A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-31 / 31. szám
V an-e vajon még tája a Földnek, amelynek annyi neve volna, mint éppen Bali szigetének? Világszép vidék ez, híresen szép emberek lakják, nemhiába van annyi szebbnélszebb neve. Hívják a „Trópusok ékkövé"-n nevezik „Paradicsom-sziget"-nek, „A szépségszigeté"-nek, „A világ hajnalá"-nak, az „Ezer templom szigeté"-nek, az „Istenek szigeté"-nek, s ki tudná megmondani, hány neve van még. Világhírű sziget: híres asszonyairól, akik — azt mondják — a legszebbek a világon. Híres dalairól és táncairól, csodálatos szépségű tájairól, madarairól és növényeiről, ősi szertartásairól, kakasviadalairól, népi faragványairól, tarka szőtteseiről, s híres egykori szabadságharcairól is, bár a nyugati idegenforgalmi irodák, amelyek csábító mosolyú nők és ritkaszép templomok képeivel verbuválják ide a pénzes turistákat, ezekről a szabadságharcosokról nem tesznek említést . .. Bali férfiai nem adták olcsón szabadságukat. De ha visszavertek egy támadást, jött az újabb, s jöttek távoli országok más fehérarcú rab népet leigázni, kívánatos leányokat rabolni, az ország gazdagságát megkaparintani. Folyt a csata évszázadokon át. Folyt a legutóbbi évtizedekben is. Ktot Pinggir gyásza Jártam Margarana síkján, a magányos Agonghegy közelében. Amott az erdő szélén emlékmű emelkedik Széles alapzata négy lépcső. Öt oldala van, s mint valami pagodán, nyolc kisebbedő tető sorakozik rajta, egymás fölött, a tizenhét méter magas tornyon. Nem véletlen adatok ezek, s nem turistabogarasságból jegyeztem fel. Olvasd össze a számokat, s íme, 45, 8, 17, azaz 1945. augusztus 17-re emlékeztetnek, Indonézia történelmi napjára, arra a napra, amelyen kikiáltották az addig holland gyarmat, Indonézia függetlenségét. Azt a függetlenséget, amelyért még esztendő múltán is, 1946 novemberében 96 bali partizén halt hősi halált itt, ezen a sík mezőn. Az emlékmű az ő emléküket őrzi. Azon a napon Marga falut kora reggel elözönlötték a holland katonák. Keresztülvonultak, s Ball lány Basukl Abdullah: Ball leány című festménye A margarana emlékmű csak néhányan maradtak vissza. Ezek összeterelték a falu apraját-nagyját: reggeltől késő délutánig ott kellett állniok a margaraknak, valamennyiüknek, égnek emelt kezekkel, a falu főterén. Ott a piactéren, amelynek szélén most Igusti Ktot Pinggir és Ho-Sul-csan idézik a múlt emlékteit. Hogy mi történik a falutól néhány kilométerre fekvő síkságon, azt akkor még csak sejthették. Sejteni engedte a szakadatlan lövöldözés, s az időnkénti egy-egy repülőraj átvonulását követő bombarobbanások súlyos döreje. Estefelé elcsendesedett a vidék. • S akkor a falu népét kiterelték az országútra Margarana mezeje felé. A margaiaknak kellett a széles síkságon elöl menniök — mögöttük lövésre kész fegyverrel-holland katonák, ők, a falu asszonyai, férfiai, gyermekei voltak a holland bitorlók eleven pajzsa. Nem volt azonban már senki a csatamezőn, akik elől „védelmezni" kellett volna a holland katonákat. Ágyúk, repülőbombák, az egésznapos ütközet az utolsó szálig kiirtotta mind a 96 bali hőst. Igusti Ktot Pinggir is itt lelte meg öccse holttetemét. Fegyverrel kényszerítették a katonák a megrendült margarakat, hogy a 96 holttestet teherautókra rakják. S a döbbenetes halotti menet végigvonult Bali fővárosa, Den Pasar utcáin, elrettentő fenyegetésként. A pokoli figyelmeztetés azonban nem félemlítette meg Bali népét. Onnan is, mint Indonézia egészéből, egyhamar ki kellett takarodniok mindazoknak, akik újra birtokukba akarták venni az országot. Rövid egymásutánban taposta azokban az években az ország földjét japán, angol, holland csizma. De egyiküknek sem volt maradása. Mint ahogy nem boldogul azóta szakadatlan kísérleteivel az amerikai imperializmus sem. Hiába kísérel meg időnként bombázni is egyes Balival szomszédos indonéz szigeteket, szervezni merényleteket, szítani a lázadásokat. Ám Indonézia népe nem enged. Bali és a többi 3000 sziget szabadon él. K. I. Longan falu piacán Bali szigeti szépségek