben negatív felhangok kísértek. Erről a résztvevő családtagok, valamint a suit tagjainak haragos hangvételű tudósításaiból is képet alkothatunk: „Ez a magyarországi keresztelő valóban felháborító, de a legfelháborítóbb az, hogy a császárt fagyosan fogadták a színházban. Most aztán mindenki láthatja, 171 Hamann, Erzsébet, 266.; Fővárosi hírek. Fővárosi Lapok, 5. évf. 73. sz. 1868. március 28. 291. 172 Márki Erzsébet-biográfiájában más összefüggést is feltételez a névválasztást illetően, értesülései szerint Magyarország védasszonyának tisztelete vezérelte az uralkodópárt döntésük meghozatalában. Márki Erzsébet, 11., 65. Az uralkodópár korábbi névadási gyakorlatához lásd: Vér Eszter Virág: A hivatalos képalkotás „alternatívái”: az uralkodópár (privát) életeseményeinek megjelenítése az 1850-es évek magyar nyelvű sajtójában. In: Anka László et al. (szerk.): Natio est semper reformanda. Tanulmányok a 70 éves Gergely András tiszteletére. Budapest, 2016. 208-209. 173 Ferenc József levele Rudolfnak (Buda, 1868. április 28.). AT-ÖStA/HHStA Das habsburgsothringische Familienarchiv. Selekt Kronprinz Rudolf, Kart. 18. (Magyar fordításban: Grössig, Rudolf trónörökös, 62.) 174 Udvari értesítés. OSzK PAt Kny. D 6.232. 175 Nem hivatalos rész. Budapesti Közlöny, 2 évf. 94. sz. 1868. április 23. [1169.] 176 Az esemény részleteihez lásd: Nemhivatalos rész. (A királyi gyermek keresztelésének szertartása Budán, 1868. ápril. 25.) Budapesti Közlöny, 2. évf. 97. sz. 1868. április 26. [1205] -1206.; Budapesti hírvivő. Családi Kör, 2. évf. 18. sz. 1868. május 3. 426. 177 Nemhivatalos rész. Budapesti Közlöny, 2. évf. 100. sz. 1868. április 30. 1245.; Hamann, Erzsébet, 266. 178 E folyamatról bővebben: F. Dózsa Katalin: A társasági élet szerepe a XIX. században Budapest világvárossá válásában. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XXVIII. Szerk. Szvoboda Dománszky Gabriella. Budapest, 1999. 303-317.