A Hét 1959/2 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1959-09-13 / 37. szám

A nemzetköziség eszméje a Szlovák Nemzeti Felkelésben Különböző nemzetek haladó szellemű fiainak barátsága forra­dalmi időszakokban különösen el­mélyül. A közös cél, a közös el­lenség elleni harc fegyverbarátsá­gukat örök emberi barátság szálai­val fűzi össze, így történt ez a Szlovák Nemzeti Felkelés idején is. A Csehszlovák Kommunista Párt vezetősége a köztársaság felbom­lasztása és Csehország német meg­szállása után kijelentette, hogy a le­igázott cseh és szlovák nép meg­vívja harcát a német fasiszták ellen A Szovjetunió Csehszlovákia fel­szabadítása érdekében teljesítette szerződéses kötelzettségeit. Lehe­tővé tette, hogy a CSKP vezető­sége Moszkvába menjen s onnan irányítsa a köztársaság dolgozóinak fasisztaellenes harcát. A Szovjet­unió területén csehszlovák katonai egység alakult. A CSKP moszkvai vezetősége adást indít a moszkvai rádióban Csehszlovákia _számára cseh, szlovák, magyar és~~német nyelven. Legjobb kádereit Cseh­szlovákiába küldi, hogy a fasiz­mus elleni harcot irányítsák s megteremtsék a közvetlen kap­csolatot a párt moszkvai vezető­ségével. A szlovákiai partizánmozgalom számára felmérhetetlen segítséget nyújtott az Ukrán Szocialista Szovjet Köztársaság kormánya, amely a Hruscsov és Klement Cottwald elvtársak közötti meg­beszélés alapján lehetővé tette ta­pasztalt partizánvezérek különleges kiképzését a Szovjetunióban. 1944 júliusában és augusztusá­ban szovjet partizánegységek jöt­tek Szlovákiába, közöttük olyan gazdag tapasztalatokkal rendelke­ző partizánvezérek, mint Kokin, Jetvorov, Klokov, Valjanszkij, Kre­tyinszkij, Kezuto, Karaszjev-Sztye­panov, Lukajev és mások s velük Ukrajnában kiképzett cseh és szlovák partizánok, Kalina, Válak, Pola, Sag­át, Kaácák és a többiek. Szlovákia felszabadításáért mintegy 3000 szovjet partizán küzdött. A Szovjetunió a Szlovák Nemzeti felkelést légi úton szállított nagy­mennyiségű hadianyaggal támogat­ta. Nem teljes statisztikait adatok szerint a felkelés területére 2000 puskát, 900 gépfegyvert, rengeteg lőszert és aknát juttatott a felke­lésben küzdőknek. A szovjet re­pülők élelmet, ruhát szállítottak, és a sebesült partizánokat a Szov­jetunióba vitték. A felkelés kitörése a Protekto­rátusban is visszhangra talált. Cseh és Morvaországból a haza­fiak százai jöttek Szlovákiába éle­tüket kockáztatva, hogy a parti­zán osztagokban küzdjenek a fa­siszta elnyomók ellen a cseh és szlovák nép szabad hazájáért. A felkelésben közvetlenül részt vett mintegy 2000 cseh partizán közü­l nagyon sokan vérükkel pe­csételték meg a cseh és szlovák nép örök barátságát. A partizán­mozgalom a Szlovák Nemzeti Fel­kelés hatására a cseh országré­szekben is megélénkült. Már 1944 tavaszán megjelent Szlovákiában a francia katonaszö­kevények 150 tagú csoportja, akik magyarországi fogolytáborból me­nekültek. Tizes csoportokban, gon­dosan előkészített terv alapján lépték át a szlovák-magyar határt. Számuk egyre szaporodott, 1944 szeptemberében már 200 harcosuk küzdött. Az első csehszlovák par­tizásbrigád kötelékébe tartoztak. 