A Hét 1957/1 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-30 / 26. szám

EGY KIÁLLÍTÁS, AMELYET LÁTNI KELL E napokban nyílt meg a Szlo­vák Nemzeti Galéria dunaparti székházában az orosz és szovjet színművészet fejlődését bemu­tató kiállítás. A kiállítás anya­gának nagy részét, az 1894-ben alapított Alekszej A. Bahrusin ne­vét viselő színművészeti mú­zeum szolgáltatta. Megjegyzen­dő, hogy a múzeum 63 éves fennállása óta először rendez a külföldön ilyen nagyméretű ki­állítást. Ezen a kiállításon a színművészet kedvelői nemcsak a világhírű szovjet balett és opera keletkezésével és fejlődé­sével ismerkednek meg, hanem a szovjet drámai színházak tör­ténetével is. Vannak itt ritka­ságszámba menő értékes emlé­kek, melyek éppen nálunk Cseh­szlovákiában kerültek első ízben a közönség elé, mint például a nemrégiben megtalált novgorodi ismeretlen népi színjátszó maszkja. Most kerültek a nagy nyilvánosság elé Rjepin, Vaszne­­cov és Levitán eredeti festmé­nyei mellett a két nagy színész­nek, A. Scsepkinnek és P. Sza­dovskijnak eddig ismeretlen arcképei is. Az orosz színművészet népi elemei, csak úgy mint más nem­zeteknél, voltak az első hivatá­sos színészet éltetői. A népi hagyományok megmentésé­ben, felkarolásában nagy szere­pük volt a „szkorohozoknak", az első hivatásos, de népi színé­szeknek, akik a cári kormány és pravoszláv egyház minden erőszakos intézkedése ellenére dalaikkal, táncokkal és drámai jelenetekkel, melyekből nem hiányzott a vaskos humor sem, ostorozták az otthoni állapoto­kat. Az orosz színháznak van azon­ban egy egészen sajátos hagyo­mánya, melyet sehol másutt Eu­rópában nem lehet megtalálni: a jobbágy-színijátszás, amely a tizennyolcadik századfordulón érte el tetőfokát. " Gazdag vidéki főurak, hogy némileg a fővároshoz és a cári udvarhoz hasonlítsanak, falusi birtokaikon színházakat épít­et­­­tek, ahol jobbágyok közül ki­választott zenészek és énekesek, táncosok és színészek daloltak, táncoltak és játszottak. A fő­urak között valóságos versengés indult meg, mindegyik túl akart tenni a másikon. Így születhe­tett meg Osztenkinó és más, káprázatos pompával berende­zett jobbágy-színház, ahol a fa­laktól kezdve, a parkettekkel folytatva és a csillárokkal, fres­kókkal és mozaikokkal végezve, mindent de mindent a szeren­csétlen jobbágyok kezei hoztak létre. Földesuraik kénye-kedvé­nek kiszolgáltatva, névtelenül pusztultak el a nép e nagy mű­vészei és csak egy-két név ma­radt fenn az utókor számára, mint T. Granatova táncosnő és Zsencsugova énekesnő nevei. Egy ilyen ismeretlen nagy tehetségű jobbágy-táncosnő lábait meg is örökítették az 1820— 30-as évek táján a nyizsnyij-novgorodi kor­mányzóság egyik öntódjének munkásai. És szemünk előtt sorakoznak fel a múlt század és a jelen színpadjai, Nagy Péter pétervári színháza, az Alexandriois szín­ház, rendezőivel és színészeivel. Itt van Scsepkin és a moszkvai Kis Színház múltja. Megtudjuk, hogy a századfordulón az orosz életben jelentős szerepet ját­szottak a magánszínházak. Ezek közül Komisszarevszka pétervá­ri drámai színpada a legjelentő­sebb. Ezen a színaadon, az első orosz forradalom éveiben Gorkij Ibsen, Osztrovszkij darabokat adnak elő. A MCHAT 1898-ban nyílt meg. Szervezői K. Sztaniszlavszkij, V. Kacsalov, J. Moszkvin, D. Knip­perova-Csehova voltak, az orosz színjátszás halhatatlan óriásai. Az érdeklődő megtalálja az első orosz operaház históriáját ké­pekben és rövid, de jellemző kommentárokban. Itt az első si­kerek M. Glinka, az orosz opera megalapítójának nevéhez fűződ­nek. Minden idők győzelmi pál­mája azonban a moszkvai Nagy Színháznak jár, ahol Saljapin, Szobinov és Nejezsdanova éne­keltek. A balettnek is megvan a maga ős-, valamint hőskora is. És az ősök, hősök is egyben, a világhírű Anna Pavlova, Nyi­zsinszkij... Azonban a jelek­ gazdagabb. A világhírességek egész sorát vonultatta fel a mai szovjet balett, G. Uljanova, O. Lepesinszka, Messzerev, R. Sztrucskova, Maja Pliszeckaja, hogy több nevet ne is említsek. Minden helyszűke ellenére meg kell emlékeznünk a fiatal szov­jet operettről és rangban nem az utolsó helyen álló Obrazcov bábszínjátszó házáról. Sajnos, lapunkat bővíteni nem tudjuk, így még csak meg sem említ­hetem Mojszejevéket és a többi tánccsoportot. Egy azonban bizonyos: ez a kiállítás ismét arról tanúsko­dik, hogy a mai szovjet szín­padi művészet (dráma, opera, balett) bizonyos hibái ellenére is, a maga nemében páratlan az egész világon. -si- J. Juzsin kosztüme Shakespeare III. Richard I. darabjában G. Uljanova, a Moszkvai Nagy Szín­ház balleriná­ja, a jelenkor 1. számú halott táncosnője — és kis csodálója Sztaniszlavszkij dr. Stock­­mann szerepében Obrazcov buhai Anna Pavlova, a század eleje nagy ballerinája

Next