A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-05 / 40. szám
Őszi begyűjtés a határban Az idő lassan őszbe fordul. A folyó gondok, új feladatok elé állítja az emparti füzeken meggyérül a lomb, a beri közösséget, bükkösök harasztja szőnyeggé duzzad. Erről beszél az őszi kép, így tudják fázós lesz körülöttünk a világ, s a mega szövetkezetesek, akik most a kukorizák a csillagos nagy eget vonják macásban, napfényfoltos, hosszú levelek gukra éjjeli takaróul. A nappali lesűrűjében gyűjtik a sárga aranyat, génykedés s a munka heve Itt-ott még kukoricás? Inkább növendékerdő, felfelé nyújtózó tömött szárak erdeje. Mennyi minden jut róla az ember eszébe. Elsüllyedt emlék, kavargó gondolat, népdalfoszlányok, nyelvünk régi szép ízei. Tengerihántás: falusi esték, dalos, szorgos munkája, kedves dallamok, kukoricásban megbúvó szegénylegény tragédiája — mindez egyszerre, színes forgatagként lepi meg az ember agyát itt e suhogó erdő láttán. Jónéhány éve már, hogy a zizegő levelek halk zenéjébe a kombájnok zümmögése vegyül. Ez a kép tárul elénk Ógyallán éppúgy, mint Bátorkeszin, vagy az ország más tájain. Szentpéteren és amelyen is teljes erővel folynak a munkák, ahol olyan gépész ül a kombájn nyergében, mint Elekes Embermagasságnál is nagyobb a gútai Imre, aki rövid néhány nap alatt 25 szövetkezet kukoricája hektárt aratott le. A KU 2-es kukoricakombájn csata sikeres betakarítását. Ugyanakkor sorban állott már a szeptember eleji azonban gondoskodik a nagyüzemi gaznapokban Bátorkeszin is. Zatykőszdálkodás erőteljes fejlődésének, új ván csoportvezető irányításával itt szövetkezeti gazdaságok létesítésének Blahocsics András és Zatykő János feltételeiről is. kombájnosok érték el a legnagyobb Az évi munka gyümölcse már nagyteljesítményt — napi három hektárt, részt hombárokban van, de ugyanakkor Hogy mennyiben igaz a közmondás, a itt a legfontosabb időszaka a jövő évi szervezés fél siker — azt jól tud kenyér biztosításának, a jó termés mosolyog Ógyallán és Bátorkeszin is. De nem megalapozásának. A helyi nemzeti kifeledkeznek meg róla a zselízi járászottságok és a szövetkezetek jórészt ingujjra vetkőztet, de a hajnali hűvösföldművesei és traktorosai sem, akik erre irányítják figyelmüket: előkészíségben már „füstölög" lélegzetünk pánek 2400 hektárt bíztak gondjaira, teni a jövő évi termést mélyszántásrája. Évek, évszázadok könyörtelen fal, ésszerű vetésforgóval, tiszta, nelogikája testesedik napjaink visszatérőlmes magvakkal, jó őszi vetéssel. Ezek valóságává: a nyár az ősznek ajánlja a tervek és feladatok szólnak ma a az élet váltóját. A határt járva bizakodó remény tört földműves felelősségérzetéhez. A parasztember kora tavasztól késő el bennünket az idei jó termés, meg a A kukoricaerdőktől dús hazai táj, a őszig tartó lankadatlan igyekezete ek- gondos előkészületek láttán. Szinte ön- dohányrengetegek, a fehér arany szűzben az évszakban nemcsak a beérett kéntelenül kívánkozik a megállapítás: hektárjai, s a magra váró föld a melgyümölcs tényévé magasodik, de új parasztságunk minden akadályt leküzlett tanúskodik, hogy munkából, igy efeladatok, az új élet megindításának de lelkesedés biztosítja a jövő évi kekezetből soha sincs elég, igényét is magával hozza. Az ősz új nyeret éppúgy, mint az őszi termények -zsolt- Mosolyog a lány, s a szép dohány visszajő Nagy segítség az új szovjet kukoricakombájn A cukorrépa begyűjtését is ma már sok helyütt kombájn végzi