Aetas, 2019 (34. évfolyam)

2019 / 2. szám - HATÁRAINKON TÚL - Stefan Berger: Történetírás és közéleti szerepvállalás - egy szimbiotikus kapcsolat (Fordította: Törő László Dávid)

Történetírás és közéleti szerepvállalás Határainkon túl eszménye rendkívül fontos az aktív értelmiségi szerepet betöltő történészek számára. Meg­látása szerint az igazság kulcseleme annak, amit ő a „történelem felhasználásával kapcsola­tos új etikának” nevez. Érvelésében a múltról szóló közéleti csatározások egy bírósági tárgya­láshoz hasonlítanak, ahol a történész elkötelezett értelmiségiként lehet vádló, védőügyvéd vagy bíró attól függően, hogy az adott történelmi helyzetben melyik pozíció segíti elő legin­kább az igazságosságot. Figyelmeztet azonban arra, nehogy egyszerre több pozíciót valljunk magunkénak. A történész hajlandósága a vádló és bíró szerepének együttes betöltésére a pár­tatlanság (nem keverendő az értékmentességgel) bizonyos fokú elvesztésének veszélyével jár, mely pártatlanság Wiklund szerint alapvető feltétele az igazságosságnak.24 A történészi mesterség és politikai elkötelezettség közötti általános viszony elemzésével foglalkozó fejezetek közül az utolsó Kalle Pihlainen írása, amelyben a szerző megkísérli de­­konstruálni azt a számos történész által vallott téves hitet, hogy az episztemológiai elkötele­zettség összeegyeztethetetlen bármiféle politikai meggyőződéssel. E vélekedés szerint a po­litika fogalma az ideologikusság terhét viseli magán. Ezzel szemben Pihlainen szerint mind a történelem esztétikusabb formában való művelése, mind a szigorú empirista megközelítés annak depolitizálásához vezetett. A „tények” „fikciótól” történő elválasztásába fektetett mér­hetetlen történészi energia így elsősorban a politikai elköteleződés elkerülésére való törek­vésként értelmezhető.25 Jean-Paul Sartre-tól Michel Foucault-n át egészen Hayden White­­ig számos Pihlainen által tárgyalt történész és filozófus foglalkozott már a történészek poli­tikai aktivizmust elkerülni igyekvő stratégiájával, és ehelyett azt az erkölcsi imperatívuszt fogalmazták meg a történész számára, hogy váljon politikailag aktív, elkötelezett értelmisé­givé.26 Rosen, Wiklund és Pihlainen írásai azt vizsgálják, milyen mértékben és miként vállalnak, illetve vállalhatnak történészek aktív értelmiségi szerepet. A soron következő szövegben An­­toon de Baets emlékezteti olvasóit a történeti tudat és politikai bölcsesség közötti lényeges, a történetfilozófusok által időről időre tárgyalt összefüggésre. De Baets erős történeti tudat­tal rendelkező politikai vezetők sorát veti össze a „bölcs vezetők” egy másik listájával­­ a Nobel-békedíjra jelölt személyekével. E két névsor összehasonlítása után mindössze négy történész-politikust emel ki, akiket a történeti tudatosságuk miatt bölcs vezetőknek tart: Woodrow Wilsont, Thomas Masarykot, Dzsaváharlál Nehrut és Mihail Gorbacsovot.27 De Baets arra is felhívja a figyelmünket, hogy a történelem iránt kiemelt érdeklődést ta­núsító politikusokat a hatalom sokkal inkább érdekelte, mint a tudás. Nem vagyunk híján az erős történelmi tudattal bíró diktátoroknak, hiszen abból nem következik sem a demokrácia. 24 A bíró és a történész közötti bonyolult összefüggéshez, valamint eljárásuknak a bizonyíték, a nyo­mok és a vallomás vizsgálatában megnyilvánuló hasonlóságához lásd még a rendkívül inspiráló könyvet. Ginzburg, C.: The Judge and the Historian. Marginal Notes on a Late Twentieth-Century Miscarriage of Justice. London, 1999. 25 Lásd még: Pihlainen, K.: The Work of History: Constructivism and a Politics of the Past. London, 2017. 26 Lásd különösen: White, H.: The Practical Past. Evanston/II., 2014. A politikai cselekvés alapjához szükséges hatalom foucault-i analíziséhez lásd: Bőve, P.: Intellectuals in Power: a Genealogy of Critical Humanism. New York, 1986. 209-237. 27 Baets, A. de: Responsible History. Oxford, 2009. kitűnő elemzését nyújtja a politika történelemmel kapcsolatos visszaéléseinek és annak, hogy a történészek ezen visszaélésekkel szembesülve hogyan folytatták tovább az állampolgári kötelességükként felfogott szakmai tevékenységüket. Lásd még: Baets, A. de: Censorship of Political Thought. A World Guide, 1945-2000. Westport/Ct, 2002., amely a cenzúrának a történeti és politikai gondolkodásra gyakorolt hatását dokumentálja. To­vábbá: Baets, A. de: Crimes against History. London, 2018.

Next