Aetas, 2019 (34. évfolyam)
2019 / 2. szám - HATÁRAINKON TÚL - Stefan Berger: Történetírás és közéleti szerepvállalás - egy szimbiotikus kapcsolat (Fordította: Törő László Dávid)
Történetírás és közéleti szerepvállalás Határainkon túl eszménye rendkívül fontos az aktív értelmiségi szerepet betöltő történészek számára. Meglátása szerint az igazság kulcseleme annak, amit ő a „történelem felhasználásával kapcsolatos új etikának” nevez. Érvelésében a múltról szóló közéleti csatározások egy bírósági tárgyaláshoz hasonlítanak, ahol a történész elkötelezett értelmiségiként lehet vádló, védőügyvéd vagy bíró attól függően, hogy az adott történelmi helyzetben melyik pozíció segíti elő leginkább az igazságosságot. Figyelmeztet azonban arra, nehogy egyszerre több pozíciót valljunk magunkénak. A történész hajlandósága a vádló és bíró szerepének együttes betöltésére a pártatlanság (nem keverendő az értékmentességgel) bizonyos fokú elvesztésének veszélyével jár, mely pártatlanság Wiklund szerint alapvető feltétele az igazságosságnak.24 A történészi mesterség és politikai elkötelezettség közötti általános viszony elemzésével foglalkozó fejezetek közül az utolsó Kalle Pihlainen írása, amelyben a szerző megkísérli dekonstruálni azt a számos történész által vallott téves hitet, hogy az episztemológiai elkötelezettség összeegyeztethetetlen bármiféle politikai meggyőződéssel. E vélekedés szerint a politika fogalma az ideologikusság terhét viseli magán. Ezzel szemben Pihlainen szerint mind a történelem esztétikusabb formában való művelése, mind a szigorú empirista megközelítés annak depolitizálásához vezetett. A „tények” „fikciótól” történő elválasztásába fektetett mérhetetlen történészi energia így elsősorban a politikai elköteleződés elkerülésére való törekvésként értelmezhető.25 Jean-Paul Sartre-tól Michel Foucault-n át egészen Hayden Whiteig számos Pihlainen által tárgyalt történész és filozófus foglalkozott már a történészek politikai aktivizmust elkerülni igyekvő stratégiájával, és ehelyett azt az erkölcsi imperatívuszt fogalmazták meg a történész számára, hogy váljon politikailag aktív, elkötelezett értelmiségivé.26 Rosen, Wiklund és Pihlainen írásai azt vizsgálják, milyen mértékben és miként vállalnak, illetve vállalhatnak történészek aktív értelmiségi szerepet. A soron következő szövegben Antoon de Baets emlékezteti olvasóit a történeti tudat és politikai bölcsesség közötti lényeges, a történetfilozófusok által időről időre tárgyalt összefüggésre. De Baets erős történeti tudattal rendelkező politikai vezetők sorát veti össze a „bölcs vezetők” egy másik listájával a Nobel-békedíjra jelölt személyekével. E két névsor összehasonlítása után mindössze négy történész-politikust emel ki, akiket a történeti tudatosságuk miatt bölcs vezetőknek tart: Woodrow Wilsont, Thomas Masarykot, Dzsaváharlál Nehrut és Mihail Gorbacsovot.27 De Baets arra is felhívja a figyelmünket, hogy a történelem iránt kiemelt érdeklődést tanúsító politikusokat a hatalom sokkal inkább érdekelte, mint a tudás. Nem vagyunk híján az erős történelmi tudattal bíró diktátoroknak, hiszen abból nem következik sem a demokrácia. 24 A bíró és a történész közötti bonyolult összefüggéshez, valamint eljárásuknak a bizonyíték, a nyomok és a vallomás vizsgálatában megnyilvánuló hasonlóságához lásd még a rendkívül inspiráló könyvet. Ginzburg, C.: The Judge and the Historian. Marginal Notes on a Late Twentieth-Century Miscarriage of Justice. London, 1999. 25 Lásd még: Pihlainen, K.: The Work of History: Constructivism and a Politics of the Past. London, 2017. 26 Lásd különösen: White, H.: The Practical Past. Evanston/II., 2014. A politikai cselekvés alapjához szükséges hatalom foucault-i analíziséhez lásd: Bőve, P.: Intellectuals in Power: a Genealogy of Critical Humanism. New York, 1986. 209-237. 27 Baets, A. de: Responsible History. Oxford, 2009. kitűnő elemzését nyújtja a politika történelemmel kapcsolatos visszaéléseinek és annak, hogy a történészek ezen visszaélésekkel szembesülve hogyan folytatták tovább az állampolgári kötelességükként felfogott szakmai tevékenységüket. Lásd még: Baets, A. de: Censorship of Political Thought. A World Guide, 1945-2000. Westport/Ct, 2002., amely a cenzúrának a történeti és politikai gondolkodásra gyakorolt hatását dokumentálja. Továbbá: Baets, A. de: Crimes against History. London, 2018.