1911 februárjában újabb 180 francia munkásból áll csoport csatlakozott a „Vpred", majd a „Jan Elzka" partizánbrigádhoz. A Szlovák Nemzeti Felkelés je­lentős segítséget nyújtott a ma­gyarországi nartizánmozgalomnak is. A szovjet hadsereghez átállt magyar katonák egy része szov­jet repülőgépeken a partizánok el­lenőrzése alatt álló szlovák terü­leten szállt le. Itt partizán egysé­geket alakítottak, melyek működé­sük színhelyét Magyarországra helyezték át (pl. Nógrádi vezérez­redes partizán csoportja). Jelentős tény, hogy a magyar hadsereg katonái, akiket Szlováki­án és a Protektorátuson keresztül terelt nyugatra a német és ma­gyar fasiszta hadvezetés, ezen a területen találtak kibúvót a to­vábbi harc alól. Azzal, hogy meg­tagadták­­ a további engedelmes­séget, a fasiszta hadsereg erejét csö­­kkentették. Sok helyen fegyve­re­ket, élelmiszerkészleteiket át­adták a partizánoknak. Néhán­y százan közülük maguk is csatla­koztak a partizánokhoz, s fegy­veresen küzdöttek a német fasisz­ták ellen A Szlovák Nemzeti Felkelésben körülbelül 700 anyaországi magyar vett részt. A lengyel fasisztaellenes harco­sok száma kb. 80. A bolgárok kö­zül 40 ember, főleg diák, a jugo­szlávok közül 100 ember harcolt a partizánok táborában. Kisebb számban osztrákok, bel­gák, hollandok, spanyolok, görö­gök, összesen 27 nemzet tagjai segítették a fasiszmus leverését. Az angolok és amerikaiak főképp fogolytáborokból menekült pilóták voltak. Ugyanakkor, amikor a német fa­siszták a felkelés résztvevőit gyil­kolták, a csehországi és a szlová­kiai német nemzetiségű antifasisz­ták a partizánokkal együtt küz­döttek. A privigyei járásban a né­met munkásosztály vezéréről, Scälmannról elnevezett brigád­ban harcoltak. A Szlovákia más terü­letein működő partizáncsoportok keretében is voltak antifasiszta németek. A Pravda, az SZLKP köz­ponti lapja 1944. október 28-án helyesen állapítja meg." .. . „De németjeink között vannak más fel­­fogásúak is. Ezek a német anti­fasiszták ..., akik maguk is sokat szenvedtek a náci terroristáktól, és akik már hosszú éveken ke­resztül a mai napig a mi oldalun­kon küzdenek. Ezeket a németeket egyforma elbírálás alá venni a né­met fasisztákkal, nemzetiségük miatt gyűlölni őket, merev sors-Magvar partizánok őrségben a he­gyek között (A Párttörténeti In­tézet okmánygyüjteményéből) A partizáneskü francia szövege (A Párttörténeti Intézet okmány- . gyüjteményéből) nizmus lenne, melynek soraink kö­zött, a szlovák antifasiszták kö­zött, helye nincs." A Szlovák Nemzeti Felkelés a népek szabadságának kivívását, az embertelen fasizmus vereségének, a munkásosztály győzelmének jel­szavát tűzte zászlajára. Ezért harcoltak egymás mellett testvéri megértésben a különböző nemze­tek legjobb fiai. CSIZMADIA DEZSŐ bartdlon ttf tods laa paya. J* jura, qua la conaWara eomm bonna la port 4« farblapa.ja * nanagaral nl na vta nl na feroaa pour apportsr aa t<wtrtb»Moa I la II-o • Laa partlaana acut MA fraraa at na« ioaura.31 MOB eaaara4a aft blaaaé ou taaM dana 4a Muvalaaa eondttlona,Ja l'aldral at la llbarani da aaa'rauvaieaa conditio«. Ja Mttral tout»» Ma foraaa dana la la -t«111. pour la llbartd at 1'lrd«pandanoa da 