Aetas, 2019 (34. évfolyam)
2019 / 2. szám - NEMZET ÉS DIVAT - Szentesi Réka: (Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2017)
Nemzet és divat Lukács Anikó: Nemzeti divat Pesten a 19. században. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 2010. 296 oldal Lukács Anikó könyve a 2010-ben megvédett doktori disszertációjának átdolgozott verziója. A disszertációt a szerző az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Program égisze alatt készítette. A magyar nemzeti, illetve ünnepi öltözék témája nem újdonság az olvasó számára, arról a huszadik század elején Nemes Mihály és Nagy Géza írtak, az újabb kutatások kapcsán pedig meg kell említeni F. Dózsa Katalin, Tompos Lilla, Hajdú Tamás és Ságvári György nevét. Mégis e témában ez az első önálló kötet, amely ráadásul egészen más nézőpontból elemzi kutatása tárgyát, a szerző segítségével új perspektívából tekinthetünk rá. Lukács Anikó ugyanis az öltözködést, a ruhát annak szimbolikus jelentőségére fókuszálva vizsgálja, igyekszik azt társadalom- és politikatörténeti kontextusba helyezni. Nem divattörténeti kötetről van szó, sokkal inkább divat témájú társadalomtörténetet vesz kezébe az olvasó. A bevezető fejezetben maga a szerző is hangsúlyozza a ruházat reprezentáló és identifikáló képességét, amely a nemzetet fenyegető politikai helyzetben előtérbe került. A 19. század első felében a magyar ruha szerepe felértékelődött, a nemzeti öszszetartozás erőteljes szimbóluma lett (például a nyelv, a zene és a tánc mellett), hiszen mindenki számára könnyen és jól olvasható jelekből tevődik össze, amelyek szavak nélkül is képesek beszélni egy olyan kényes politikai témáról, amelyről egyébként nem feltétlenül szabad bárhol és bármikor szót ejteni. A 19. század magyar nemzeti divatjának korabeli propagálói jól tudták, hogy egyetlen ruha sem pusztán praktikus eszköz a mindennapokban, nem csupán a szemérmet védő, a testet a publikum szeme és az időjárás viszontagságai elől megvédő tárgy, hanem jelentése van, amelyet mindig egy adott struktúrán belül lehet értelmezni. Esetünkben ez a rendszer az idegen-magyar ellentétpárra épült. A könyv alapos betekintést nyújt abba a 19. századi diskurzusba (és annak különböző korszakaiba), amely a magyar ruha pártolásával, a külföldi divat ellenében való előtérbe helyezésével igyekezett a nemzeti identitást és egységet erősíteni. Felmerül a kérdés, hogy vajon a divat képes-e betölteni ezt a szerepet. A Lukács Anikó könyvében alaposan kibontott korabeli vita többek között erre keresi a választ. A divat alapvetően kirekesztő jellegű. Képes-e a nemzeti öltözék a század folyamán divattá válni és egyúttal betölteni nemzetegységesítő szerepét? A kötet kronologikus rendben, kisebb tematikus fejezetekre bontva tárgyalja a 19. század folyamán tetten érhető elképzeléseket a nemzeti öltözékről. Két nagy egysége a 19. századi nemzeti öltözék divatjának két szakaszát, az 1830-1840-es, valamint az 1850-1860-as évtizedeket mutatja be. A szöveget korabeli divatképek illusztrálják, amelyek segítenek az olvasónak vizualizálni a nemzeti öltözék forma- és mintavilágát. A harmincas években elindult, a negyvenes években pedig már igen széleskörűen folyt a vita a nemzeti öltözékről, elsősorban a korabeli sajtó hasábjain. E téma rendszeres szereplője volt többek között a Pesti Divatlapon túl a Honderűnek, a Pesti Hírlapnak, az Ételképeknek, egyik legnagyobb pártolója pedig Vahot Imre, a Pesti Divatlap szerkesztője volt. Lukács Anikó a korabeli sajtó alapos feldolgozásával részletes képet fest a polémia résztvevőinek álláspontjáról. A szerző által mozgalomnak nevezett, a nemzeti öltözék tudatos és következetes terjesztését célzó törekvések az egységes magyar nemzet megteremtését igyekeztek elősegíteni. A mozgalom rendkívül fontos momentuma, hogy a Aetas 34. évf. 2019. 2. szám 183