A Hét 1960/2 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1960-07-03 / 27. szám
Mit tehet az ember olyan vasárnapon, amikor izzasztja a bratislavai nyár, s nem akarja, hogy a strand zsúfolt medencéjében kirúgják a fogát? Fogja a leányismerősét, komplikáltabb esetben felesége őnagyságát, felpakkolja a „cuccot" és kiautóbuszozik a kies Vaskutacskára. Magam is így tettem, hátamra vettem tömött hátizsákomat és a karomra akasztottam két esőkabátot meg az asszonyomat. Két órai elkeseredett közelharc után végre sikerült is feljutnunk a harmincas autóbuszra és féllábon megállnunk. Szerencsére minden rossznak vége szokott egyszer lenni. A kultúrparktól vagy két megállónyira bedöglött a busz. Ez azonban csak kis részben esett jót, mert kellemetlen oldala is volt, kedves feleségem elégedetlenkedni kezdett: na most mi lesz velünk ... Hol eszünk ? Hol ülünk le? Veled még kirándulni sem mehet el az ember! - Ott van ii egy park - mutattam birkatürelemmel baloldalt egy hívogató, hatalmas kertre, oda viszlek kedves, hacsak nem dobnak ki! Dehogy dobtak, csupán egy-egy koronát inkasszáltak be tőlem, s én öt koronást hagytam ott meglepetésemben, mert akkor tudtam meg, hogya bratislavai állatkertet kérem! •Nohát itt aztán még az asszony is úgy megvigasztalódott, hogy öröm volt nézni. — Látod, ez vagy te, amikor nem akarlak elengedni a kávéházba! - mutatott diadalmasan egy, ketrecében fel - alá futkosó, dühös, vén farkasra. Láttunk más állatféléket is, őzeket, madarakat, sőt majmokat. Az utóbbiak ketreceinél azonban már egyetlen megjegyzést sem tett az asszony, csupán félszemmel pislantgatott reám. Gyönyörű vasárnap délután volt. A füvön heverve, frissen csapott sört ittunk és a feleségem az állatkert prospektusát olvasta fennhangon. Innen tudtam meg, hogy ez a kedves kirándulóhely a bratislavai polgárok társadalmi munkájával készült, s néhány év alatt a szlovák főváros legszebb szórakozóhelyévé akarják tenni. Száz hektárnyi erdő, domb, patak lesz itt rendezve, sokféle exotikus állatfajta talál majd benne otthont. Lugasok, allék, halastavak, gyönyörű pavilonok, zenekarok pihentetik és gyönyörködtetik a bratislavai polgárt, ha készen lesz. Olyan kitűnően éreztük magunkat, ezen a délutánon, hogy feleségem este még levelet is dobott be az állatkert postaládájába. Annyira felüdült ebben a bűbájos környezetben, hogy a kacagástól a könnye is kicsordult, mikor elárulta: A prospektus egyik oldalát dobta be a postaládába - egyhetes brigádmunkát vállalt rajta - a férje nevében. —m— Szükséges-e, hogy az alkotóművész a problémák színhelyén, a nép között éljen? Sokat vitatott pontja ez az irodalmi és , képzőművészeti alkotómunka problematikájának. Rolf Kirfel szobrász polemizálás helyett tagja lett a Berlin melletti potsdami járás egyik szövetkezetének, ahol együtt dolgozik a tagsággal. E mellett természetesen művészi munkásságát sem hanyagolja el. A képen látható madárszobor bronzmisa a falu parkját fogja díszíteni. Nyugtalanul ügyel a vén ordas vidám illemtan A leánykérés Nemcsak üres formásig. Valami vétójogféléjük a szüllőknek is van, legalább az időpontra vonatkozó lap, így pl. de azért maga leteszi előbb az államvizsgát is, ugye? Vagy: a lányomnak előbb el kell végezni a technikumot, hogy szakma legyen a kezében. Ennél a leánykérésszerű beszélgetésnél szóba kerül a kelengye is. Szerencsére ma már „hozomány", mint ilyen, nincsen. Nem mérgezi meg a fiatalok érzéseit a szülők anyagi természetű alkudozása úgy, a hogy ez nemrég még szokás volt. De sok anya azt hiszi, hogy köteles leánya jövendőbeli háztartásának minden darabját saját szájától megvonni. Rendjén találja, hogy kisleánya szórakozásra költi önálló keresetét. S mindezt azzal a jelszóval: „Ráér még szegénykém mindenről lemondani, ha majd asszony lesz." Holott, aki leánykorában megtanul lemondani a pulóverpark félévenkénti teljes kicseréléséről egy esetleges saját könyvespolc kedvéért — annak asszonykorában nem kell majd „az üres falat néznie" — mert a könyvespolc mindenesetre megvan már. Minden leány hoz magával valami kelengyét saját jól felfogott érdekében. Ha nem is kisleánykora a... gyűjti neki anyja, nagyanyja a „staffirungot", ha nincs is tele egy fiókos szekrény levendulaillatú házi siettessel, soha el nem pusztuló lenvászonnal, ágyneművel, ami az élet minden eshetősége számára külön mintával rendelkezik és már a szemfedő is közte van. .. A mai leány maga gyűjti a kelengyéjét, ha nem is a fenti mennyiségben; legyen legalább két váltás ágyneműje, illik, hogy legyen 8—10 törülközője ás ehhez néhány konyharuha, egy nylon, egy fehér és két színes abrosz, valami étkezési és konyhaedény. Ma már rendszerint a fiú is hoz magával valamit. Többnyire van egy díványa, egy íróasztala, néhány hamutartója, aztán még törülközője és ágyneműje is. Nagyon helytelen, ha a menyasszony vagy annak hozzátartozói ezt a holmit lecsepülik. Kegyelettel kell velük bánni, mint a férfi „szabad" legényéletének emlékeivel, melyekhez is érthető módon ragaszkodik. Ha a férj vagy feleség kutyát vagy macskát hoz a házhoz. Illik kedvesen fogadni, ha csak egy mód van erre. Ha nincs, gondoskodni kell szegény állat elhelyezéséről: nagyon rossz ajánlólevél egy gyengédlelkű menyasszony számára, ha a férj öreg vizslájára azt mondja: Vidd el fiam kivégeztetni. Ugyanez vonatkozik a férfire is. Ne rúgjon bele a menyasszony idős macskájába, sőt, gyermekkori hajasbabáját se dobja ki az ablakon.