A Hét 1957/2 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-07 / 27. szám

ш шщщсм SOMORJA Vasárnap reggel hétkor kisebb csoport várta az autóbuszt a Cse­madok pozsonyi kerületi titkársá­gának épülete előtt, hogy idejében eljussanak a somorjai kerületi szemle megnyitójára. Lomha eső­felhők ereszkedtek a városra, mi­kor elindultunk Somorja felé. Csak itt-ott bukkant ki a felhők rojtjai mögül egy-egy halvány fénysugár. Az autóbusz utasai az időjárást la­tolgatták. Mire Somorjára érkeztünk, kisü­tött a nap. A kis városka felszala­gozva várta a környék lakóit, piros karszalagos rendezők mutatták a park felé vezető utat. A parkban még alig lézengett néhány ember. Mi is korán érkez­tünk. De a szövetkezeti boltok sátorrúdjait már leütötték, és a szép amfiteátrum pódiumán kék­ruhás szerelők húzgálták az erő­sítő drótjait. A park megszokott csendjét autók, autóbuszok berre­gése verte fel. Cigánypecsenye il­lata terjengett a levegőben. Féltizenegykor kezdődött a dél­előtti műsor. A Csemadok nagy­megyeri énekkara bevezetőnek a Munka dalát énekelte el, aztán a környékbeli csoportok léptek fel tartalmas, változatos, értékes mű­sorral. Szavalatok, ének-, tánc-, és szólószámok váltogatták egy­mást. A délelőtti műsorból, *— melyet, sajnos, csak kisszámú közönség nézett végig — különösen a ma­gyarbéli együttes emelkedett ki tartalmas táncszámaival, de a po­zsonypüspöki nyolcéves magyar középiskola növendékeinek Pün­kösdölése és Fonó-jelenete, meg a somorjaiak Huszártánca is tapsra ragadtatta a közönséget. Navarra Margit újra igazolta, hogy az or­szágos szemlén elért sikere nem volt véletlen, két szép népdal el­éneklésével nyerte meg a hallgatók szívét. Rajta kívül Holota Jenő­vej halászok, halászok .. .-ja, Carran­góné és Horváth Anna énekszámai emelkednek ki. A szavalók közül meg kell em­lítenünk Póda Gizellát, ki József Attila Anyám című versét mély átérzéssel, mégis egyszerű, termé­szetes közvetlenséggel tolmácsolta. Ebédszünetben a közönség szét­széledt a frissítőket és ételeket kínáló tarka sátrak közelében. Megélénkült a forgalom a tombola tárgyak kiállítása körül is. A kis Pionier motorkerékpár, a televízió, a kerékpár és a többi értékes tár­gyak a szerencsés nyertesre vártak az árnyat adó fák alatt. Mindenki igyekezett jegyet biztosítani magá­nak a délutáni sorsolásra. Ki tudja, kihez pártol a szerencse!? A délutáni műsort az elevenség a mozgalmasság jellemezte, annak ellenére, hogy sokkal több ének­kari szám volt műsoron, mint dél­előtt. Talán ez a közönség szá­mának növekedésével is m­agya­rázható: a szereplők jobb kedvvel léptek a pódiumra. A több mint húsz műsorszámot lehetetlen mind egyenként értékel­ni. Minden csoport igyekezett a legtöbbet és legjobbat nyújtani. A tánccsoportokról érdemes meg­jegyezni, hogy azok az együttesek érték el a legnagyobb sikert, me­lyek mozgalmasságra, ötletességre, egyszóval cselekményre töreked­tek, mint például a magyarbéliek a Magyarbéli borozó vagy a püspö­kiek a Szálkai lakodalmas kom­pozíció bemutatásával. Az utóbbi­nak hatalmas sikere volt, meg kellett ismételniök. Nagy tetszést váltott ki a püspöki cigánytáné­csoport Cigánylakodalom tánca, melyet ősrégi cigánydalok kísére­tében adtak elő. Meglepő volt az énekkarok elő­retörése. A galántaiak, nagymegye­riek, nemesócsaiak és a pozsonyi főiskolások együttesének fellépése arról tanúskodik, hogy énnekkari mozgalmunk helyes úton halad. Érdekes és felkarolandó kísérlet volt a műsor befejező száma, me­lyen három énekkar mintegy száz­ötven taggal összevont együttes­ként szerepelt. Ilyen összkari be­mutatókat még többször kellene csinálni. A somorjai kerületi szemle egy­két hiányosságtól eltekintve min­denesetre sok újat hozott szá­munkra és megmutatta azt, hogyha népművészeti és népnevelő kultúr­munkánkat új tartalommal akarjuk megtölteni, akkor szükséges, hogy csoportjaink számára több lehető­séget biztosítsunk a közös fellépé­sekhez, mert a gyengébb csoportok sokat tanulhatnak a fejlettebb együttesektől. Nem lényegtelen e tartalmas szemlék népnevelő jelentősége sem. Ezer ember vett részt a somorjai szemlén, ebből az ezer emberből mindenki vitt haza valami szépet.­­de A délutáni mű­sorra már több mint ezer ember jött össze. Sajnos az időjárás közbe­szólt és így a pon­tos kezdés elma­radt, helyette ha­talmas nyári zápor söpört végig a par­kon. Szerencsére nem tartott sokáig s egy óra múlva már ragyogó nap­sugarak szárították a párolgó víztócsá­kat. Főiskolásaink mű­vészegyüttesének énekkarra lépett először a pódium­ra. Szépen csiszolt dalaikkal, fejlett énektechnikájuk­kal a legjobb, leg­összeszokottabb együttes benyomá­sát keltették A pozsony­pü­spökiek rekruta­búcsúztatója A pozsonyi főiskolások énekkara A jó műsor tapsra ragadtatja a nézőket

Next