'ont laa paya. Ka parola aara : la rort du fachiana at "aa rjf*rtisatira, poor la llbarté fu­ Ja vangaral aana pitié toutaa laa auffraMaa «a maa r»T«a at «a ma soaura.Ja aula antré rolootalramn» dana laa ranga dta partlatn at Jura fl» arlrra 0aa ordra» 4a raa «onnandanta at laa raroilr an'ir ma*. Ja na trairai jaaaia laa partlaana.al Ja torta áana laa mim «• I'anaal MM al Ja «ola aníorar* 4« plus granéaiaVfrAaa .91 Ja na pornál paa andor.arar 4»o rfiffraneaa, Ja aala qua Ja aula aubordoruií aur lola 4* a part laa na . tura . J e, JURE. £ Wfc 4 falu egészségügyi problémái Közvéleményünk még n­m teljesen szabadult fal annak a régi tévhitnek a hatása alól, amely szerint a nagyvárosok egészségügyi viszonyai sokkal kedvezőtlenebbek, mint a vidéké, amely a természet megannyi szépségét és előnyét élvezi. A statisztikában lerögzített tények azonban alaposan rácáfolnak e felfogásra. Ha abból indulunk ki, hogy a legfeljebb 2000 lelket számláló községek általában mezőgazda­sági jellegűek — és ez a feltevés nagyjában helyesnek mondható — úgy világosan meg­mutatkozik, hogy Szlovik­a falvainak jó része gyermekhalandóság és betegségek tekintetében kedvezőtlenebb helyzetben van, mint a na­gyobb községek és a városok népe. Különösen a csecsemőhalandóság terén mutatkoznak­ még lényeges különbségek. Míg például Bratisla­véban 1957 első negyedében a csecsemőhalan­dóság csupán 27 ezreléket, sőt Besztercebá­nyán csupán 16 ezreléket ért el, addig ez az arányszám Mezőlaborc körzetében több mint 87, Füleken pedig 68 ezrelék volt. A hastífusz mindmáig a falu egyik legna­gyobb problémája. Ezzel szemben — főként a talajjavítás következtében — Szlovákia egyes keleti és nyugati területein sikerült úgyszólván teljesen felszámolni a maláriát. Népi demokratikus államunk a költségvetés számottevő részét az egészségi viszonyok ha­tékony feljavítására fordítja, melyek miatt vi­lágviszonylatban sincs okunk szégyenkezni, de ez nem változtat azon, hogy Szlovákia falvai­nak higiéniája terén még sok a tennivaló. Gondoljunk arra, hogy a lakosságnak még csak 21 százaléka élvezheti a vízvezeték útján szolgáltatott ivóvíz előnyeit. További feladatok várnak reánk az egészség­ügyi központok és poliklinikák fejlesztése te­rén is. Egészségügyi statisztikánkra még árnyékot vet a hozzávetőleg 82 ezer főre rúgó cigány­lakosság higiénia helyzete, melyet károsan befolyásol az a tény, hogy a cigánytelepülések viskói keresztezik azokat a nemes és hatalmas erőfeszítéseket, melyeket kormányunk a ci­gányok átnevelése érdekében kifejt. Ezeknek az áldatlan lakásviszonyoknak mielőbbi radiká­lis felszámolása elsőrendű feladataink közé tartozik. A higiénia igen bonyolult problémájának megoldásánál fontos szerepet játszik az egész­ségügyi népművelés. E tekintetben joggal mu­tathatunk rá arra az örvendetes tényre, hogy az EFSZ-ek fejlődése révén kétségtelenül ja­vul egészségügyi szolgálatunk, nem szólván arról, hogy a szövetkezeti tagok táplálkozása bizonyíthatóan jobb a magángazdálkodókénál. A szövetkezeti mozgalom további gyors kibon­takoztatása tehát nem csupán gazdasági, ha­nem elsőrendű kulturális ügy is. -szirt-

Next